Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem az a kérdés, hogy mit ad a szakszervezet, hanem hogy mit akarunk elérni

A Magyar Szakszervezeti Szövetség a Városligetben szervezett kerekasztal-beszélgetést a jövő szakszervezete és a szakszervezetek jövője témában Bábel Balázs (alelnök, Vasas Szakszervezeti Szövetség), Kiss Nikoletta (szervezetfejlesztési vezető, Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete) és Tóth Tünde (alelnök, Pedagógusok Szakszervezete) részvételével, Havas Bence moderálásával.

A rendezvényről élőben közvetítettünk, videónk az alább nézhető vissza:

A szakszervezetek számára jellemzően komoly problémát jelent új tagok bevonása, a tagság növelése – holott erejük jelentős részben múlik azon, mekkora szervezettséget tudnak felmutatni. Kiss ezzel kapcsolatban elmondta, hogy elég speciális helyzetben vannak, ugyanis a kereskedelemben 60 százalékos a fluktuáció, ráadásul a boltláncoknál nagy földrajzi területen szétszórva boltonként 5-20 dolgozó van.

Bábel Balázs azt emelte ki, hogy egy-egy munkahelyen sokszor nagyon kevesen viselik a hátukon a szakszervezeti tevékenységgel járó felelősséget.

Mivel Magyarországon 10 százalékos szervezettség felett lehet kollektív szerződést kötni, sok helyen előfordul, hogy 15-20 százalék a szakszervezeti tag, vagyis ezt elérik – a többiek pedig úgy vannak vele, hogy ha mások kiharcolják a kollektív szerződésben a jobb feltételeket, akkor ők minek szerveződjenek – ezt nevezik a potyautasok problémájának. Pedig magasabb szervezettség mellett jobb eredményeket tudnának felmutatni.

Tóth kifejtette, hogy a taglétszám növelése önmagában nem eredmény és nem is lehet cél – új belépők akkor lesznek, ha először megkérdezik a dolgozókat, mik a problémáik, és erre építenek kampányt, vagyis a megoldandó ügyek mentén vonnak be új tagokat, akik így látják, hogy voltaképpen mi is a szervezkedés értelme. Ahogy azt is folyamatosan kell értékelniük, mennyire sikeresek, és az eredményeiket aktívan kell kommunikálniuk.

A szakszervezeti vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a tisztviselőket képezni kell a hatékony érdekképviseleti munkához, hogy tudják, hogyan kell a kollégákhoz fordulni, és felmérni, értékelni a problémákat. Pozitív példaként említette, hogy április végén tartották az első önálló képzésüket – miután korábban a SZEF programjában vettek részt.

Bábel emlékeztetett, hogy 7-9 százalék a magyarországi munkásság szervezettsége. Tóthra reflektálva azt is elmondta, hogy nincs nagy különbség a köz- és magánszféra között a tekintetben, hogy a szervezői munka alapja a problémák feltérképezése.

Vagyis végső soron nem a szakszervezetnek, hanem a munkásoknak kell megfogalmazniuk, hogy min szeretnének változtatni.

De ehhez az is kell, hogy egyrészt a dolgozók szemét felnyissák a problémákra – például olyan problémás munkakörülmények felismerésére és beazonosítására, amelyek akár régóta fennállnak, megszokottá váltak, de ettől még változtatásra szorulnak.

Az előbbiekkel Kiss is egyetértett, kiemelve, hogy fontos, hogy a szakszervezeteknek legyenek rövid- közép- és hosszútávú céljai. Ezekre kell alapoznia a stratégiáját, aminek arra is koncentrálnia kell, hogy ne aprózzák el az erejüket. Ez ahhoz is hozzájárulhat jó esetben, hogy ne az események után fussanak, hanem alakítsák őket. Hozzátette, hogy – mivel a cégek multinacionálisak – globális érdekvédelmi tevékenységre van szükség.

Tóth a szervezés folyamatával kapcsolatban elmondta, hogy először az erőforrásokat kell felmérni, és ott kell akciókba lépni, ahol eleve jelen vannak. Kifejtette, hogy a PSZ-szel 500 telephelyen vannak jelen, nemcsak iskolákban, de számos oktatási és hozzá köthető intézményben. Ráadásul nemcsak közintézményekben, de például alapítványi, egyházi iskolákban is, vagyis az intézmények fenntartása is nagyon változatos. Mindezek mellett még inkább fontos, hogy a helyi tisztviselők fel tudják mérni a helyi problémákat, magasabb szinten pedig azokat tudják kezelni, amik több intézményt is érintenek.

Bábel elmondta, hogy a Vasas ezzel szemben számos olyan telephelyen van jelen, ahol több ezren dolgoznak. Véleménye szerint a megoldás az alulról szerveződés, és hogy 15-20 tagonként van egy választott képviselő, aki feljebb küldi a problémákat, amik közül a megfelelő szintű vezetés le tudja szűrni, mivel kell foglalkozni.

Kiss szerint is fontos feladat, hogy a tisztviselők meg tudják osztani munkájukat másokkal – ami egyszersmind közösséget is formál a dolgozók között. Nagyon fontosnak tartja a személyes kapcsolatot, vagyis hogy személyesen, vagy telefonon osszák meg tapasztalataikat, problémáikat a dolgozók, tisztviselők.

Bábel kitért a vendégmunkások szervezésére is. Ebben kihívást jelent a nyelvi nehézségek mellett, hogy sokszor munkaerőkölcsönzőn keresztül foglalkoztatják őket, ami az előbbinél még nagyobb különbséget jelent.

Tapasztalataik szerint el lehet jutni a nagy számban megjelent filippínó munkásokhoz is, akik általában nagyon is tisztában vannak a munkás érdekképviselet fontosságával. Viszont a munkaerőkölcsönzőkön keresztüli foglalkoztatás miatt korlátozott az érdekképviseleti lehetőségük, ugyanis a kölcsönző céggel gyakorlatban nem tudnak tárgyalni. Mindazonáltal említette a sopronkövesdi Autolivnél az elmúlt hetekben zajlott sztrájkot – amelyről mi is beszámoltunk – ahol a vendégmunkások közül is sokan letették a munkát.

Összességében Bábel szerint nem elsősorban a nyelvi vagy kulturális akadályok jelentik a legnagyobb nehézséget, hanem a vendégmunkások kiszolgáltatott helyzete. A kölcsönzött munkásokat ugyanis gyakorlatilag bármikor ki lehet rúgni, ezzel pedig az itt tartózkodásuk jogalapja is megszűnik.

Később kollégánk kérdésére válaszolva elmondta, hogy elméletileg lehetséges kölcsönző céggel kollektív szerződést kötni, de náluk is el kell érni a 10 százalékos küszöböt, ami az akár több tízezer főt foglalkoztató munkaerőkölcsönzők esetében komoly nehézséget jelent, pláne, hogy a dolgozóik az egész országban szétszórva dolgoznak – és sokszor azt sem tudják kapásból, hogy melyik kölcsönzőn keresztül foglalkoztatják őket. Azt ugyanakkor bele lehet írni egy-egy munkahelyen a kiharcolt kollektív szerződésbe, hogy vonatkozzon a kölcsönzött munkásokra is.

A moderátor kérdésére a résztvevők igyekeztek kibontani a szolgáltató avagy szervező szakszervezet dilemmáját is. Kiss említette, hogy a szakszervezeteknek mindig is voltak szolgáltatásaik – például a segélyezés – ugyanakkor azt látja, hogy a rendszerváltás környékén nagyon felborult ez az egyensúly. Az új gazdasági berendezkedéssel nem tudtak mit kezdeni a szakszervezetek, és csökkent az érdekvédelem tere is, amire válaszként elkezdtek minél szélesebb szolgáltatói spektrumot nyújtani. Azonban – mint említette – önmagában a 10 százalékos bolti kedvezmény és a nyaraltatás nem jó irány. Ezzel szemben azzal kellene meggyőzni az embereket, hogy ha belépnek, jobbak lehetnek a munkakörülményeik, béreik. Azt is kifejtette, hogy a munkahelyi demokrácia a tudatosabb politikai, közéleti gondolkodáshoz is hozzásegíti az embereket.

Bábel elmondta, hogy hatalmas az elvárás a szolgáltatások iránt, hozzátéve, hogy azért jöttek létre eleve a szakszervezetek, hogy a dolgozók tudjanak segíteni bajba került társaikon. És bár nagyon rosszul működik a magyarországi szociális rendszer, a szakszervezetek nem tudnak vele versenyezni. Épp ezért – Kissel egyetértve – véleménye szerint azzal kell meggyőzni a munkásokat a belépésről, hogy ezáltal jobbá tehetik foglalkoztatási körülményeiket.

Tóth szerint sem a szolgáltató szervezet a megfelelő irány – vagyis

nem az a helyes kérdés, hogy mit ad a szakszervezet, hanem hogy mit tudunk közösen elérni.

A szakszervezet ugyanis közösség is, amiben a tagok együtt dolgoznak a problémák megoldásán. Ezért reméli, hogy a szervező működés irányába fognak mozdulni – ha vannak szolgáltatások, az pedig már csak a hab a tortán.

Kiss a hallgatóságból érkező kérdésre válaszolva kifejtette – tagságuk politikai heterogenitása miatt is – pártpolitikában nem vehetnek részt a szakszervezetek, szakpolitikákban ugyanakkor igenis hallatniuk kell a hangjukat. Bábel pedig arról beszélt, hogy miközben pártpolitikával nem kell foglalkozniuk, egy szakszervezetnek kell, hogy legyen világos világnézete, az pedig a potenciális tagon múlik, hogy szeretne-e csatlakozni. Mint kifejtette, hülyeség, hogy egy szakszervezet ne politizáljon – vagyis a kormány szokásával ellentétben nem érdemes számonkérni rajtuk, hogy miért tesznek így. Hisz az is politikai álláspont, ha a profit csökkentését és a bérek emelését követelik. Tóth szerint is ügyek mentén kell együttműködniük a tagoknak.

Ha csupán minden kétszázadik olvasónk beszállna egy mozijegy árával, vagy minden századik 1000 forinttal, a tavaszi kiadásainkra már nem lenne gondunk!

Ötmillió forintot szeretnénk összegyűjteni május végéig. Ha a magyar médiatér szerinted is szegényebb és szürkébb lenne a Mérce nélkül, arra kérünk, segíts te is! Szállj be akár 1000 forinttal! Nem luxuskiadásokra gyűjtünk, a működésünk a tét!