Hogyan tekint vissza az időszakra, amikor a Milli Vanilli tagjaként világsztár volt?
Nem egyszerű a válasz. Körülbelül harmincöt évbe telt, mire az emberek rájöttek, hogy mi történt valójában, mert annak idején, minket, Robot és Fabet dobtak oda bűnbaknak. Amikor Frank Farian (a Milli Vanilli karrierjét elindító német producer, polgári nevén Franz Reuther – a szerk.) eljött az Egyesült Államokba és bejelentette, hogy soha semmit nem énekeltünk, az olyan volt, mintha lezuhantunk volna egy repülővel és csak mi ketten éltük volna túl. Mindenért mi voltunk a bűnösek. Amikor újságírónak tanulsz, esküt kell tenned, hogy a történet minden egyes szereplőjének utánajársz és minden fél véleményét figyelembe veszed. Egy igazi zsurnaliszta feladata, hogy objektíven elmeséljen egy történetet, ha pedig ez megtörtént, akkor az emberek a végén eldöntik, hogy mit éreznek a tényekkel kapcsolatban, és megállapítják, ki miért felelős. De velünk ez nem így volt. Keresztre feszítettek minket, és folyamatosan tüzeltek ránk. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy kiderüljön az igazság.
Hogyan tudott ezzel együtt élni?
Sokat kellett dolgoznom magamon, fejlesztenem az érzelmi intelligenciámat és megtanulni nem annyira magamra venni a dolgokat. Megértem, hogy a popszakma üzlet, az embereket kihasználják, visszaélnek velük és ki- bedobálják őket, és ez a folyamat maga a showbiznisz. De sokáig nagyon nehéz volt ezt feldolgozni. Szóval meg kellett bocsátanom azoknak az embereknek, akik kihasználtak engem, Frank Fariannek és a kiadónak, hogy továbbléphessek és saját zenét alkothassak. Mert a zene volt mindig is a szívem megdobbantója. Volt egy álmom, hogy énekes-dalszerzővé váljak, így azt mondtam, hogy hé, tudod, lehet, hogy a Milli Vanillivel véget ért a világsztár karriered, de sokat több, Fabrice vagy! Jobban szeretem a zenét, mint valaha, és nekivágok az álmom megvalósításának, bármeddig is tart. Ha tudok vigyázni az egészségemre, érzelmileg és fizikailag magamra, ki tudja, mi történhet? Senki sem tudja megmondani előre. Még mindig itt vagyok. Ma például önnel beszélgetek. Látta a filmet, végre éreztette azt, amit én is érezhettem akkor. A két minket alakító színészt sokat kritizálták azzal, hogy nincs üzleti értékük. Kit érdekel? Ragyogtak. Úgy éreztették velem, hogy a művészet utánozta, újjáteremtette az életet.
Ezt kifejtené?
Ez részben az én történetem, és néha úgy éreztem, hogy: ó, ember, ezek a srácok nagyszerű munkát végeztek. Éreztem a dinamikát, a két színész hónapokig élt együtt, hogy ezt megszerezzék és vissza tudják adni a vásznon. És ha valaki mást, valaki híresebbet sikerült volna megszerezni, nem hiszem, hogy ugyanolyan lett volna. A film visszavitt persze szomorú pillanatokba, de sok jó pillanatot is átéltem. Ez a történet tett azzá, ami ma vagyok.
Az évszázad botránya mellett a közelmúltban egy dokumentumfilm is készült a formációról. Mekkora befolyása volt a filmekre?
Nem túl nagy. A filmesek azt tették, amit kell. Minden érintettel beszéltek maguktól, nekem nem kellett nyomulnom. Engem is megkerestek. Csak leültem, beszéltem, a többiek is végre beszéltek, és tudja, ahol füst van, ott tűz is van. Ennyi az egész. Az igazságot vicces volt elmondani: persze nem énekeltünk a lemezeken, de részesei voltunk a produkciónak. Manipuláltak minket, lehetett, mert nem tudtunk semmit az iparról. Aláírtuk a szerződést ügyvéd, menedzsment nélkül. Nem volt senki, aki megvédte volna Robert Pilatus érdekeit, aki ebbe bele is halt. Annak idején nem akartunk szembe menni a nagy producerrel, Frank Fariannal. Elhittük neki, hogy valamikor énekelni fogunk, de ez soha nem történt meg. És folyamatosan elveszítettük magunkat, mert egyrészt csodálatos érzés volt a rajongók szeretete, másrészt alig vetettük bele magunkat, már fájt is, mert a titkok hordozása fájdalmas volt. És annak érdekében, hogy elfelejtsük a nyomást, elkezdtük gyógyszerezni magunkat. De amikor rájöttem, hogy ez kezd veszélyessé válni az egészségemre, lassítottam. Rob azonban valahogy elveszett a hírnév őrületében. A hírnév olyan, mint a tűz: ha túl közel kerülsz, megégsz. Rob az életével fizetett érte, összetört szívvel halt meg. Előtte, a botrány után még felvettünk egy Milli Vanilli-albumot, ezen főleg én énekeltem, mert Rob már nem tudott koncentrálni. A történtek miatt elvesztette a reményt. Ez a történet a kizsákmányolásról is szól. Kihasználtak minket, nem tudtuk, hogyan jöjjünk ki ebből, nem volt támogatás. De végre, ennyi év után a filmmel az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy a cipőmben járjanak.
A játékfilm mennyire fikció?
Ez egy kitalált film, de az igazság is benne van. Megjelennek benne költői részek, de ami tény, az tény. Volt három első, egy második helyezett dalunk Amerikában. Abban az időszakban ráadásul, amikor még nem volt közösségi média.
Mi a véleménye a zeneiparról mai szemmel?
A zeneipar szörnyeteggé változott, akkoriban még nem volt olyan szervezet, mint most. Most a kiadó és a művész egy szinten van. Ha egy művésznek nincs tehetsége, ha nem tud énekelni, nem kell aggódni. Vannak szűrők a fotókhoz, a videókhoz. Nekünk nem a technológia segített, hanem tehetséges zenészek. Manapság mi van, ha nem vagy képes semmire? Bumm. Csak menj be egy fél órára tátogni, aztán a csapat elintézi. A végén ránézel a végtermékre, és az egész egy illúzió. Nincs mögötte a művész, és amikor a celeb már nem ad el semmit, az ipar, a cég azt mondja: Nos, akkor keressünk valaki mást. Te azt hiszed, hogy a család része vagy, de nagyon gyorsan rájössz, hogy ez az egész egy üzlet. Ha már nem vagy menő, viszlát. Találnak valaki mást, aki fiatalabb. Ennyi. Így mennek el az előadók egymás után. Szóval az iparág, ó sötétebb lett, mint volt.
De hogy lehet megvezetni ennyire embereket?
Gyerekként mindenki híres akar lenni. Ez csak valami, ami beleivódott az agyunkba. Ha megnézed a közösségi médiát, mindenki sztár akar lenni. Amint felébrednek, máris telefonálnak. De nem fogok ujjal mutogatva ítélkezni, mert én is ebbe a hibába estem. Az emberek összetettek, és a társadalom, amelyben most élünk, még összetettebbé vált. De a végén mindig kiderül az igazság. Lehet, hogy nem nézek ki olyan frissnek, mint régen, lehet, hogy több ráncom van, de egy dolgot mondhatok, egy csomó zenén ülök. A következő hónapban új lemezem jön ki. Nem olyan, mint a Milli Vanilli, az bűnös élvezet volt nekem, és a sokmillió embernek is, aki még mindig hallgatja. Amit most csinálok, abban már nincs semmiféle ego. Megtanultam, hogy ez a legveszélyesebb dolog az ember számára. Most annak jött el azt ideje, hogy visszadjak a szeretetből az embereknek.
Van az évszázad botrányában egy jelenet, melyben az ön karaktere már a halott Rob Pilatusszal beszélget és bocsánatot kér.
Őrületes. De nincs ebben semmi furcsa, mert időről időre én magam is beszélgetek Robbal. Ez a pillanat a filmben, amikor, azt kívánom, bárcsak többet törődtem volna vele, de nem vettem észre, amikor az élete végéhez közel járt. Az emlékek azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, de a múltban vannak. A jövőről lehet gondolkodni, találgatni. Négy gyerekem van. Nem arról van szó, hogy korábban nagyon önző életet éltem, de most már példás életet élek.
Frank Farian a filmben kicsit olyan, mint egy SS-tiszt.
Vicces meglátás. Volt időnk gondolkodni a személyiségén, ő egy második világháború utáni ember volt. Nagyon szegény családból jött. Azt hiszem, ha az ember ilyesmin megy keresztül, akkor az az egész életére rányomja a bélyegét: mentálisan, fizikailag és érzelmileg is más volt, mint az én generációm. Azt hiszem, hogy ő egy rettenetesen elszánt művész volt, nagyon jó producer, zseniális alkotó. De az emberségéből hiányzott néhány dolog. Megélte az álmát, mindent magáért tett, és másokat használt fel az álmai megvalósításához anélkül, hogy elgondolkodott volna azon, hogy hé, talán másképp kellene csinálnunk. De nagyon erős ember volt, nagyon sikeres. Ő találta ki a Boney M-et. Ő az egyetlen producer, aki 800 millió lemezt adott el.
Mit gondol, miért van nagy sikere manapság a zenés életrajzi mozifilmeknek?
Számomra azért, mert ami látok bennük a showbizről, annak van igazságalapja. Aki pedig nem zenész, az a videóklipek nyolcvanas évek-beli megjelenése óta összeköti a mozgóképet a slágerekkel.
Infó: Milli Vanilli: Az évszázad botránya. Bemutató: 2024. május 2. Vertigo Média