Ayrton Senna tragikus halála vörös riasztás volt a Forma-1-nek – minden örökre megváltozott

Kálmán Laci

Frissítve 01/05/2024 - 13:38 GMT+2

Ayrton Senna 30 évvel ezelőtt, 1994. május 1-én hunyt el egy végzetes kimenetelű balesetben, Imolában. A háromszoros világbajnok már életében legenda volt, a halála pedig mitikus hőssé, valóságos istenné emelte őt nem csak Brazíliában és a Forma-1 követői szemében, hanem szerte az egész világon. Az alábbiakban az 1996-os világbajnok Damon Hill írását közöljük, amely a Telegraph oldalán jelent meg.

Ayrton Senna 30 évvel ezelőtti halála vízválasztó volt A Forma-1 számára, amely akkoriban túlságosan is boldogan állította magáról, hogy komoly veszélyeket rejt magában.

Valószínűleg sok olyan rajongója van a sportágnak, akik nehezen értik meg, miért is szentelünk ekkora figyelmet az 1994-es imolai hétvégének, tekintve, hogy egy 30 évvel ezelőtti eseményről van szó. Én személy szerint is nehezen tudom elfogadni, hogy ’Imola’ mára a sportág régmúlt történelmének a része lett, hisz akkortájt magam is versenyeztem.

Persze az újkori F1 rajongók szemében, akik mostanság fedezték fel maguknak a sportágat, az 1994-es tragikus eseményekre való visszaemlékezés valóban egy letűnt kor megidézését jelentheti.

Emilia Romagna Nagydíj

Leclercé a legjobb idő a második szabadedzésen is, Verstappen csak hetedik

egy órája

Ugyanakkor azért fontos beszélni 1994-ről, mert az egy vízválasztó pillanat volt az F1 történetében. Nézők milliói szembesültek élő adásban a sportág legsötétebb oldalával egy amúgy tökéletesen szép tavaszi napon.

A sportágnak pedig nem volt más választása, tükörbe kellett néznie, és el kellett döntenie, hogyan akarja megjeleníteni magát a jövőben. Egy kemény, vakmerő, emberi áldozatot is követelő cirkuszként, vagy egy felnőtt, felelős és fegyelmezett sportágként.

• AYRTON SENNA ADOTT HITET A HÁROMSZOROS GARROS-GYŐZTESNEK, HOGY BAJNOK LEHET BELŐLE

Miközben az a szó, hogy ’Imola’ örökre összefonódott Senna halálával, nem szabad elfelejteni, hogy az a hétvége egy fiatal osztrák srác, Roland Ratzenberger életét is elvette. Tíz év után ő volt a sportág első halálos áldozata. Mindannyiunkat sokkolt, ami történt, de közel sem annyira, mint az, ami a rákövetkező napon történt. Ayrton halála után mindenki csak zavartan bolyongott, és próbálta megérteni, mi az, ami nem működik jól.

Oscar Wilde egyik idézetét átfogalmazva: egy versenyzőt elveszíteni balszerencse, kettőt már gondatlanság.

Ayrton Senna

Fotó: Getty Images

Az egész hétvége Rubens Barrichello baljós, ijesztő balesetével indult. Senna különös gondot fordított arra, hogy honfitársa megfelelő ellátásban részesüljön. Aztán jött Ratzenberger halála, ami pedig végképp nagyon komoly hatással volt a háromszoros világbajnok lelkiállapotára. Bár az egész hétvége az iszonyatos ütközések jegyében telt, a tragikus eseménysor tetőpontja Senna végzetes balesete volt.

Aki végigkövette ezt a versenyhétvégét, annak az agyába és a szívébe is örökre beleégett az a kegyetlen dráma, ami egyébként tévénézők millióinak szeme előtt zajlott. A történtek elképesztő erővel söpörtek végig az egész világon, és Senna, aki addig a sportág élő legendája volt, egy pillanat alatt tragikus sorsú mitikus hőssé, valóságos istenséggé emelkedett.

Mindössze 34 éves volt. Ez nem kor. Főleg nem ahhoz a sportolói nagysághoz képest, aki belőle lett az eredményei és a személyisége nyomán. A halála, annak rejtélyes körülményei, a bírósági tárgyalások és a temetés tovább erősítették az őt övező mítoszt.

• „VERSENYEN GYORSABB VOLTAM SENNÁNÁL – PROST ÚGY ÉRZI, ALULÉRTÉKELIK AZ EREDMÉNYEIT

Ha a görög mitológia valamelyik alakjához akarnánk őt hasonlítani, leginkább Ahilleuszhoz tudnánk. Folyton háborút folytatott valami vagy valaki ellen. Ahogy vezetett, az is tele volt haraggal és szenvedéllyel. A lelkében dúló szüntelen ellentmondás tette őt egy rendkívül szórakoztató, félelmet nem ismerő, csodálatot és tiszteletet ébresztő versenyzővé.

Egy dolgot azonban Ayrton soha nem tett. Nem akart megúszni semmit, nem a túlélésért versenyzett. Ő győzni akart. Mindig.

Ebben az értelemben nem kellett volna, hogy a halála olyan sokkoló legyen, mint amilyen volt. Egy veszélyes sportot űztünk. Ezt ő természetesen tudta, de vállalta a kockázatot.

Állítólag a halála előtti éjjel volt egy álma, amelyben megjelent neki Isten, aki megígérte, hogy valamilyen misztikus módon felfedi magát előtte, utalva ezzel a pályafutása szentségére.

Ayrton Senna (McLaren)

Fotó: Getty Images

Senna elkísérte a Forma-1 orvosprofesszorát, Sidney Watkinst Ratzenberger tragikus balesetének színhelyére. A doktor látta, mennyire feldúlták Ayrtont érzelmileg a történtek, úgyhogy kérve könyörgött neki, hogy másnap ne versenyezzen, hanem helyette menjen el vele horgászni.

Ő azonban elfogadta annak a lehetőségét, sőt, talán az elkerülhetetlenségét, hogy meghalhat versenyzés közben.

Természetesen nem horgászni ment másnap. Ő volt Ayrrton Senna. Volt egy munkája, és úgy érezte, felelősséggel tartozik magának és másoknak is. Tudta, hogy az emberek számítanak rá. Sid szerint az ő személyes áldozata mások javát szolgálta.

A tragédiának ezen aspektusa is segített felemelni a történteket a valóságból a mitológia világába. Végtelenszámú cikk és videó született, amelyek megkísérelték megmagyarázni ezt a szörnyű hétvégét. Tették ezt többségében jóindulatúan, de nem elegendő információ birtokában. Én magam is egy külön fejezetben foglalkoztam a tragédiával az önéletrajzi könyvemben.

Ha őszinte akarok lenni, annak ellenére, hogy akkor a csapattársa voltam a Williamsnél, nem állíthatom, hogy sokkal jobban ismertem őt, a magánembert, mint ahogy a legtöbben ismertük. Persze az igaz, hogy módom volt együtt dolgozni vele egy kicsit, ami nagyon értékes kiváltság volt a számomra. Félelmetesen gyors volt, de ezt mindannyian tudtuk. Én csak nem szerettem volna, hogy ez így legyen.

A lényeg, hogy nem én vagyok az az ember, akit meg kell kérdezni arról, milyen ember is volt Ayrton Senna. Amit én tudok, hogy minden más irányt vett az után a hétvége után. Részben azért, mert elvesztettünk egy olyan valakit, aki túlnőtt a sportágon, és így távolabbról, fentebbről láttunk rá arra, ami történt.

Részben persze muszáj volt más irányt venni, ellenkező esetben ugyanis szankciókkal kellett volna szembenéznünk. Ahhoz pedig túlságosan sok forgott kockán, hogy ezt megengedhessük magunknak.

Így aztán az imolai tragédia után a Forma-1 nem tehetett mást, fel kellett nőnie.

Ayrton Senna (Lotus), Alain Prost (McLaren), Nigel Mansell, Nelson Piquet (Williams) 1986

Fotó: Getty Images

via The Telegraph

Emilia Romagna Nagydíj

Leclerc volt a leggyorsabb az első szabadedzésen, Russell furakodott be a két Ferrari közé

3 órája

Emilia Romagna Nagydíj

Vettel szervezésében megemlékezéssel készülnek Senna halálának 30. évfordulójára Imolában

Tegnap - 15:21

Forma 1

"Visszakerülhetünk a rajtrács elejére" – Hosszabbított thaiföldi versenyzőjével a Williams

15/05/2024 - 12:07