Egyre erősebb az európai jobboldal

Meglepő kijelentést tett a napokban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki második ciklusára készül éppen. Mondatai akár az eddigi politikájával kapcsolatos kritikaként is értelmezhetők, ugyanakkor lehetőséget is rejtenek magukban.

Von der Leyen ugyanis arról beszélt, hogy egy új összetételű Európai Parlamentben az erőviszonyoktól függően hajlandó lenne együttműködni a Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióval egyes kérdésekben. A kijelentés azért meglepő, mert a Néppárt európai szinten eddig elzárkózott mindenféle együttműködéstől a tőle jobbra álló erőkkel, vagyis az ECR és az Identitás és Demokrácia (ID) frakciókkal. A Bizottság újrázni kívánó elnöke ugyanakkor rájöhetett arra, hogy a jobbközép pártcsalád, vagyis

a Néppárt helye nem feltétlenül a baloldal és a liberálisok mellett van, hanem a jobboldal középső felén. 

Persze elképzelhető az is, hogy ez csak taktika von der Leyen részéről és annak köszönhető, hogy megpróbál szavazatokat szerezni az ECR pártjaitól. A gond ezzel csak az, hogy az európai szavazók nem európai erőviszonyokban és frakciókban gondolkodnak, amikor szavznak, hanem abban, hogy ki képviseli leginkább az érdekeiket? A von der Leyen által belengetett együttműködést pedig sok országban kikényszerítette már a társadalom. A legjobb példa erre Olaszország, ahol az ECR-hez tartozó, Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek kiválóan tud együtt kormányozni a Néppárthoz és az ID frakcióhoz tartozó koalíciós partnereivel. Hasonló együttműködésre több helyen lesz példa, az erőviszonyok ugyanis egyre több országban alakulnak úgy, hogy a jobbközép erőknek nem a balközép, hanem a tőlük jobbra álló erőkkel közösen lesz meg a többségük a nemzeti parlamentekben.

A demokrácia tehát kezdi visszanyerni eredeti jelentését, a népakaratot.

Ez persze nem véletlen. Nyugat-Európa mainstream pártjai és a brüsszeli elit ugyanis az elmúlt 5 évben botrányt botrányra halmozott. Gondoljunk csak a Covid kezelésére, a vakcinabeszerzések körüli botrányra, a szankciók bevezetésére, az Európai Parlamentet megrázó korrupciós botrányra, vagy az Ukrajnának adott újabb és újabb segélyekre. Ahogy közelednek a választások és von der Leyen küzd azért, hogy megtarthassa elnöki pozícióját, ő is rájött, hogy itt lenne az ideje az emberek érdekének megfelelően politizálni. Ez nemcsak abban látszik, hogy nyitottabb az együttműködésre az ECR-rel, hanem abban is, hogy az eddigiektől eltérő kampánystratégiával vág neki a következő heteknek. Elmondása szerint szeretné megmutatni az emberarcú Ursulát, aki 7 gyermek édesanyja és nagymama is egyben. 

Az ECR frakció felé való közeledés és a hagyományos értékek felvállalása pedig jól mutatja, hogy von der Leyen pontosan érzi, hogy mit akarnak valójában az európaiak.

Látja és tudja, hogy nem kérnek az erőltetett zöldítésből, az illegális migrációból, a genderpropagandából és a háborús uszításból. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy van-e ereje tenni is azért, hogy a brüsszeli politika más irányt vegyen. Eddig úgy tűnt, hogy a szándék és az erő is hiányzott nála ahhoz, hogy konzervatívabb irányba terelje Európát. Most mintha a szándék csírái látszanának. Ez azért is lehet jó hír, mert a Fidesz együttműködése is szorosabb lehet az ECR frakcióval a választások után, így a magyar kormánypártnak nagy befolyása lehet arra, hogy hogyan alakulnak a dolgok Brüsszelben. Nekünk pedig abban van nagy felelősségünk, hogy minél több Fidesz-KDNP-s képviselőt küldjünk az Európai Parlamentbe. Ha ugyanis sokan képviselik a magyar és az európai érdeket, ezúttal tényleg véget lehet vetni a valóságtól elrugaszkodott brüsszeli politizálásnak és újra naggyá lehet tenni Európát.

Címlapkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöki posztjának várományosa beszédet mond az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Iratkozzon fel hírlevelünkre