Európa a legolcsóbban tőlünk, magyaroktól vehet leckét, írja a miniszterelnök politikai igazgatója

Magyarország uniós csatlakozásának húsz éves évfordulója alkalmából Orbán Viktor politikai igazgatója írt cikket az Indexre. Orbán Balázs a cikkben több ponton elismeri az EU erényeit és hasznát Magyarország számára, nélkülözhetetlennek nevezi a közösséghez való tartozásunkat, aztán felmondja a magyar kormány EU-kritikus véleményét, majd pedig Orbán Viktor választási szlogenjét a június 9-i európai parlamenti választásra.

Orbán Balázs öt tanulságról ír cikkében. Szerinte a 2004-es bővítés volt az Európai Unió utolsó sikeres vállalkozása, ami a nyugati államok és az újonnan csatlakozó közép-európaiak közös sikere. Az újonnan csatlakozott országok az elmúlt 20 évben kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a régi tagállamok. A 2010-es éveket azonban maga az EU hivatalos honlapja is „kihívásokkal teli évtizednek” nevezi, ami aztán olyan hosszúra nyúlt, hogy a mai napig nem ért véget. Az utolsó sikert Orbán Balázs szerint Magyarország és a többi régiós ország csatlakozása jelentette.

Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió Magyarország természetes politikai közegévé vált, kitanultuk az EU működési módját és megtanultunk járni annak rejtekútjait – írja a szerző. A miniszterelnök politikai igazgatója szerint ezt a tudást képesek vagyunk Magyarország javára kamatoztatni.

Aztán nem maradhat el Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon megemlítése sem: az ő kormányzásuk alatt nálunk volt a legkisebb a gazdasági növekedés, miközben a szlovákok, a litvánok és a lettek, a lengyelek, a csehek jóval nagyobb arányban fejlődtek.

Ezt a lemaradást mára nagyrészt leküzdöttük, de fájó belegondolni, hol tartanánk, ha nem eleve hátrányból kellett volna indulni – írja Orbán Balázs. Az exportunk több mint két és félszeresére növekedése főleg az európai uniós piacoknak köszönhető, rögzíti a politikai igazgató.

„Az EU működésének kiismerése szükségképpen magában hordoz egyfajta varázstalanodást. Azt gondoltuk, a csatlakozással révbe érünk, s minden problémánk egy csapásra megoldódik”, de „lakva ismerszik meg az ember” – folytatja gondolatmenetét a politikai igazgató, majd ráfordul a kormány jól ismert EU-t és Nyugatot bíráló szlogenjeire.

„Nyugatról nem egyszer a vélt civilizációs felsőbbrendűség leereszkedő hangjai hallatszanak” – írja.

Orbán Balázs szerint „Brüsszelnek ugyanúgy nem tetszenek sajátos nemzeti értékvállalásainkból fakadó döntéseink, mint egykor a Lajta medrén túl fekvő Bécsnek. Mint egykor, úgy most is át akarják írni jogrendünket, bele akarnak szólni, mi szerepelhet a magyar alkotmányban, ránk akarják erőltetni a maguk haladóbbnak gondolt eszméit.” Történelmileg is igaz, hogy magyar szabadság ügyében

a legnagyobb sikereket a jogi csatákban értük el: királyi feliratokban és áprilisi törvényekben, bullákban és dekrétumokban, ebben „profik vagyunk”.

A szerző következő tétele, hogy Európa mára nem ura önmagának, nem találja a helyét a világban. „Egyértelművé vált 2024-re, hogy a ránk következő világrendben Európa nem lesz képes megőrizni vezető szerepét”, Kínában 4 százalék körüli, az USA-ban 2 százalék feletti évenként a gazdasági növekedés. Szerinte Magyarország a keleti bővítéssel menti meg a mundér becsületét a gazdasági növekedést tekintve. Ha az eljelentéktelendő és Orbán szerint emellé még lekezelő Európa ideológiai alapon hoz gazdasági és politikai döntéseket, azzal csak ront a helyzetén.

A megváltozott helyzet megváltozott szerepfelfogást igényel, amely „nem elválaszt minket a világ többi felétől, hanem összeköt”, ami „nem ellenséggé, hanem – ha nem is szövetségessé, de – kiszámítható partnerré teszi a világ többi részét.”

Orbán Balázs szerint Európa ebben a legolcsóbban tőlünk, magyaroktól vehet leckét.

A következő tétel ezért az, hogy „meg kell mentenünk magunkat és Európát!” „Sorsunk az Európai Unióval nemcsak az integráció ténye miatt, hanem földrajzi, gazdasági kulturális és civilizációs okokból is összeforrt ”- olvasható az írásban, ezért a szerző érvelése szerint „mi, magyarok bármennyire is úgy érezzük, a pökhendi Brüsszel egye meg, amit főzött, dőljön rá akkor a ház, hiba lenne erre a konklúzióra jutnunk.”

„Ha a hajó elsüllyed, vele süllyedünk mi is. Persze kötelességünk mindent megtenni, hogy legyen bekészítve egy jó mentőcsónak, de mentőcsónakban hánykolódni a viharos tengeren nem ugyanaz, mint egy óceánjárón.

Ezért a legbölcsebb, amit tehetünk, ha leváltjuk a kapitányt, mielőtt jéghegynek kormányozza Európa hajóját. Erre pedig lehetőség éppen most, bő húsz évvel a csatlakozás után adódik.”

A végső konklúzió az, hogy Magyarország megtalálta azokat a szövetségeseket Nyugaton is, akikkel új irányt szabhatunk az európai projektnek, pontosabban visszaterelhetjük abba a helyes irányba, amelyben még a csatlakozásunk pillanatában haladt. Orbán Balázs szerint ennek az új Európának a lényegét „nem a civilizációs felsőbbrendűségtudatba palástolt föderalizáló, azaz birodalmi törekvések adják”, hanem a nemzetek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés, amelynek kereteit az unió intézményei biztosítják.

Orbán tesz még egy oldalvágást arról, hogy Európa „nem ura önmagának: arra megy, amerre a Wall Street bikája viszi”, majd ráfordul arra, hogy a magyarok nem kérnek a véres, harmadik világháborúval fenyegető konfliktusból. Írását Orbán Viktor szlogenjével zárja, amivel a kormányfő megnyitotta az európai parlamenti választások kampányát: „A most következő Európai Parlamenti választás a legjobb alkalom, hogy Európa népei visszaszerezzék az irányítást saját kontinensük és saját jövőjük felett.”