Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

„A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.

Nem veheté el, bár kínzott nagyon
– Történik minden, ahogy
írva vagyon –
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.

Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!”
(József Attila)

Elgondoltam, mire vigyáznék, ha akkora tömeghez kellene szólnom, mint tette azt Magyar Péter. Tényszerű, hogy ez lett az első mondata ennek az írásnak, de csak azért, hogy a benne foglaltaknak már a feltevéséről is kiderüljön, milyen nevetséges. Hogy számot adhassak róla: a mondat szövegegyüttesének összes eleme számomra kizárólag lehetetlenségeket tartalmaz. Egybegyűjtöm, miért.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 2-ig kapható 2024/17. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!