Az elmúlt hónapokban nagymértékben felfokozódott az amerikai monetáris politika iránti figyelem, mivel az év elején gyors kamatcsökkentésre számított a piac, most pedig átestek a ló túlsó oldalára: örülnek, ha egyáltalán lesz még idén kamatcsökkentés.

Túl nagy érdeklődés

A várakozások ilyen szélsőséges módosulása két tényezőre vezethető vissza: egyrészt túlzásba vitték sokan a várható kamatalakulás követését, egyfajta tippmix lett belőle. Ennek oka lehetett, hogy korábban egy évtizeden át rendkívül alacsony kamatok és hozamok voltak a fejlett világban (nem ritkán negatívak, ami közgazdaságilag teljesen abszurd), majd a részben pont ennek köszönhető magas infláció miatt alaposan meg kellett emelni a jegybanki kamatokat.

Ez pedig szokatlan állapot eredményezett, és talán azért várják oly sokan a csökkentést, mert úgy vélik, hogy akkor visszaáll a múlt évtized zavartalan fellendülése, minden jó és szép lesz újra. Persze a várakozásoknak az is háttere volt, hogy tavaly gyorsan csökkent az amerikai infláció, és gondolták, akkor ugyanilyen gyorsan csökkenhetnek a kamatok is. Csakhogy a jegybankok nem szeretnek hirtelen váltani az irányok között: kamatemelési sorozat után szívesen hagynak egy platót, vagyis, hogy a legmagasabb kamat érdemi ideig fejthesse ki hatását, mielőtt csökkenteni kezdik.

Zavaros kommunikáció

A jegybanki kommunikációs persze elég zavaros a Fed esetében, mivel a Fed elnökén kívül az intézmény regionális vezetői, egyúttal a kamatdöntő bizottság tagjai is gyakran nyilatkoznak, egyéni várakozásokat fogalmaznak meg, jól megzavarva ezzel a várakozásokat. valószínűleg szerencsésebb lenne nem nyilatkozni erről, kizárólag egy-egy kamatdöntés után.

Fundamentális okok

A másik döntő tényező az, hogy az időközben napvilágra kerülő adatok alapján úgy tűnik, hogy a Fed valóban később és lassabban tervezi a kamatcsökkentést, mint ahogy pár hónapja gondolták. Míg tavaly nagyot esett az amerikai infláció és 3 százalék alatt is járt, addig idén ez a folyamat megakadt, és különösen a maginfláció nem csökkent tovább, ami viszont érthető egy szokatlanul magas inflációs időszak után, vannak utórezgések.

A Fed emellett a munkaerőpiacot és a gazdasági növekedést is figyeli, és ezek állapota tulajdonképpen lehetővé tenné már a csökkentést, hisz nem túlfeszített a munkaerőpiac, a gazdasági növekedés pedig lassabb a korábban prognosztizáltnál. A piac mindennek ellenére idén csak egy vagy legfeljebb két, 25 bázispontos csökkentést vár a jelenlegi 5,25-5,50 százalék közötti sávban lévő alapkamat esetében.

Hatás a világban és nálunk

Ami számunkra is lényeges: a kamatcsökkentési várakozások csúszása megemelte az amerikai állampapírhozamokat, ennek hatására az eurózónás kötvényhozamok is nőttek, és a kockázatosabbnak ítélt eurózónán kívüliek is, így a magyar 10 éves kötvényhozam is 7 százalék fölé került, miközben év elején jóval 6 százalék alatt volt. Ez növeli a magyar államadósság finanszírozásának költségeit, egyúttal korlátozza a Magyar Nemzeti Bank mozgásterét a kamatcsökkentésben.

Az alacsony hazai infláció lehetővé tenne erőteljesebb kamatcsökkentést, azonban önálló valuta esetében csak ritkán lehet a dollár kamatszintjére, vagy az alá vinni a kamatot, mivel az egyedi, kis valuták esetében az árfolyamkockázat fejében hozamtöbbletet várnak el a befektetők. Így az MNB sem tud igazán 6,5 százalék alá menni, amíg az amerikai kamatszint ennél csak bő 100 bázisponttal kisebb.

Döntő pillanat

Mindennek fényében magyar szempontból is igen lényeges, hogy mit kommunikál a Fed a szerdai kamatdöntés után: megkezdheti-e már júniusban a kamatcsökkentést, vagy ez az évi későbbi részére marad. Ha nyáron megindulna a folyamat, vélhetően nem egy lépésből állna idén, így már érdemi csökkentésre lehetne számítani, ami a hazai monetáris politika mozgásterét is megnövelné még az idei évben, ami kedvező hatással lenne a gazdaság élénkítésére és a költségvetés terheinek csökkentésére.