Iskolai késelés Bőnyben: hogyan jut el idáig egy gyerek? – és mit tehetünk mi, felnőttek a diákok biztonságáért?

–

Az ország nagy része valószínűleg még nem tért magához a hétfői sokkból: a híradások szerint egy 12 éves gyerek kést vitt a bőnyi iskolába, hátba szúrta az osztálytársát, akit mentőhelikopter szállított kórházba. A megszúrt gyerek szerencsére azóta túl van az életmentő műtéten, és a legutolsó információk szerint lassan stabilizálódik az állapota. A hétfő esti hírek már arra is kitértek, hogy a társát megtámadó lány halállistát vezetett, amelyen pirossal jelölte, kiket tervez megölni az osztálytársai közül. Múlt héten pedig arról a kamaszról hallhattunk, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott a történelemtanárának Szolnokon, mert az rákérdezett, miért ment ki óráról szó nélkül nélkül a mosdóba.

Nem gyakran szembesülünk hasonló esetekkel a magyar híradásokban, de most szorongató a kérdés:

az egy hét alatt megtörtént két bűncselekmény egyértelműen arra utal, hogy egyre több agresszióra és fenyegetettségre számíthatunk a gyerekek között és az oktatási intézményekben? 

Februári cikkében a Népszava arról írt, hogy 2022 és 2023 között 30 százalékkal emelkedett a gyerekek által elkövetett bűnesetek száma, az arány pedig a következő évben még tovább nőtt. Bolyky Orsolyát és Sárik Esztert, az Országos Kriminológiai Intézet két tudományos főmunkatársát idézve a cikk kitért arra is: a gyermekpornográf esetek terén a legnagyobb a változás (a kiskorúak által küldött és róluk birtokolt meztelen képeknek tulajdoníthatóan), azonban minden bűncselekménytípusban nőtt az elkövetők száma. Az erőszakos esetek tettesei között pedig egyre több a lány: a korábbi 10 százalék mára 18 százalék körül mozog.

A bűncselekmény jogi minősítése még változhat

„A hasonló bűncselekmény nem gyakori, de nem is példa nélküli, ezt mutatja, hogy a hatályos jogi szabályozás is foglalkozik a fiatalkorúak büntethetőségével” – mondja dr. Mészáros Emese büntetőjogász. A 12 éves lány által elkövetett késelés ügyében a hírek szerint előre kitervelt emberölési kísérlet gyanújával indult eljárás, de még nagyon az elején tart a folyamat, és kevés a konkrét információ.

„A pontos jogi minősítést befolyásolhatják a nyomozás során begyűjtött bizonyítékok, illetve a beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemények. Ebben az esetben a szakértők vizsgálni szokták a sértett vonatkozásában például a sérülés jellegét, a szúrt seb mélységét, a szúró mozdulat erőbehatását. Emellett elengedhetetlen lesz az elkövető kislány elmeállapotának igazságügyi elmeorvos-szakértő általi vizsgálata.

Nagyon fontos: önmagában annak a megállapítása is szakkérdés, hogy a kislány rendelkezett-e a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel úgy általában, illetve az adott pillanatban” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A magyar büntető törvénykönyv 16. §-a alapján a 14. életévét be nem töltött személy fő szabályként nem büntethető, azonban a 12. életévét már betöltött, de 14. életévet még el nem ért elkövetők kapcsán – a bűncselekmények súlyosságára figyelemmel – néhány kivételt mégis nevesít a jog: ezek között ott van természetesen az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, vagy a testi sértés is.

„A büntetőeljárás során valószínűsíthetően készül majd környezettanulmány az elkövetés körülményeit, illetve az odáig vezető utat figyelembe véve. Amennyiben az ügy eljut odáig, hogy megállapítják a kislány büntetőjogi felelősségét, a bíróságnak minden adott mellékinformációt vizsgálnia kell: ezek összessége adja ki az enyhítő és súlyosító körülményeket. 14 éves kor alatt nem szabható ki büntetés, kizárólag intézkedés lehet a következmény: ennek legsúlyosabb vonatkozása az egytől négy évig terjedő javítóintézeti nevelés” – fejti ki Mészáros Emese.

Mit foghat fel egy 12 éves a tettéből?

A gyerekek ellen, valamint a gyerekek által elkövetett bűncselekmények kapcsán (és adott esetben mindegyikről szó van) a legerősebb indulatokkal számolhatunk a társadalom reakcióját tekintve. Miközben egy hasonló tett nyilvánvalóan semmiképpen nem maradhat következmény nélkül, a szakértői mérlegelésnek rendkívül fontos része: hogyan jut el idáig egy gyerek?

A válasz nyilvánvalóan összetett, a kiindulási pont pedig az: fel tudja-e mérni egy 12 éves, mit cselekszik, amikor hasonló tettre szánja el magát?

„Az ENSZ gyerekjogi egyezménye szerint a 18 évesnél fiatalabbaknál csak végső esetben, és a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni a szabadságkorlátozással járó büntetést. A genfi székhelyű Gyermekjogi Bizottság még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is javasolja, hogy a büntethetőség korhatárát állítsa vissza a kormány 12-ről 14 évre. Egy hasonló korú gyerek még nem látja át a tettei eredményét úgy, mint egy felnőtt.

Ezzel együtt természetesen következménye kell hogy legyen a történteknek, ám ha a hosszú távú érdekeket nézzük mind a gyerek, mind a társadalom szempontjából, akkor egy esetleges javítóintézeti nevelés nem egyenlő a megoldással.

Könnyen előfordulhat, hogy az elzárás, a társadalomból való kirekesztés további kriminalizációhoz vezet” – mondja Stáhly Kata pszichológus, a Hintalovon Alapítvány munkatársa. 

Hozzáteszi: a gyerekkorú elkövetők erőszakos tettei mögött szinte minden esetben olyan környezet, háttér áll, amelyben maguk is elszenvedői voltak valamilyen traumatizáló vagy erőszakos cselekménynek, tehát áldozatok voltak. A környezeti kontextust ezért soha nem lehet kiemelni a történet mögül.

Világméretű problémák, túl sok inger és kevés családi élet

A megelőzés egyik lényeges pontja, ha valaki észreveszi a konkrét tettre mutató jeleket, de a valódi prevenció valójában sokkal előbb kezdődik. A gyerekekkel foglalkozó civil szervezetek tapasztalatai és a témában készült felmérések is rámutatnak: egyre aggasztóbb a gyerekek mentális állapota. „A Covidról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig attól, hogy már véget ért, a hatásait még mindig erősen érezzük. A karanténidőszak alatt a családon belüli erőszak mértéke megnőtt, a gyereköngyilkosságok száma szintén emelkedett, a gazdasági bizonytalanság, a háborús helyzet pedig csak fokozza a gyerekekben munkáló szorongást” – magyarázza a szakember. Természetesen a képletből kihagyhatatlan az online világ: és nem csupán a feldolgozhatatlan ingermennyiség miatt, de a valóságérzék elvesztése okán is.

A számítógépes játékok világa például – ahol, akit lelőnek, két perc múlva felkel – egyre nagyobb mennyiségben, egyre nagyobb erővel hat a gyerekek valóságtudatára.

„Az elmúlt évtizedben nem feltétlenül több az agresszív tartalom, inkább a hozzáférés egyre könnyebb, és egyre fiatalabb kortól jellemző. Minél többet találkozunk bizonyos ingerekkel, annál érzéketlenebbé válunk rájuk” – mondja Stáhly Kata. Az érzelmek kifejezésének és kimondásának hiánya szintén baj: nem véletlenül esik sok szó a kifejezéstelen arcú fiatalokról és gyerekekről. Miközben azonban sajnálkozunk, fontos tudatosítani: ez a jelenség nem független a felnőttektől. 

„A statisztikák szerint egy családban egy nap átlagosan 7 perc az a típusú együttlét, beszélgetés a gyerekkel, amikor nem a házi feladat vagy a logisztikai kérdések állnak a középpontban. Hanem egyszerűen az: »Hogy vagy?« Minél idősebb egy gyerek, annál nehezebb elkezdeni a minőségi odafigyelést, de sohasem késő. Fontos, hogy a szülő is közvetítse az érzelmeit a kezdetektől: olyan apró dolgokra kell gondolni, mint hogy a vacsoraasztalnál megjegyzem, miért voltam szomorú vagy dühös ma. Lehessen sírni, félni, panaszkodni otthon gyereknek és szülőnek is. Ez is lényeges támpont és minta a gyerekeknek” – hívja fel a figyelmet a szakember. 

Minden apró változás fontos jel lehet

A kérdésre, hogy milyen jeleket kell észlelni, amelyek felismerésével megelőzhető a baj, szintén nem egyszerű a válasz. „Sokszor utólag áll össze a kép: például az alvási, evési, öltözködési szokásokban, a viselkedésében, általános hangulatában, társas kapcsolataiban beállt változások kapcsán. Hasonló dolgok általában tapasztalhatók egy mélyponton lévő gyerek esetében. Mégis azt kell mondanom: a szülő-gyerek bizalmi kapcsolat, az egymásra odafigyelés a legfőbb, amikor a szülőnek van kapcsolata a gyerekével, figyel rá, és érzi, hogy nem csak életkori sajátosság áll egy-egy 180 fokos fordulat hátterében.

A másik lényeges dolog: nem kizárólag a feltűnőbb, agresszívabb viselkedés lehet jel, de a visszahúzódóbb, csendesebb magatartás is olyan változás lehet, amivel foglalkozni kell” – mondja a pszichológus.

A hasonló tragikus esetek kapcsán gyakran felmerül, hogy egy csúfolódásnak, iskolai bántalmazásnak kitett gyerek reagálhat szélsőségesen agresszívan is: rendszerszintű fellépés kellene ahhoz, hogy az ezzel összefüggő prevenció végre az iskolai élet részévé váljon. A szakember szerint kisiskolás kortól beszélni kellene arról, mit jelent a bántás, ki mit gondol erről. Miért lehet neked vicces valami, ami a másiknak rosszulesik? Hogyan kell segítséget kérni vagy támogatni a másikat a bajban? Mi lehet a jóvátétel akkor, ha valaki bántja a másikat?

Emellett érdemes közös szabályalkotásra hívni a gyerekeket. „Ha a gyerekek maguk is részesei a szabályok kialakításának és lefektetésének, akkor sokkal jobban átérzik és így sokkal inkább be is tartják őket. Míg ha száraz utasításokként hallják például a házirendet, nem biztos, hogy megértik a lényegét, és azt, hogy az hogyan vonatkozik rájuk.

A gyerekektől szükséges indulni, mert ők majd a felnőtt társadalom részeként is hordozhatják ezt az alapvető tudást. Ezzel együtt segíteni kellene a mai szülőket és pedagógusokat is, mert számos jelenségre egyszerűen nincs minta vagy jó gyakorlat.

A baj legtöbbször akkor kerül szem elé, amikor már tűzoltás kell, a pszichológiai, pszichiátriai ellátásra pedig hónapokat kell várniuk a gyerekeknek is” – osztja meg tapasztalatait a Hintalovon Alapítvány munkatársa.

Amennyiben az a kérdése egy szülőnek, miképpen beszélgessen a gyerekével a hasonló veszélyekről, Stáhly Kata azt tanácsolja: a felnőtt leginkább abból induljon ki, hogy mit tud, és mi az, amit megkérdez a gyerek. Érdemes először őt meghallgatni, hogy milyen gondolatai, esetleg félelmei vannak. Ebből pontosan tudni fogjuk majd: mire kíváncsi, és mi az, amiről a maga életkorához mérten szeretne, illetve képes beszélni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / GeorgiaCourt

Széles-Horváth Anna