Lehet-e sikeres egy edző, ha már a kinevezése előtt utálják a szurkolók?

Nem egyszer volt már példa arra, hogy a szurkolók jobb belátásra bírták a vezetőiket, ha úgy érezték, olyan irányba indul el a klubjuk, ami ellentétes az értékeikkel. Pár szezonnal ezelőtt a Tottenham-drukkerek hangosan tiltakoztak, amikor Daniel Levy Gennaro Gattusót szemelte ki a padra. A tüntetés abból a szempontból elérte a célját, hogy nem Gattuso lett az edző, de az is biztos, hogy nem Nuno Espírito Santóban reménykedtek a puccs során.

Talán valamivel gyakoribb, hogy a panaszok süket fülekre találnak, és a döntéshozók végigviszik a tervüket. Szintén néhány évvel ezelőtti történet, hogy az Everton megállapodott a városi rivális Liverpool korábbi edzőjével, Rafa Benítezzel. Az érthető fenntartások ellenére az Everton villámrajtot vett, a bajnokságban az első hat bajnokijából négyet megnyert, a következő 13 meccsen viszont csak egyszer hagyta el győztesen a pályát a liverpooli csapat.

Érdekes módon, arra is van példa, hogy valaki nagyon nem szimpatikus az elején, mégis sikeres lesz. 2014-ben finoman szólva sem Massimiliano Allegri volt a legnépszerűbb ember Torinóban, amikor kiderült: ő váltja Antonio Contét a Juventus padján. Allegrit 2010-ben az év edzőjének választották Olaszországban (az Interrel triplázó José Mourinhót megelőzve), rá egy évre bajnoki címet szerzett a Milannal, onnantól azonban több ponton csorbát szenvedett a hírneve.

2012-ben csak második lett a Juventus mögött a bajnokságban, rá egy évre harmadik (ezt nyugodtan könyveljük el bravúrnak), 2014-ben viszont borzasztóan teljesített a Milan, akármivel próbálkozott. Akkoriban talán csak a közvetlen riválisok örültek Allegri kinevezésének, ehhez képest a Juventus történetének egyik legsikeresebb időszaka következett: 2014 és 2019 között öt bajnokságot és négy kupát nyertek Olaszországban, és két alkalommal is bejutottak a BL-döntőbe.

Az érem másik oldala, hogy a Milan problémáit viszont nem enyhítette Allegri menesztése. 2014 után megfordult a padon Clarence Seedorf, Filippo Inzaghi, Siniša Mihajlović, Cristian Brocchi, Vincenzo Montella, Gennaro Gattuso, Marco Giampaolo, valamint Stefano Pioli. Közülük egyvalakinek sikerült kimagasló eredményeket elérnie: annak a Piolinak, aki már a kinevezése pillanatában roppant népszerűtlen volt, és közösségi médiás kampány is indult a leváltása érdekében.

Piolit a Milan vezetősége egyértelműen átmeneti megoldásnak szánta, ehhez képest 1665 napja irányítja a piros-feketéket. A kinevezése óta a Milan visszatért a Bajnokok Ligájába, ahol 2023-ban elődöntőbe jutott, 2021-ben pedig megnyerte a bajnokságot a Serie A második legerősebb keretével. Az 58 éves szakvezető a mai napig megosztja a szurkolókat, az azonban nyilvánvaló, hogy az elvárásokat jelentősen túlszárnyalta.

Nyáron nagy valószínűség szerint a Milannak új vezetőedzője lesz, a 2023/24-es szezonban nyújtott teljesítmény ugyanis nem győzte meg a vezetőséget. Az olasz sajtó szerint a Sevillával 2020-ban Európa-ligát nyerő Julen Lopetegui az első számú célpont, az ötlet azonban nem aratott osztatlan sikert a szurkolók körében. Még egy internetes petíció is indult a kinevezése ellen, amit már több mint 10 ezren aláírtak a piros-feketék táborából.

„A szezon lassan a végéhez közeledik, és a jóformán az egész évet meghatározó középszerűség siralmas és katasztrofális véget ért. Ha ez nem lenne elég, egyes vezetők förtelmes megjegyzései, valamint a leendő edzővel kapcsolatos pletykák csak tovább rontottak a helyzeten, és újra megérttették velünk, hogy nem a múlt felélesztése a klub elsődleges célja” – írta közleményében a milánói klub ultracsoportja.

Lopetegui több okból is elnyerte a Milan vezetőinek tetszését. Viszonylag nagy tapasztalattal rendelkezik Európában, nyert már nemzetközi trófeát, a korábbi munkáinál hatékonyan dolgozott fiatalokkal, és megelégedne a vezetőedzői szerepkörrel. Közben viszont a vészjósló jelek is ott vannak: sem a Portónál, sem a Real Madridnál nem alkotott maradandót, és furcsa körülmények között távozott a spanyol válogatottaktól, valamint a Wolverhamptontól is.

Valahol tehát érthető, miért nem jöttek lázba Lopetegui nevét hallva a milánói szurkolók. Amennyiben a nyáron találnának egy gólerős csatárt, és sikerülne egy kicsit kipofozni a védelmet, a Milan a bajnoki címért mehetne. Ha viszont elrontják az edzőválasztást, akkor az is elképzelhető, hogy a négyből is kiszorul a csapat: a Juventus valószínűleg Thiago Mottával kezd újjáépítésbe, a Napoli Antonio Contét nézte ki, a két római csapat pedig már az idény közben lecserélte az edzőjét.

Azok a csapatok tehát, amelyek alulteljesítettek a 2023/24-es szezonban, jövőre erősebbek lehetnek, és még több múlhat a kispadok hozzáadott értékén. De kivel lennének elégedettek Milánóban? Mindenekelőtt egy olyan edzővel, akinek a neve garancia arra, hogy a győzelem a fő cél. Például Contéval, aki minden egyes klubjánál felvállalta a konfliktusokat. Vagy Roberto De Zerbivel, akit vélhetően csak egy ambiciózus projekttel lehetne visszacsábítani Olaszországba.

A klub anyagi lehetőségeit ismerve azonban sokkal valószínűbb, hogy egy kompromisszumos megoldás lesz a nyerő. Mondjuk Paulo Fonseca, aki dolgozott már Olaszországban, illik a Milan átigazolási stratégiájához, és taktikai szempontból inkább tekinthető a Pioli-féle rendszer evolúciójának, mint a merevebb struktúrákban gondolkozó Lopetegui. Vagy húznak egy merészet, és egy feltörekvő edzőt választanak, például Francesco Fariolit.

Igazából egy dolog számít: hogy az új edző illeszkedjen a klub stratégiájához. Ha már a nyolcvanas években is létezett volna Twitter, alighanem Silvio Berlusconit is ízekre szedték volna, amikor az élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező Arrigo Sacchit nevezte ki a formálódóban lévő sztárcsapat élére. Majd ugyanez megtörtént volna akkor, amikor a bábjának titulált Fabio Capellót ültette Sacchi helyére. És legfőképpen, amikor a Juventusnál megbukott Carlo Ancelottit választotta.

A Milan történetében sokszor azok alkottak igazán nagyot, akik elsőre nem tűntek egyértelmű választásnak. Éppen ezért izgalmas a cikk legelején feltett kérdés. Meglátták volna-e a drukkerek a zsenit Sacchiban, Capellóban, vagy Ancelottiban? Meghátrált volna-e Berlusconi, ha elég hangos a tiktokzaj? Lehetséges, hogy a klub története egészen máshogy alakul, ha nem a néhai elnök megérzéseire hagyatkoznak?

Ha lehet hinni a híreknek, a Milan vezetőségét most azért elbizonytalanították a kétkedő hangok, és már közel sem annyira egyértelmű Lopetegui kinevezése. Egyes források szerint megpróbálják becserkészni Mottát, hátha sikerül megelőzni a Juventust, mások szerint újra előkerült De Zerbi neve a kalapból, miközben Mark van Bommel is újra és újra felbukkan. Ezek alapján nagyon úgy fest, hosszú hetek várnak még a Milanra.