Fény derült az ókor egyik legtitokzatosabb jelenségére - videó

Az ókori görög világ tele volt misztikummal és csodával, ahol az emberek gyakran fordultak az istenekhez, hogy útmutatást és jóslatokat kérjenek. A jósdák, mint Delphi vagy Dodona, különleges helyet foglaltak el a hívők és a kíváncsiak szívében. 

Dodona a hajdani Épeiroszban, a molosszoszok földjén álló település volt, keletre a Tamosz-hegységtől, a mai Janinától délnyugatra, a mai Albánia területén. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy a nem egyértelmű beszédet a „dodonai” jelzővel illetik.

A gyönyörű táj közepén állt Zeusz, a görög isten királyának szentélye, amelynek középpontjában az ősi tölgyfák álltak. Ezek a fák nem csupán díszítették a környezetet, hanem isteni üzenetek hordozójaként is szolgáltak a hívők számára. 

A Promotions.hu cikke szerint a Dodonai jósdában a jóslás fő eszköze nem egy emberi közvetítő volt, hanem a természet maga szolgált a jóslatokkal. A legendák szerint a tölgyfák leveleinek susogása isteni üzeneteket hordozott, amelyeket gallok (madarak) közvetítettek. Ezek a gallok, akiket a görög mitológia a Zeusz kedvenc madarai közé sorolt, képesek voltak megfejteni az isteni jeleket és közvetíteni azokat az emberek felé. Így a tölgyfák nem csupán fákként, hanem isteni közvetítőként is szolgáltak a Dodonai jósdában.

Különböző kérdéseket tehettek fel a mindennapi élet kérdéseitől a nagyobb politikai döntésekig. 

Bár Dodona hosszú ideig fontos szerepet játszott az ókori görög világban, később, a római időkben, a jósdák népszerűsége csökkenni kezdett. A kereszténység térnyerése és a római vallási politika hatására a jósdák és az őket körülvevő kultuszok egyre inkább háttérbe szorultak. Dodona végső hanyatlása azonban nem veszélyeztette a hely jelentőségét és hírnevét az ókori és a későbbi korokban.