Froome-ot lenyűgözi Pogačar, Tour-szakaszgyőzelemmel búcsúzna a mezőnytől

Frissítve 30/04/2024 - 18:16 GMT+2

Chris Froome ma már nyíltan kimondja, a 2019-es Dauphiné során elszenvedett súlyos sérülései elvették tőle az esélyt egy ötödik Tour-győzelemre. A most 38 éves Froome az Eurosportnak nyilatkozva elárulta, meddig szeretné még folytatni a pályafutását, és mi lenne számára a tökéletes búcsú. Beszélt a szerinte lenyűgöző Pogačarról és az utóbbi időben egyre gyakrabban előforduló, durva bukásokról is.

A kritériumversenyek bája: A Tour-győztes Vingegaard lesprintelte Froome-ékat Szingapúrban

Chris Froome ugyan nagyon sokáig ragaszkodott és hitt – vagy legalábbis kifelé azt kommunikálta, hogy még hisz – abban, hogy meglehet a rekordot jelentő ötödik sárga trikó, de most már, ahogy fogalmaz, azt is „csodálatosnak” tartaná, ha egy szakaszgyőzelmet meg tudna csípni a Tour de France-on, ahol olyan sokáig volt egyeduralkodó.

A 2010-es évek meghatározó Grand Tour-versenyzője a négy győzelem mellett két dobogót is szerzett a Touron, hivatalosan kétszer nyert Vueltát (2011, 2017), 2018-ban pedig hatalmas fordítással húzta be a Girót, azonban a 2019-es Critérium du Dauphinén véget ért egy fejezet a karrierjében, és újra kellett fogalmaznia a céljait.

Froome 2022-ben szerzett egy bravúros szakasz-harmadik helyet az Alpe d’Huezen, de 2023-ban be sem került az Israel-Premier Tech Tour-keretébe, ezért reméli, visszatérése esetén tudna még valami nagyot alkotni. Talán utoljára.

Giro d'Italia

Pogačarral nem lehet mit kezdeni, megnyerte az 5. szakaszát is a Girón

00:06:57

egy órája

Amikor arról kérdezték, hogy milyen tervei vannak még a kerékpársporttal, így válaszolt: „Még van szerződésem idénre és a következő szezonra is, amivel már azt hiszem, kihúzom 40-ig. Nekem ez egy jó kis cél, hogy még 40 évesen is versenyezzek.”

„Már ezzel is boldog tudnék lenni, de ha konkrét célokról beszélünk, akkor a Tour de France-ra szeretnék mindenképp visszatérni, és ha harcban lehetnék akár csak egy szakaszgyőzelemért is a hegyekben, az egy csodálatos lezárása lehetne a pályafutásomnak.”

Chris Froome a 2022-es Tour de France-on

Fotó: AFP

„Az ötödik Tour megnyerése egy örök álom marad, de most már kezdek megbékélni a realitással, mivel rettenetesen nehéz lenne visszatérnem arra szintre, hogy tényleg meccselhessek az összetett győzelemért.”

„Most az a fontos, hogy egyáltalán ott legyek a Touron. És ha még versenyképes is tudnék lenni a hegyekben, és esélyem lenne szakaszt nyerni, az csodálatos lenne.”

Froome jelenleg egy csuklósérülésből lábadozik, még márciusban, a Tirreno-Adriaticón törte el a sajkacsontját, legutóbb a monte-carlói tenisztornán tűnt fel. A műtétet elkerülte, és időközben már újrakezdhette az edzéseket is, azt viszont még nem tudni, hol és mikor térhet vissza. De szerinte mi hiányzik ahhoz – egy 100%-os csuklón kívül –, hogy újra szakaszgyőzelmekért harcolhasson?

„Kiegyensúlyozottság… még persze némi szerencse is, vagy talán úgy pontos, hogy ne legyen balszerencsém” – fejti ki.

„Sajnos az ilyen dolgok [a csuklósérülés] tényleg eléggé visszavetnek. Bukni sosem jó, de ha még a csontod is törik, akkor nyilván több időbe telik a visszatérés és a gyógyulás.”

„Edzés, versenykilométerek és egészség. Ennyi kellene csak. Ezen kívül pedig csak reménykedni tudsz, hogy elkerül a balszerencse.”

Froome és a Sky/Ineos csapat – egykor végeláthatatlannak tűnő – Tour-dominanciája már a múlté (ne feledjük, 2012 és 2019 között csupán egyszer „kaptak ki”), de mindig érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mire menne egy „csúcs-Froome” az új évtized legnagyobb sztárjai, Tadej Pogačar és Jonas Vingegaard ellen a Grand Tourokon.

„Nagyon érdekes lett volna ellenük versenyezni a legjobb éveimben” – mondja Froome azokról a srácokról, akiket mi sokszor már csak „ufókként” emlegetünk.

„Egyértelműen fiatalodik a mezőny, és tendenciává vált, hogy a srácok egyre fiatalabban és egyre magasabb szinten érkeznek meg a profik közé.”

„Szerintem ez annak a brutális mennyiségű adatnak és információnak tudható be, amely elérhető a fiatalokkal foglalkozó edzők számára. Vannak olyan 12-13 éves gyerekek, akik már úgy edzenek, mint a profik. Mire 18 évesek lesznek, már vagy 5-6 éve benne vannak ebben, profi módon edzenek és táplálkoznak."

„Ahogy ti is láthatjátok, már a húszas éveik elején képesek megnyerni a világ legnagyobb versenyeit. Ezt tényleg elképesztő látni.”

Chris Froome

Fotó: Getty Images

Vajon Froome szerint képes lehet egyetlen versenyző olyan szintű dominanciára, mint egy ereje teljében lévő Eddy Merckx a ’70-es évek elején? És meddig tarthat a Visma-Lease a Bike egyeduralma?

„Hullámzó a dolog. Most kétségkívül úgy tűnik, hogy a Visma van lendületben, miután tavaly mindhárom háromhetest behúzták. De a kerékpársport fejlődik, folyamatosan változnak az erőviszonyok, és mindig fel fognak tűnni új riválisok. Meglátjuk. Az viszont manapság már nagyon ritka, hogy egyetlen versenyző úgy domináljon mindenhol, mint Merckx a maga idejében.”

„Szerintem a sportág egyértelműen a specializáció felé tendál, emiatt pedig rendkívül nehéz mindenféle terepen kiemelkedően teljesíteni. Éppen ezért nyűgöz le az, amit Tadej Pogačar csinál, hogy képes megnyerni olyan nagy egynaposokat, mint a Flandria vagy a Strade Bianche, miközben a háromheteseken is a végső győzelemért harcol. Ez igazán nagy dolog.”

Vingegaard idei Tour-indulása még erősen kétséges, Pogačar pedig ebben a szezonban az 1998 óta nem látott Giro-Tour duplával próbálkozik, de ha minden jól megy, mindketten a harmadik sárga trikójukért küzdhetnek majd, és számukra még él a remény, hogy egyszer, a jövőben a rekordot is célba vegyék.

Sokszor elmondjuk, hogy a „ha” kezdetű mondatoknak nincs túl sok értelme, azonban Froome esetében önkéntelenül eszébe jut az embernek, hogy mi lett volna, ha nincs az a bizonyos 2019-es, pályabejárás során történt horrorbukás, hiszen a brit már csak egyetlen győzelemre volt Anquetil, Merckx, Hinault és Indurain ötös rekordjától, amit adott esetben akár túl is szárnyalhatott volna.

Chris Froome

Fotó: EPA

„Nyilván nagyon befolyásolta a karrieremet az a bukás” – ismeri el Froome. „Tényleg a lehető legrosszabb pillanatban történt, kicsivel a Tour előtt. Fantasztikus formában voltam, és reméltem, hogy meglehet az ötödik sárga trikóm.”

„De ilyen az élet, és ez is a kerékpársport része. Veszélyes a munkánk, történnek ilyen balesetek. Az utóbbi hetekben, hónapokban több súlyos is bukást láthattunk, ahol a versenyzők össze-vissza törték magukat. Sajnos ezzel is kalkulálni kell.”

Az utólag már egyértelmű, hogy a sérülésem után megszűntem Grand Tour-esélyesnek lenni.

„Nagyon nehéz volt onnan visszajönnöm egy versenyképes szintre. De ami a személyesebb, emberi oldalát illeti, hosszú hónapokig, ha nem egy teljes évig tartott a gyógyulásom mentálisan. Az pedig, hogy újra normálisan tudjak járni, sántítás nélkül, több mint egy évembe tellett.”

„Hatalmas bukás volt, de én már annak is örülök, hogy visszatérhettem a versenyzéshez, és már nincsenek fájdalmaim. Tényleg nagyon hálás vagyok azért, hogy kaptam még egy esélyt.”

via eurosport.com