“Nőügyekkel nem foglalkozom!”- mondta Orbán Viktor még 2017-ben a washingtoni magyar nagykövet visszahívása kapcsán. Ez az azóta elhíresült idézetet ihlette Nőügyekkel foglalkozom! sorozatunk címét is, amelyben 10 részben körüljártunk számos, nőket érintő problémát hazánkban és Európában. Volt szó családalapításról, terhességről és terhességmegszakításról, nők elleni erőszakról, oktatásról, karrierről és nemi sztereotípiákról, illetve a reprezentáció kérdését is kiveséztük. Sorozatunk záró részét egy igazi klasszikus témának szenteljük: a nőket és női politikusokat érintő közbeszéd lehangoló állapotáról Magyarországon.

Arról már írtunk, hogy hazánk negatív rekorder Európában a nők parlamenti részvételét és miniszteri kinevezéseit nézve, mind női képviselőből, mind miniszterből nálunk van a legkevesebb. Amennyiben nőt is választunk, a közélet, főként (és nem kizárólag) a kormánypárt politikusai gyakran olyan hangnemben nyilatkoznak női kollégáikról, ami miatt bármely más munkahelyen könnyen a HR-irodában találnák magukat. Az elmúlt tíz évben politikusok és közszereplők tettek megjegyzéseket képviselők kinézetére (ebből elég sok van), de furcsább gondolatokat is megfogalmaztak közszereplők a nők és férfiak közti különbségekről, amiket nehéz logikusan interpretálni. Furcsa fizikai kontaktus is volt a parlamentben, nem egy. Álljon itt egy rövid gyűjtés az elmúlt évek legrosszabbjaiból.

A leggyakoribb probléma Magyarországon még mindig a női döntéshozók fizikai megjelenésére tett lealacsonyító megjegyzések gyakorisága. Ez az ülésen is megesett, például 2017-ben Latorcai János, a parlament KDNP-s alelnöke Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselőt “intette rendre” így:

“Tisztelt Kunhalmi Ágnes, egyszer már mondtam, hogy a közbekiabálás a szépségét árnyalja.”

Hasonló stílusban nyilvánult meg Illés Zoltán államtitkár Szél Bernadettel kapcsolatban is.

“Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy okos is.”

– mondta egy vita hevében Illés, ami már a Fidesz-frakciónál is kiütötte a biztosítékot, ugyanis Kocsis Máté elnézést kért az ügyben, és Illés is visszavonta utólag a felszólalását.

Kunhalmi Ágnes és Szél Bernadett

Az országgyűlés falai közé még visszatérünk, de ha külsőségekkel kapcsolatos és szexista beszólásokról van szó, nehéz elmenni Jeszenszky Zsolt mellett, akinek Baranyi Krisztinával van problémája. Kritikáját kevéssé színvonalasan fogalmazza meg:

“Van ez a nem túl szép, de cserébe nem is okos nő, Baranyi Krisztina”

– mondta például a Partizán egy adásában a véleményvezér. És ez még eltörpül Jeszenszky tevékenységéhez képest a közösségi médiában. Egy Facebook-posztjában, amely egyébként azóta már nem elérhető, az újságíró kifejtette, hogy “Ha az ember k@rvának áll, akkor b@szni kell. És ezzel most nem Baranyi Krisztina esetleges korábbi vagy kiegészítő foglalkozására gondolok – vagy volt neki ilyen, vagy nem, ő dolga. Hanem arra, hogy aki politikusnak áll, az bizony kap hideget-meleget. És el kell viselnie. Ha nem bírja, válasszon magának más pályát. Legyen például mosónő… (de ez csak véletlenül jutott eszembe, nem Baranyiról).”

Na de vissza a politikusokhoz, ugyanis Kövér László házelnöknek is volt mondanivalója. Ő a a Bayer Show-ban panaszkodott pár éve, ugyanis nem szívlelte Szabó Tímea felszólalásait.

“Én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére.”

A házelnöknek sok mindent sikerült belesűrítenie ebbe az egy mondatba. Van itt lesajnálás, a női és férfi képviselők egyértelmű differenciálása, és panaszkodás, hogy Szabó nem felel meg Kövér esztétikai sztenderdjeinek a felszólalása közben, és ezt Kövér férfi léte csak nehezebbé teszi számára.

Nem csak a kormányoldalon, az ellenzékben is vannak rossz példák. Márky-Zay Péter miniszterelnök jelöltként az előválasztás során méltatta ellenfelét, Dobrev Klárát azzal, hogy

“nő létére ilyen kiváló”

– és amikor az RTL előválasztási vitája teret adott volna neki, hogy korrigáljon, tovább rontott a helyzetén. MZP először azzal a gondolattal flörtölt, hogy a női politikusok igenis lehet, hogy szebbek és okosabbak férfi társainál, ami, habár pozitív gondolat akarhatott lenni, mégis diszkriminatív. A jelöltnek ezután nem telt sok időbe kifejteni, hogy

“egyáltalán nem hátrány ma Magyarországon nőnek lenni”

– legalábbis a politikában, hiszen számos nő volt az ellenzék előválasztási jelöltjei között. Dobrev az érvelést értetlenkedve hallgatta, nem megalapozatlanul.

Ha már az ellenzéknél tartunk, szintén kínos pillanatokat okozott Gyurcsány Ferenc ölelése Ráczné Földi Judit beiktatása során. Az ölelés kritikusok szerint kissé sokáig tartott, és a pozíció sem volt épp előnyös. Ráczné legalább később elmondta, előre megbeszélték, hogy a beiktatás öleléssel zárul majd, és semmi olyan nem történt, amit zaklatásként élt volna meg. Az eset azonban legalábbis rosszul nézett ki, amit mi sem bizonyít jobban, mint ahogy Orbán Viktor a videó hátterében kajánul rámosolyog a mellette ülő Gulyás Gergelyre. Nyilvánvalóan nem tudhatjuk, mire gondolhatott a miniszterelnök, és lehet, hogy ez jobb is így.

Viszont volt példa egyértelműen nem kívánt fizikai kontaktusra is. Itt Semjén Zsolt KDNP-s képviselő volt az, aki nem professzionálisan viselkedett Orosz Anna Momentumos politikussal, amiről Orosz egy Facebookon közvetített eseményen beszélt.

„A minap Semjén Zsolthoz léptem oda a parlamentben, akit kegyelmi ügyről kérdeztem. Mire elkezdte a vállamat és a karomat simogatni, majd arrébb tolt. Mondtam neki, hogy ne simogasson, hanem válaszoljon a kérdésre, mire azt válaszolta, hogy ő nem simogat, csak én mentem hozzá túl közel”

Összegezve, a magyar politikai élet szereplőire, de legalább a választott képviselőkre a tapasztalatok alapján ráférne egy a professzionális, non-diszkriminatív munkahelyi viselkedésről szóló szeminárium. Az Európai Parlament épp ilyet vezet be a saját, következő ciklusban megválasztott képviselői számára. AZ EP által kiadott közlemény szerint a képviselőknek megválasztásuk után egy sor kötelező tréningen kell majd részt venniük, köztük egy zaklatással és diszkriminációval foglalkozó képzésen. Azon képviselők, akik nem teljesítik a kötelező képzést, pénzbüntetést kaphatnak, és eleshetnek egyes kinevezésektől, például a jelentéstevői munkától.

thumb!_Janusz Korwin-Mikke az Európai Parlamentben

YouTube

Ezen a ponton érdemes megjegyeznünk, hogy az Európai Parlamentben is vannak képviselők, akiknek nagy valószínűséggel szüksége lenne erre a tréningre. Janusz Korwin-Mikke lengyel képviselőt szexista megnyilvánulása miatt 10 nap felfüggesztéssel és 30 nap fizetésmegvonással büntetett a parlament. A helyzet ráadásul ezt tényleg indokolttá is tette.  Korwin-Mikke először arra mutatott rá, hogy egy fizikaverseny díjazottjai és a top 100 sakkozó közt nincs nő. Ezt magyarként eleve kikérhetnénk magunknak, mivel, ugyan nem világos, milyen ranglistára hivatkozik a képviselő, Polgár Judit minden szakértő szerint kiemelkedő sakkozó és nő, ezzel pedig természetesen nincs egyedül. De a lengyel képviselő csak ezután érte el azt a pontot, ami a felfüggesztését eredményezte, mikor azzal érvelt, hogy

“persze, hogy a nőknek kevesebbet kell keresniük, mivel gyengébbek, kisebbek és kevésbé intelligensek, kevesebbet kell keresniük, ennyi az egész.”

Nem ő volt az egyetlen megosztó felszólaló, Cristian Terhes román politikusnak a transznemű nőkkel volt baja. Szerinte az Isztambuli egyezmény és az Európai Parlament nem tudja megvédeni a nőket az erőszaktól, mert “nem tudja megállapítani, hogy mi az a nő.”

A transzfóbia itt önmagában is erőteljes, mivel a képviselő például hangot adott azon véleményének, hogy

“egy férfi azonosíthatja magát autóként, de ez nem azt jelenti, hogy egy épelméjű társadalomban rendszámtáblát adunk neki igazolvány helyett.”

Terhes tehát nem teljesen érti a transzneműség, és a transznemű nő fogalmát, aminek természetesen semmi köze nincs a gépjárművekhez. De mindemellett a képviselő véleménye az, hogy a nőkre a valódi veszélyt a transznemű nők jelentik, akik például beszivárognak a női börtönökbe és megtermékenyítik a fogvatartottakat. Nem elég, hogy a nők elleni erőszak igenis valódi probléma, amit nem a transz nők okoznak, de amikor Evin Incir, Terhes képviselőtársa felhozta, hogy az érintett nők talán jobban tudják, hogy javít-e a biztonságukon az Isztambuli egyezmény, Terhes lényegében semmibe vette a kérdést.

Tehát mind a magyar, mind az Európai Parlamentnek van hová fejlődnie, de míg az európai döntéshozóknak, minden valószínűséggel ideértve Deutsch Tamást is, végig kell majd hallgatnia egy érzékenyítő képzést, a magyar Országgyűlés nem tűnik nyitottnak az ötletre. Kerestük a parlament sajtóirodáját, és az Országgyűlés Esélyegyenlőségi Ügyekért Felelős Albizottságának 7 kormánypárti és ellenzéki tagját, hogy megtudjuk, van-e a magyar parlamentben hasonló képzés, és támogatnák-e hogy legyen, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. Pedig a tapasztalatok alapján nem indokolatlan, hogy a magyar döntéshozás bármilyen eszközt bevessen a női döntéshozókkal kapcsolatos kommunikációjának és viselkedésének javítására, ami jelenleg komoly aggodalmakra ad okot.