Egy hónap alatt 10 százalékponttal esett a Fidesz támogatottsága a biztos pártválasztók körében

Orbán Viktornak igaza volt, amikor azt tudatta a Facebookon, hogy „A kampányt berúgtuk”, igaz, ő magára és a Fideszre értette, de azért a többi párt is így tett. Szemben a kormányfővel, aki teljes titokban tartja a kampány egyes állomásait (például Győr regnáló és újrainduló fideszes   polgármestere is csak rövid idővel az érkezése előtt tudta meg, hogy a városba érkezik Orbán), a többiek előre meghirdetett eseményeken vesznek részt. Ebben élen jár a vitathatatlanul legaktívabb Magyar Péter, aki szisztematikusan és nagy kitartással járja a vidéket. 

Ám miközben Orbán titokban kampányol (önmagában is micsoda ellentmondás ez!), ő és a Fidesz – az ismert okok miatt – az anyagi lehetőségeiket és a költéseiket tekintve magasan kiemelkedik a pártok közül. És abban is „jobbak”, hogy nincs kibeszélés, nincs a főnökkel szembeni álláspont és cselekvés, még ha vannak is párton belüli helyezkedési kísérletek és cicaharcok, azok titokban maradnak. Nem úgy az ellenzéknél: ott az elvben egy célért – Orbán leváltásért – küzdő pártok sok helyen a nyilvánosság előtt, esetenként látványosan is egymásnak feszülnek. De vajon ez nem kontraproduktív, kiváltképpen Magyar Péter megjelenése után? 

Horn Gábort kérdeztük, aki teljes mértékben egyetért azzal, hogy kontraproduktív az, amit az ellenzék csinál. Mint rámutatott: „nagyon rossz úton járnak az ellenzéki pártok, a 2022-es elcsalt választás óta, kontraproduktívan és a választók körében kifejezetten ellenérzéseket szülő politikát folytatnak ezzel az egymásnak feszüléssel”.  S teszik ezt akkor, amikor az ellenfél egy rossz állapotban lévő párt, hiszen a Fidesz – saját magához képest – mélyre került a felmérésekben. Megtudtuk tőle, hogy elkészült a Republikon Intézet legfrissebb, áprilisi mérésének eredménye, ami pontosan ezt mutatja: a Fidesz a teljes népességben 27, a biztos pártválasztók között 35 százalékon áll, miközben 2022 májusában még 55 százalékos volt ez utóbbi adat, azaz nem egészen két év alatt 20 százalékpontot veszített. Ennek mintegy a felét pedig – nagy bezuhanással – az elmúlt hónapban szenvedte el. 

„Ma tehát van egy meggyengült, rossz, morális válsággal küszködő, magával sem kibékült kormányzópárt, amivel szemben viszont egy veszekedő, békétlen, egymással marakodó ellenzék áll” – vázolta az aktuális helyzetet az elemző. Pedig tudnivaló, ha valamit utál a potenciális választó, akkor ez az egymásnak feszülés, amit ezek a pártok folyamatosan elkövetnek – figyelmeztetett. 

Magyar Péter pedig a legfrissebb, áprilisi Republikon felmérésben a teljes lakosság körében 14, a biztos pártválasztók között pedig már 18 százalékon áll, ami nagyon erős eredmény egy, a semmiből jövő erő esetében. Horn szerint a siker az egyik oka éppen az, hogy az ellenzéki oldalon álló szavazók keresnek valami alternatív megoldást, reményt arra, hogy egyszer, valahol másképpen alakulnak a dolgok. 

Ezzel együtt sem Magyar Péter és a Tisza párt a legerősebb ellenzéki erő. A DK-MSZP-Párbeszéd ugyanis a biztos pártválasztók körében 22 százalékot ért el áprilisban – tudtuk meg Horntól. Szerinte ez is azt mutatja, hogy valamennyire működik az „összefogásosdi”, még akkor is, ha a benne résztvevő pártok nem nagy lelkesedéssel, de mégis csak vállalják a politika terepen a baloldali blokk szerepét – mondta. „Legalábbis egyelőre, a mostani kutatás szerint működőképes ez az összefogás” – tette hozzá.

Kívülről nézve pedig egyenesen érthetetlennek mondta, hogy ezt a pártok miért nem látják be. Természetesen vannak egyéni érdekek, s van sokféle egyéb, kívülről nem ismerhető, látható szempont is, de ezzel együtt is felelőtlenség a civakodás, az egymásnak feszülés. Ami egyben a saját szavazóik meg nem becsülése – mutatott rá.

Mintha egymást nagyobb ellenfélnek, ne adj’ Isten! ellenségnek tekintenék ezek a pártok, mint a regnáló Fideszt, mintha egymás jobban le szeretnék győzni, mint Orbánt – vetettük fel. Horn álláspontja szerint az ellenzéki pártoknak tudomásul kellene venniük, hogy egy pártot a szavazói teszik politikai értelemben értelmezhető szereplővé, nem pedig a világról alkotott saját elképzelése. Igaz, ez utóbbi is fontos, sőt, a választást meghatározó elem, de nem csak ez számít – szögezte le.  Minden, amit Miskolctól Győrön át egyes budapesti kerületekig látunk, semmi másról nem szól, mint néhány ember túléléséről, illetve az egymással való küzdelemről – fejtegette. Igaz, az ellenzéki pártok gyengék és rossz állapotban vannak, s hiába mondja a pártvezetés, hogy mit akar, helyi szinten nem feltétlenül tesznek annak eleget, sokszor új pártot alapítanak, függetlenként indulnak stb. A vereségek, a reménytelenség hatására az ellenzék összességében meggyengült, nem képes belül rendet tartani, a helyiekben nincs szolidaritás, hiányzik az a képességük, hogy kicsit kijjebbre is tekintsenek. Mindez olyan képet fest a választók előtt, hogy olyanok, akikre még egy kerületet sem lehetne bízni, nemhogy egy országot. Horn szerint ideje lenne felülemelkedniük a pártoknak az ellentéteken és figyelembe venni a választóik akaratát. Ez még akkor igaz, ha tudjuk, hogy a választási bukás csak nagyon kis részben a fent ecseteltek felelőssége, az elsődleges ok az, hogy a Fidesz elcsalta a választásokat.

Sőt – tette hozzá – Magyar Péter megjelenése és menetelése sem az ellenzék felelőssége, hiszen nem mindenkinek lehet fideszes igazságügyi miniszter a (volt) felesége, nem mindenki lehetett húsz évig a NER része. Ezt nem lehet számon kérni az ellenzéken. Azt azonban igenis számon kell kérni rajtuk – tette hozzá –, hogy miért nem képesek a jelenlegi helyzetben tudomásul venni a választói akaratot, miért nem képesek erőt mutatni.

„Összességében az ellenzéki pártok gyengesége, a szervezetlensége nagyon sok mindenre vezethető vissza, miként az is, hogy egymás ellen harcolnak, aminek az okát persze meg lehet fejteni, de a vége mégiscsak az, hogy a szavazó a Fideszen belülről jött Magyar Pétertől várja a remény megvalósulását, még akkor is, ha meghatározó kérdésekben teljesen mást gondol, mint maga a szavazó” – állapította meg végezetül Horn Gábor.