Katar sokáig szinte ismeretlen ország volt a globális közvélemény szemében, aminek számos oka volt. Egy relatív fiatal országról van szó, mindössze 1971-ben váltak hivatalosan függetlenné, korábban a britek védnöksége alá tartozott a térség. Az önállóság elnyerését követően az olajra és a földgázra támaszkodva a világ egyik legmagasabb egy főre jutó jövedelmével rendelkező országát építették fel, miközben a nemzetközi súlyuk is folyamatosan emelkedett.
1995-ben világpolitikai szempontból szinte érdektelennek tűnő események zajlottak le Dohában, az emír fia vértelen puccsal átvette Katar irányítását.
A hatalomátvétel viszont az első lépése volt Katar geopolitikai felemelkedésének, ekkor vett fordulatot vett az apró olajmonarchia stratégiája. A merőben új elképzelés lényege nagyjából azzal foglalható össze, hogy minél nagyobb függetlenségre törekedtek a globális lábnyomuk növelésével, miközben próbálnak egyensúlyozni a térségi és világszintű politikai nagykutyák között.
Az elképzelés több okból is indokolt volt: egyrészt az ország 1981 óta az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council – GCC) tagja, amely a felemelkedőben lévő, gazdag arab olajországokat fogja össze. Ez a szervezet elválaszthatatlanul összekapcsolja a szomszédos erőközpontokkal, így Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel. A Perzsa-öböl másik oldalán viszont ott fekszik a térségi síita hatalom, Irán, amellyel ráadásul számos közös gazdasági-biztonsági érdeke is van a katari vezetésnek. Kettő kiemelkedik ezek közül: Teherán és Doha osztozik a világ legnagyobb gázmezejének kitermelésén a Katari Északi Mezőn vagy Északi-Dóm mezőn (a perzsák az ő részüket Déli-Pars mezőnek nevezik); valamint a szénhidrogén-szállítmányok hajón, a Hormuzi-szoroson keresztül hagyják el a térséget, amely Irán partjai mellett halad el.
A tengerszűkület kritikus pontja a világkereskedelemnek, ezért, ha a síita hatalom – hasonlóan a jemeni húszikhoz a Vörös-tenger bejáratánál – úgy döntene, hogy támadásokat hajt végre az itt elhaladó kereskedelmi hajók ellen, azzal sokkolná a világpiacot, valamint a helyi gazdaságokat is.
Ezen felül még a két rivalizáló regionális hatalom fenyegető háborújából is szerettek volna kimaradni. Mivel az ország a „tűzvonalban” fekszik, ezért elemi érdekük volt, hogy az ország érdekei ne sérüljenek egy hasonló konfliktusban.
A nagy stratégia
Dohában felismerték, hogy a „puha erő” (a nemzetközi szakirodalomban „soft power”) alkalmazásával hatalmas eredményeket lehet elérni.
Ennek az a lényege, hogy a hatalmas olajvagyonra támaszkodva elkezdenek olyan internacionális hálózatokat kiépíteni, amellyel jelentősen növelni tudják a befolyásukat szerte a világon. A stratégiának egyszerre több eleme volt:
- Az Al-Dzsazíra televízióval, majd később számos kapcsolódó médiaplatformmal elkezdtek kiépíteni egy olyan hálózatot az iszlám világban, amelyen keresztül az ország vezetésének narratíváját is képesek voltak megjeleníteni. Számos okból is hatalmas sikert hozott az elképzelés: egyrészt jókor voltak jó helyen, megfelelően vették fel a ritmust az arab világban megnövekedett érdeklődést az ilyen típusú média fogyasztásának igényével. Ezen felül megelőzték az összes vetélytársat, bárki másnál hamarabb építették ki a hálózatot. Az is nagyon fontos szempont volt, hogy arab nyelven sugározták a híreket, ráadásul bennfentes helyi sztorikkal gyorsan meg tudták ragadni a nézők érdeklődését. Kiemelendő továbbá, hogy a mérsékelt kritika megfogalmazása szintén újdonságként hatott a jellemzően autoriter vezetésű országokban.
- Elkezdték felvenni a kapcsolatot számos iszlám politikai csoporttal – így például a Muszlim Testvériséggel – amelyek nemzetközi kapcsolattal rendelkeznek, de a legtöbb térségi ország nem látja szívesen őket. A lépés lényege az volt, hogy a nem állami szereplőkkel megerősített kapcsolattal még nagyobb befolyásra tegyenek szert. A hivatalos narratíva azzal indokolt, hogy Doha így képes lehet közvetíteni az esetlegesen felmerülő vitás ügyeknél. A lépés azonban több térségi vezetés számára is visszásként hatott, úgy értékelték, hogy Katar bele akar szólni más országok belügyeibe.
- Doha felismerte, hogy akkor tud nagy hatást elérni, ha láthatóvá válik a világ közvéleményének szemében. Ehhez viszont szükség volt olyan események megrendezésének elnyerésére, amelyek globális figyelmet generálnak. A stratégia elképzelése szerint a leggyorsabb út ehhez a sportrendezvényeken keresztül vezetett. Katar a 20. század végétől egyre nagyobb programok megvalósítását hozta tető alá: forma-1, tenisz, és kerékpárversenyeket tartottak, majd az Ázsia-kupa is az országban zajlott le.
A stratégiát megkoronázta a 2022-es, téli futball-világbajnokság megrendezése.
- Kis ország lévén Katar nem alapozhatta pusztán a fentiekre a stratégiáját, szüksége volt olyan védelmi partnerekre, akik képesek garantálni Doha biztonságát, mégis kívül esik a szaúdi-iráni fronton. Ez a két hatalom lett Törökország és az Egyesült Államok. Rajtuk kívül kisebb kontingenst állomásoztat az apró félszigeten az Egyesült Királyság is. A lépéssel Katar két (három) nagy partnert szerzett magának, amelyek jelentős térségi szereplők, viszont más stratégiai érdekeik vannak, mint Rijádnak vagy Teheránnak.
️ The largest U.S. military base in the Middle East : The Al Udeid Air Base is a military base located west of Doha Qatar and is owned by the Qatar Emiri Air Force. It serves as logistics, command, and basing hubs for the U.S. Central Command (CENTCOM) area of operations, pic.twitter.com/FTTnVNwfS2
— Middle (East) December 6, 2023
Főleg az utolsó pont megértéséhez érdemes jobban megismerni Katar korlátait. A már említett elhelyezkedésén felül kimagasló kihívásokat jelent a lakosságszám. A teljes népesség jelenleg valamivel több mint 3 millió fő, ám ebből mindössze alig több mint 300 ezer fő helyi állampolgár. A fennmaradó lakosság külföldi vendégmunkás, akik jellemzően Dél- és Délkelet-Ázsiából érkeztek. A drámai eltolódás annak köszönhető, hogy a gazdasági fejlődés, valamint a hatalmas infrastrukturális fejlődés egyszerűen nem megoldható a helyiekkel. Az ország szigorú állampolgársági politikát folytat, kizárólag születéssel szerezhetőek meg a katari okmányok. Ebben az elmúlt években némi lazulás látszik, nagyon szigorú feltételekkel, de a máshol születettek, vagy katari felmenőkkel nem bírók számára is elérhető az állampolgárság.
A kis ország felemelkedése azonban egyáltalán nem volt zökkenőmentes, különösen Rijádban nézték rossz szemmel az apró szomszéd egyre nagyobb hatalmát.
Szaporodó problémák
Már a függetlenség elnyerése is vitatott volt, mivel az Egyesült Arab Emírségek szerette volna, ha Doha lesz a nyolcadik emírség, amelyik csatlakozik a monarchiához, de a vezető el-Táni család ezt visszautasította. Ezt követően Szaúd-Arábia úgy tekintett a félszigetre, mint egy amolyan „szatellitállamra”. Ez azt jelenti, hogy névleg autonóm módon működhet, de minden döntését a hegemón szomszédjától teszi függővé. A függetlenség elnyerését követően ez nagyjából így is alakult, változást a már említett 1995-ös puccs hozott, amikor Katar a saját érdekeit akarta megtalálni.
A vitás ügyek a szomszédokkal ettől kezdve megszaporodtak:
- 1996-ban egy külső puccskísérlet történt az új vezetés leváltására, amelyet egy Katarban élő család/törzs segítségével hajtottak volna végre. A kísérlet meghiúsult, viszont Doha gyanakvása ettől kezdve megnőtt a szomszédos államokkal szemben.
- 2002-ben az Al-Dzsazíra hangvételére hivatkozva Szaúd-Arábia visszahívta a nagykövetét az apró olajmonarchiából. A diplomáciai kapcsolatok csak 2008 után álltak helyre.
- 2014-ben már Rijád mellett Abu-Dzabi és Manama is szintén felléptek Katar ellen: ekkor szintén a nagyköveteket hívták vissza. Doha szövetségesei szerint a Muszlim Testvériséggel ápolt szoros kapcsolatok jelentették a lépés alapját. A kilenc hónapig tartó krízis eredményeként katari vezetés engedett a nyomásnak: távoznia kellett az iszlamista szervezet tagjainak az olajországból.
- A legsúlyosabb krízist egyértelműen a 2017 nyarán bejelentett diplomáciai szakítás jelentette. Ekkor a szomszédos hatalmakon kívül még számos iszlám ország jelentett be blokádot Doha ellen. A helyzet kritikus volt, napokig szárazföldi katonai beavatkozásról kellett tartani. Egy hosszú listát adtak át Katarnak, hogy pontosan milyen kifogásuk van a tevékenysége ellen: ezen gyakorlatilag minden szerepelt, ami az ország globális súlyának növelésére, és saját biztonságának garantálására kidolgozott stratégiában foglaltatott. A nyomásgyakorlási kísérlet végül nem járt sikerrel, az al-Táni család győztesen keveredett ki a konfliktusból, ráadásul meg is erősítették saját pozíciójukat. A rendezésre végül 2021 elején került sor.
Saudi Arabias Crown Prince Mohammed bin Salman has visited Qatar for the first time since his country, along with the UAE, Bahrain and Egypt, imposed a years-long blockade of Qatar in 2017. The dispute ended in January this year. pic.twitter.com/gOG6I5BAIs
— Middle (East) December 9, 2021
Az azóta eltelt években Katar körül viszonylagos nyugalom uralkodik, az ország akkor kerül a nemzetközi figyelem középpontjába, ha egy globális eseményt rendeznek Dohában, vagy ha közvetíteni próbálnak a Közel-Kelet vitás ügyeiben. Ez utóbbi miatt újra fókuszba került a gazdag olajország, főleg, hogy már az iszlám világon túlmutató erőfeszítésekkel is próbálkozik.
Katar közvetítése
Az 1990-es években nagy elánnal beizzított külpolitikai doktrínaváltás a 2000-es évektől kezdve egyre nagyobb eredményeket hozott Doha számára. Az izzó térségben számos konfliktus volt, ahol kamatoztatni lehetett a harmadik utas törekvéseket, a katari külügy honlapja szerint 2008-tól kezdve közel tíz mediátorkodás kiemelhető ezek közül: tevékenykedtek Szudánban, Libanonban, Szíriában, Eritreában és a palesztin ügyben is több alkalommal. Ezek nem mindegyike hozott sikert, de a kétséges kimenetellel járó tárgyalások során is értékes tapasztalatokat szereztek a csúcsdiplomatáik. A széleskörű erőfeszítéseiknek köszönhetően a Közel-Keleten (vagy az iszlám világban) szinte már nincs olyan vitatott ügy, amelynél a Doha ne bukkanna fel, de már a szűkebb régión is túlmutató szereppel bírnak. A jelenleg a világ számára a két legaggasztóbb ügyben is aktívan tevékenykednek: a Hamász és Izrael közötti békefolyamatot próbálják elősegíteni a közvetítéssel, valamint kisebb ügyekben már az orosz-ukrán háborúban is megjelentek.
hands Qatarlist of 561 children illegally deported to Russia, as their return continue through Qatari mediation. agrees to help secure return of orphans & children without parental care, estimated at over 3,600. As of Jan 2024, 518 kids brought back https://t.co/C59JWCwfjg
— Euromaidan (Press) April 26, 2024
Adja magát a felvetés, hogy vajon pontosan milyen előnyei származnak Katarnak abból, ha arra törekszik, hogy békét teremtsen a hasonló vitás ügyek rendezésénél. A közvetítésből több előnye is származik az országnak:
- Diplomáciai/politikai: egyértelmű siker, ha a kormányzat nagyobb tapasztalatot szerez, amelyet jobban tud kamatoztatni, ráadásul az országgal kapcsolatban ilyenkor mindkét fél felől növekszik a bizalom. A későbbiekben ezeket aztán más területen lehet kamatoztatni (regionális és nemzetközi szervezetek, esetleg az országot veszélyeztető fellépés elleni kapcsolatok).
- Gazdasági: nem kérdés, hogy az erősödő politikai kapcsolatok farvizén a különböző kereskedelmi kapcsolatok, befektetések is megerősödhetnek.
- Imázs: fontos, hogy a Katar a közvetítéssel nemcsak a vitás felek között tud aktív kommunikációt kialakítani, hanem a nemzetközi sajtóban is növekszik a reputációja. A nemzetközi (el)ismertség kialakítása pedig alapvető fontosságú az ország számára. Hozzá kell tenni, hogy az országról még ráadásul pozitív, „békehozó” kép alakul ki a világ közvéleményében.
Felmerül a kérdés, hogy hol lehetnek a katari stratégia határai, de úgy tűnik, hogy még vannak ambiciózus tervek az országban: Doha már az olimpiai játékok megszervezésére pályázik. Ezen túl az elmúlt hónapok eseményei jól mutatják, hogy a közvetítés képességére mindig szükség lesz a Közel-Keleten, hiszen vitás ügyekből nincs hiány. Ebben egyébként nincsenek egyedül, Kuvait, Omán és Egyiptom is a közvetítő szerep betöltésére törekszik, de egyértelműen kiemelkedik közülük Katar.
Az apró olajország egyelőre ügyesen lavírozik a zavaros közel-keleti politika hullámain, sőt, még előnyt is tud magának kovácsolni belőle.
A stratégia viszont még mindig világosan mutatja, hogy a széleskörű kapcsolatrendszer kialakításával továbbra is az a cél, hogy ezeket a saját oldalára lehessen fordítani, ha az esetleg Dohát érné valamilyen külső fenyegetés. Ebből pedig nem volt hiány az elmúlt években.
Címlapkép forrása: Mahmoud Hefnawy/picture alliance via Getty Images
