Rabszolgákat tartottak az alapítók, átnevezhetik a nívós díjat

Richie Brave, akinek a felmenőit a Booker-díj alapítói taszították rabszolgaságba, a közösségi médiában szegezett égető kérdéseket a szervezőkhöz.

„Remélem, a Booker feltesz magának néhány kérdést a névvel kapcsolatban” – nyilatkozta nemrégiben a The Guardiannek.

Ezt a nevet ránk kényszerítették. Mint szervezetnek van választási lehetősége, hogy megváltoztassa a nevét valami másra. Én személy szerint nem szeretnék megtartani egy olyan nevet, amely ehhez kapcsolódik

– mondta a férfi.

Kifakadás az X-en

A szervezők megváltoztatták a díj eredeti szponzorairól és a rabszolgasághoz való kapcsolódásukról szóló cikk szövegét, miután Brave kritizálta azt az X-en. A férfi kiemelte, a testvérekről, George és Josias Bookerről azt írták, hogy

„Josias és George nem »menedzselte« a családomat. Ők rabszolgasorba taszították őket. Ezért él még mindig az ő vezetéknevük. Rabszolgatartók voltak, nem pedig menedzserek” – írta Brave a platformon.

A cikket később a következőképp szerkesztették: a testvérek közel 200 embert „taszítottak rabszolgasorba”.

Brave elmondása szerint az eredeti fogalmazásmód láttán dühös lett, és kérdéseket tett fel: vajon miért próbálják meg kitörölni az emlékezetből a rabszolgaság borzalmait?

Nyomasztó kezdetek

A Booker-díj honlapján található írás először 2020-ban jelent meg, és a Booker McConnell cég történetét ismerteti. A cég az alapítás évétől, 1968-tól 2002-ig szponzorálta a díjat.

Josias Booker 1815-ben Liverpoolból az akkori Brit Guyanába utazott, ahol egy gyapotültetvényen, Broom Hallban rabszolgasorba taszította az embereket. Később a testvére is csatlakozott hozzá. Amikor a brit parlament 1833-ban megszavazta a rabszolgaság eltörlését, a testvérek 2884 fontot kaptak – ami a Bank of England becslése szerint 2024-ben 285 836 fontnak (több mint 130 millió forint) felel meg – ötvenkét, korábban rabszolgasorban tartott emberért járó kártérítésként.

A testvérek 1834-ben Booker néven kereskedelmi és hajózási vállalkozást alapítottak. A család birtokai az 1880-as években egy McConnell nevű partnerükre szálltak át, így alakult meg a Booker McConnell vállalat.

Amikor nem a megfelelő beszélgetéseket folytatjuk vagy nem a megfelelő nyelvezetet használjuk, nem csupán az emberek őseit becstelenítjük, hanem ismét traumatizáljuk azokat, akik már így is traumát éreznek a családjukban történt események miatt. Bár generációkkal ezelőtt történt, máig érzem a rabszolgaság hatásait. Látom a társadalmi-gazdasági hatását a családomon, ezek a dolgok pedig fájnak. És nem csak én vagyok feldúlt. Ez traumatizáló. Ez a traumatikus történelem

– fogalmazott Brave, aki később nyilvánosan megköszönte a szervezőknek, hogy átfogalmazták a cikket, és hálálkodott, hogy megkeresték, és beszélgettek vele a rabszolgaságról.

„Azt hiszem, ez egy nagyon hosszú párbeszéd kezdete, amely megpróbálja helyrehozni a történelmi hibákat” – mondta.

A Booker honlapján megjelent írás szerint egy guyanai történész szemszögéből megírt, tartalmasabb beszámoló fog következni a díj történetéről.

A Booker- és a Nemzetközi Booker-díjat ma egy jótékonysági alapítvány, a Crankstart finanszírozza.