Az MTA új doktorai között a debreceni kutató
Ünnepélyes keretek között adták át a 2023-ban Magyar Tudományos Akadémia doktora címet szerzett kutatóknak az ezt igazoló okleveleket. A kitüntető címet a tavalyi év során 77 fő nyerte el, köztük Kiss Gábor Gyula, a HUN-REN ATOMKI (Atommagkutató Intézet) tudományos tanácsadója. Az eseményre az Országos Széchényi Könyvtárban 2024.04.23-án került sor.
Az MTA doktorának lenni azt jelenti, hogy az illető kutató a magyar tudományosság legrangosabb címét nyerte el – mondta köszöntőjében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
A Magyar Tudományos Akadémia XI. Fizikai Tudományok Osztályához sorolt kutatók közül 4 fő vehette át az MTA doktora (népszerű nevén: nagydoktor) címet igazoló oklevelet, köztük Kiss Gábor Gyula, a HUN-REN ATOMKI (Atommagkutató Intézet) tudományos tanácsadója.
Kiss Gábor Gyula akadémiai doktori értekezésében a kísérleti nukleáris asztrofizika területén elért eredményeit mutatja be.
Olyan atommagokat érintő folyamatokat vizsgált, amelyek kulcsszerepet játszanak a csillagok energiatermelésében és az általunk ismert kémiai elemek keletkezésében. Interdiszciplináris kutatása összekapcsolja a csillagászati észleléseket, az asztrofizikai folyamatok elméleti modellezését, illetve az elméleti és kísérleti magfizikai eredményeket. Saját kísérleti adataiból kiindulva megmutatta, hogy bizonyos, a szakirodalomban használt elméletek jóslatai pontatlanok, de javíthatók. Meghatározta annak a valószínűségét, hogy alfa-részecskék (a hélium atommagjai) befogódjanak bizonyos nagyobb atommagokba, sok atommag esetében a világon elsőként. Megtervezett és megépített egy, a korábbiaknál nagyobb hatásfokú neutrondetektort, amellyel számos fontos atommag bomlásának paramétereit megmérte. Adatait számításokkal kombinálta, és segített értelmezni, hogy miért olyan gyakoriak a természetben a 130-as tömegszám körüli atommagok. Elsőként mérte meg pontosan a cirkónium- és molibdén-atommagok bizonyos reakcióinak az asztrofizikában releváns tulajdonságait. Megmutatta, hogy a nehézion-ütközések leírására használt modell alkalmazható az asztrofizikában fontos energiatartományban is. Új tudományos eredményeit világszínvonalú hazai és külföldi részecskegyorsítóknál modern mérésekkel érte el.
