Sok nő havi 200 órát tölt háztartási munkával, és még ő fizet érte: a jóllétével, a karrierjével, a nyugdíjával

–

Bár a nők egyre inkább részt vesznek a munkaerőpiacon – egyes országokban a nemek közötti foglalkoztatási különbség szinte már nem is létezik –, továbbra is ők (azaz mi) viselik a legtöbb felelősséget a fizetetlen háztartási és gondozási munkáért. Ez még akkor is így van, ha a férfiak és a nők is teljes munkaidőben dolgoznak. Még akkor is, ha a nők az elsődleges kenyérkeresők. És még akkor is, ha a férfiak munkanélküliek.

A nők mindent megcsinálnak, és elvárják tőlük, hogy továbbra is mindent megtegyenek. Anélkül, hogy a társadalom akár csak elismerné, hogy igen, ez munka. És ez hatalmas feladat: kimerítő és időigényes – különösen, ha gyerekeik vannak.

De talán ha számszerűsítjük az otthonunk és az életünk zavartalan működéséhez szükséges munka értékét, az segíthet perspektívába helyezni a dolgokat. És szerencsére egy nemrégiben készült tanulmány pontosan ezt tette.

Az Oxfam becslései szerint, ha a nőknek minimálbért fizetnének az általuk végzett összes fizetetlen gondozási és háztartási munkáért, az évente közel 11 billió dollárral járulna hozzá a világgazdasághoz. Ez a globális GDP mintegy 9 százaléka. És több mint háromszorosa a globális technológiai ipar méretének.

Egy másik korábbi tanulmány becslése szerint, ha az Egyesült Államokban a nők a háztartási munkából való részesedésükért mindössze 10 dolláros órabért kapnának – ami alacsonyabb, mint egy dadus vagy egy házvezetőnő átlagos órabére –, akkor is közel 300 dollárt tennének zsebre hetente.

Amy Westervelt újságíró még egy „láthatatlanmunka-kalkulátort” is készített az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal adataiból, hogy a nők láthassák, mennyit érhet a munkájuk attól függően, hogy hetente hány órát töltenek különböző háztartási munkákkal. A Westervelt által kapott becslés 44 249 dollár volt évente, ami körülbelül heti 850 dollárt (több mint 300 ezer forint) jelent.

Mennyibe kerül a láthatatlan munka?

Egyetlen korábbi kutatás sem vizsgálta azonban ennyire részletesen és ennyi országban a kérdést, mint a Beike Biotechnology által nemrégiben készített tanulmány, amely a háztartási és gyerekgondozási feladatok kiszervezésének árát mérte fel a világ 80 városában, többek között Budapesten, New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben, Londonban, Dubajban, Zürichben, Szöulban és Rómában – hogy csak néhányat említsünk.

A teljes egészében egy otthon maradó szülő által vállalt munkaterhelés értékét nyolc gyakori házimunka elemzésével és az egyes feladatokra fordított idő számszerűsítésével állapították meg havonta, és a háztartásban élő gyerekek számától függően.

Egy átlagos otthon maradó szülő például, aki két gyereket nevel, havonta

• 19,9 órát tölt takarítással;
• 14,3 órát bevásárlással;
• 23,7 órát főzéssel;
• 11,8 órát mosással;
• 84,1 órát fordít érzelmi gondozásra;
• 16,8 órát a gyerekek szállítására;
• 7,3 órát korrepetálásra; és
• 22,9 órát tervezésre, szervezésre és egyéb háztartási adminisztrációs feladatok elvégzésére.

Ez összesen 200 óra – és havonta közel kilenc teljes munkanap.

Egy átlagos négygyerekes otthon maradó szülő azonban havonta közel 300 órát tölt háztartási és gondozási munkával, feltételezve, hogy több gyerek gondozása esetén gyakran vannak szinergiák (ha nem főzünk nekik külön, vagy egyszerre ki tudjuk mosni a ruháikat stb.). A helyzetet szemléltetendő, egy 8 órás állás körülbelül 160 óra munkát jelent havonta. Ez feleannyi, mint amennyit egy négygyerekes család ellátása igényel.

A kutatók ezután megbecsülték, hogy a világ különböző városaiban összesen mennyibe kerülne, ha ezeket a kétgyerekes háztartásban előforduló feladatokat különböző külső szolgáltatóknak – köztük dadának, takarítónak és tanítónak – adnák ki, és így jutottak el az otthon maradó szülők valós „értékéhez”. Abban a tíz városban, amelyben a legnagyobb pénzbeli értéket találták, a teljes havi költség Zürichben 5400 eurótól Helsinkiben 3900 euróig terjed.

A tanulmányba bevont hat amerikai város közül San Francisco a 3. helyen állt, ahol a kihelyezett munka költségét 4900 euróra becsülték, Washington D. C. a 7. helyen (4200 euró), New York City a 8. helyen (4100 euró), Los Angeles pedig a 9. helyen (4000 euró). Az Egyesült Királyság városai közül – nem meglepő módon – London volt a legdrágább, ahol a havi költséget 3800 euróra becsülték, miközben

Budapest a 68. a listán a maga 1300 eurójával.

Ezek a becslések valószínűleg a legtöbb gyereket nevelő ember számára nem meglepők, különösen, ha korábban a házimunka vagy a gyerekgondozás egy részét fizetett szakemberekre bízták. De meglepő lehet azok számára, akik szerint a háztartási munka nem „igazi” és nem „kemény” munka.

És ahogy a Beike Biotechnology tanulmánya és sok más tanulmány is mutatja, valóban rengeteg időt, és ami ebből következik, energiát, szellemi erőforrást és fizikai erőfeszítést igényel a háztartás vezetése és a családról való gondoskodás. Még inkább, ha figyelembe vesszük azt a munkát, amelyet a fenti tanulmány nem vett figyelembe, és amely az egészséges kapcsolatok fenntartásához szükséges összes kognitív munkára vonatkozik – beleértve a partnerrel és a gyerekekkel való kapcsolatot is.

És mivel a heteroszexuális kapcsolatokban még mindig a nők azok, akiktől elvárják, hogy ezt a terhet viseljék, gyakran a teljes munkaidős állásuk mellett – innen ered az Arlie Russell Hochschild szociológus által megalkotott „második műszak” kifejezés –, ez számos nemi egyenlőtlenséget generál, illetve súlyosbít.

Kevés szabadidő, gyors kiégés

Ahogy egy brit jelentés megállapította, a nőknek lényegesen kevesebb szabadidejük van, mint a férfiaknak, mivel amikor nem a munkaidejüket töltik, nagyobb valószínűséggel végeznek fizetetlen munkát. Ez a nemek közötti hobbihiányt is magyarázza, mivel a nőknek egyszerűen nincs annyi szabadidejük a hobbikra, mint a férfiaknak, ami ráadásul

a kiégés és a stressz nagyobb kockázatának is kiteheti őket: egyes tanulmányok szerint 32 százalékkal nagyobb valószínűséggel tapasztalják ezt, mint a férfiak.

De a nem fizetett, mégis rendkívül értékes és szükséges háztartási munkák elvégzése jelentős hatással van a nők karrierjére és pénzügyeire is.

Mivel általában a nők azok, akiktől elvárják mindezt, sokkal nagyobb valószínűséggel kérnek rugalmas munkaidő-beosztást vagy térnek át részmunkaidőre. Minél inkább igazítja azonban egy nő a karrierjét a családi kötelezettségekhez, és minél tovább tart ez az alkalmazkodás, annál nagyobb lesz a szakadék a fizetése és a karriervágyai között. Így egyre racionálisabbá válik, hogy egy idő után ő adja fel a munkáját, vagy annak egy részét, és akkor a valós és a vágyott karrierlehetőségei közti szakadék egyre csak nagyobb és nagyobb lesz.

Így aztán nem csoda, hogy amikor a nők nyugdíjba mennek, lényegesen kevesebb járandóságra számíthatnak. Az Egyesült Királyságban a Pensions Policy Institute nemrégiben készült tanulmánya szerint a nőknek további 19 évet kellene dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanolyan nyugdíjmegtakarítással menjenek nyugdíjba, mint a férfiak. Az Egyesült Államokban az Alliance for Lifetime Income új kutatása szerint a most nyugdíjba vonuló nők sokkal több pénzügyi kockázattal néznek szembe, mint férfi társaik. És míg a 2030-ra 65 éves korukhoz érkező férfiak nyugdíjcélú megtakarításainak mediánja 269 ezer dollár, addig a nőké mindössze 185 ezer dollár.

Az OECD-országokban a férfiak és a nők nyugdíjas jövedelme közötti különbség átlagosan 26 százalék.

Azok az otthon maradó anyák, akik a családalapításkor feladták a karrierjüket, vagy soha nem is dolgoztak – ami korántsem olyan gyakori, mint régen –, gyakran még rosszabb helyzetben találhatják magukat. A teljes munkaidős gondozás ugyanis azt jelenti, hogy nincs jövedelem, nincs társadalombiztosítási ellátás vagy társadalombiztosítási hitel, és nincs anyagi fedezet, amire támaszkodhatna, ha bármi történne. Kivéve, ha megfelelő intézkedéseket tett a pénzügyi jövője védelmére válás vagy a házastárs halála esetére.

Mégis, számos tanulmány kimutatta, hogy a válás gazdasági költségei nagyobb mértékben sújtják a nőket, sokan közülük anyagilag hátrányos és kiszolgáltatott helyzetben vannak, sőt

a szegénység és a hajléktalanság magas kockázatának is ki vannak téve.

Az igazság az, hogy a nők nagy árat fizetnek azért, hogy a fizetetlen háztartási munka nagy részét vállalják, mégpedig fizikai és mentális jólléti problémák, elvesztett karrierlehetőségek, alacsonyabb megtakarítások és nyugdíjjövedelmek, sőt még alacsonyabb stabilitás, biztonság és védelem formájában. 

Eközben a társadalom továbbra is óriási hasznot húz az ingyenmunkaerőből

A „hagyományos” nemi szerepek „kiegészítőnek” tekinthetők: a férfi szerep garantálhatja a (viszonylagos) stabilitást és biztonságot, míg a női szerep talán egy vállveregetést hozhat, ha szerencsés vagy, és ha nem, akkor többnyire csak megvetést a társadalom részéről.

A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a férfiak elkezdenék kivenni a részüket a ház körüli teendőkből anélkül, hogy a nőknek kellene instruálniuk őket, ami szintén a munka egy formája. De hogyan történhet ez meg, miközben egyes férfiak még mindig úgy gondolják, hogy a házimunka „férfiatlan”?

Nyilvánvalóan meg kell változtatnunk a házimunkával kapcsolatos narratívát, és el kell ismernünk a munka valódi értékét és hatását. Azt, hogy ez a munka valójában ugyanolyan társadalmi méltósággal és gazdasági jelentőséggel bír, mint az otthonon kívüli munka.

A társadalmi normák megváltoztatásán kívül azonban a politikában is változtatásra van szükség. Ma még az egyenlőségre törekvő háztartások is küzdenek, mivel a megélhetés egyre nehezebbé és drágábbá válik.

Szükség lenne általános, ingyenes, kiváló színvonalú gyerekgondozásra és átfogó fizetett gondozói szabadságra –nők és férfiak számára egyaránt –, hogy olyan világot építsünk, amelyben az embereknek nem kell a végsőkig dolgozniuk csak azért, hogy épphogy megéljenek és gondoskodjanak a családjukról.

Gloria Steinem egyszer azt mondta:

„A nők addig nem lesznek egyenlőek az otthonon kívül, amíg a férfiak nem lesznek egyenlőek az otthonon belül.”

A jó hír viszont, hogy a társadalmi berendezkedésünket mi alakítottuk. A „házimunka” fogalma csak az ipari forradalom hajnalán jelent meg, amikor a férfiak már nem vettek részt annyira az otthoni életben, mint korábban. 

Bármi, ami most zajlik, megkérdőjelezhető és megváltoztatható. És mindenképpen meg kell változtatni, ha felismertük, hogy sok szempontból mennyire igazságtalan.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / The Good Brigade

Mózes Zsófi