A román gazdaság gyorsabban nőtt az elmúlt időszakban, mint a magyar. A románok többet fogyasztottak, mint a magyarok. Most pedig az is kiderült, hogy miből: a bérek ugyanis tavaly már magasabbak voltak Romániában, mint Magyarországon. Az Eurostat most kiadott adatai szerint vásárlőerőparitáson (PPS) számolva a 2023-as volt az első év, amikor a keleti szomszédunk bérei elénk kerültek.
Lengyelországban messze a legmagasabb a fizetés a régiós országok közül, és bár az összes országban emelkednek a fizetések, Romániában láttuk a leggyorsabb növekedést. Az elmúlt tíz évben szinte folyamatosan csökkent a román (narancs vonal) és a magyar (zöld vonal) közötti különbség, amely végül teljesen elfogyott.
Vásárlóerőparitáson számolt nettó bér
Az egyes országok béreit igencsak nehéz összehasonlítani. Az első nehézséget az eltérő valuták okozzák, pontosabban az árfolyamok ingadozása. A második gondot az eltérő árak jelentik. A harmadik probléma a bruttó-nettó bér kérdése. Az Eurostat vásárlóerőparitáson számolt, éves, nettó béradata mindhárom problémát kezeli. Így végül nem is egy valuta, hanem egy úgynevezett PPS érték adódik, amire az árszintkülönbségek miatt van szükség. Az Eurostat számos háztartástípusra készít becslést, egykeresős, többkeresős, gyermektelen, ill. gyermekesre is. A mutató gyengesége, hogy az árszint becslése nem biztos, hogy tökéletes. Eddig ez a gyanú csak Szlovákia esetén bizonyosodott be, de rendre felmerül, hogy az árak becslése az egyik gyenge láncszeme a bérek összehasonításának. Éppen ezért inkább a hosszabb távú trendeket érdemes figyelni.
Érdemes megnézni, hogy milyen hatással vannak az utódok a bérekre, vagyis azt, hogy az egyes országok támogatási rendszeres hogyan befolyásolja a nettó keresetet. Ha két kereső van a háztartásban, akik két gyermeket nevelnek, mostanra nagyjából ugyanaz a kép rajzolódik ki, mint az egyszemélyes háztartás esetén. Magyarországon a gyerekek után járó adókedvezmény egy ideig szignifikáns hatással bírhatott, ami érdemben emelte a nettó béreket, ez pedig látható távolságot tartott a román és a magyar családok jövedelme között. Mivel az adókedvezmény hosszú évek óta nem nőtt (egy gyermek után tízezer, két gyermek után negyvenezer forint), miközben a fizetések emelkedtek, így a gyermekek után járó pénz elinflálódott, vagyis egyre kisebb hatással van a nettó bérekre.
A gyerekek nélküli háztartásoknál dinamikusabb volt a román bérfelzárkózás, és az előzés is kissé nagyobb lendülettel valósult meg.
A korábbi adatok azt mutatták, hogy az elmúlt néhány évben Románia egy főre jutó GDP-je megközelítette Magyarországot, a tavalyi évben pedig el is hagyta. A fogyasztást tekintve stabilabbnak látszik a román előny, és bár az adatok méniképp bizonytalanok, a béreknél látott előzés egyre kevesebb okot ad a kétkedésre. A fenti adatok érdekessége, hogy Bulgária is egyre nagyobb tempóban halad előre, így nem lenne meglepő, hogy egy-két éven belül a bolgár fogyasztás is a magyar szintre emelkedne. (Frissítés: tegnap éjjel megjelentek a 2023-as fogyasztási adatok, az erről szóló cikk itt olvasható.)
Ha a bérek és a fogyasztás kapcsolatát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország mélyen a trendvonal alatt húzódik. Vagyis azon a bérszinten, ahol jelenleg vagyunk, magasabb lehetne a fogyasztás. A román bérszint (amely nem sokkal magasabb, mint a magyar) pedig kissé a trend felett van. A jelenség számos tényezővel magyarázható, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy Magyarországon a döntéshozók arra koncentrálnak, hogy a beruházások minél nagyobb szeletet hasítsanak ki a gazdaság egészéből, miközben más országok jóval alacsonyabb felhalmozási dinamikával futnak. Vagyis, a jelenlegi jövedelmi szinten a többi régiós ország gazdaságpolitikája inkább a fogyasztást, mint a beruházásokat helyezi előtérbe.
Összességében tehát úgy látszik, hogy Magyarország nem rugaszkodott el a magas bérszinttel jellemezhető országok irányába, az egy főre jutó fogyasztásban már csak Bulgáriát előzzük meg. Hazánk továbbra is az alacsony bérszinttel - leértékelődő forintárfolyam mellett - versenyez, ami relatív lassabb gazdasági felzárkózáshoz vezet, mint a humántőkébe való befektetése (jobb képzés, több diplomás). A 13 eurós egy órára jutó teljes bérköltség (adókkal és járulékokkal együtt) az egyik legalacsonyabb az EU-ban, ami továbbra is olyan vállalatok számára jelent vonzerőt, amelyek az olcsó munkaerőre helyezik a hangsúlyt, mintsem a magas képzettségre és a nagy hozzáadott érték teremtésére.
A fentiek alapján igencsak úgy tűnik, hogy Magyarország nem tartja a lépést a régióval, a relatív pozíciónk romlása trendszerű. A jegybank friss jelentése szerint az elmúlt években a régiós országokhoz képest összességében relatív fejlettségünk és relatív termelékenységünk is kedvezőtlenebbé vált. "Az egyensúlyi és versenyképességi hiányosságok következtében a magyar gazdaság érzékenyebb volt a külső hatásokra, mint a régió más országai" - írja az MNB, miközben arra figyelmeztet, hogy az új évtized kulcsterületein (tudástőke, digitalizáció, zöld energia) nem éri el hazánk teljesítménye a régiós átlagot. A gyors felzárkózáshoz tehát nagy változásokra lenne szükség.
Címlapkép forrása: Getty Images
