Ukrajna mellett a világ más részein is, például Afrikában, élesben folyik a kelet–nyugati kiszorítósdi, a területek újrafelosztása. Magyarország – noha mellékszereplőként – eme folyamatok részesévé válhat, ezúttal Afrikában.
Oroszország Afrika Szahel-övezete felől nyomul, Kína csendes, elsősorban gazdasági támogatásával az egykoron francia gyarmati – ma nyugati – régió feletti ellenőrzés átvételéért, a befolyás kiterjesztéséért. Egy elképzelés szerint mintegy 200 fős katonai kontingenst küldhetünk Csádba, hogy támogassa az ottani fegyveres erők kiképzését, az iszlamista erők elleni fellépést és a potenciális migránsok problémáira a helyi megoldást a roppant instabil országban. Budapest a végleges döntést a katonai kontingens állomásoztatásáról a Csádban május 6-ra kiírt választások után hozza meg, miután tárgyalt az új kormánnyal. A helyzetet bonyolítja, hogy Yaya Dillo, a jelenlegi ideiglenes elnök unokatestvére, az ellenzék vezetője idén februárban egy katonai összecsapásban életét vesztette.
Kiebrudalt amerikaiak
A Csádban maradt, legalább egy zászlóaljnyi francia katona szálláshelye körül, a n’djamenai nemzetközi repülőtér mellett helyeznék el a magyarokat, miután egy 2024. áprilisi döntés szerint kitették a szűrét a mintegy száz amerikai katonának is, mivel a hatóságok szerint
nem tudják bizonyítani, milyen alapon tartózkodnak az országban.
Nigerből (fontos amerikai drónbázisával, uránbányáival együtt) és a szomszédos Csádból kiszorulnak a nyugatiak, „mivel mindkét ország partnerséget épít ki Oroszországgal” – írja a The New York Times.
Hogy került a csizma az asztalra, hogy kerülnek a magyarok Csádba, amit a legtöbb honfitársunk még a térképen sem tudna elhelyezni, és amely országgal korábban minimális kapcsolataink voltak? Először is
ez a felkérés, akármilyen formában is történt, komoly nyugati elismerést jelent a magyar diplomáciának és a honvédelemnek.
Miértek és hogyanok
A csádi misszió ötlete – hallani budapesti diplomatakörökben – nem a karmelita kolostorból és nem is a Balaton utcából származik. Feltételezhetően amerikai jóváhagyással, francia megkeresésre vállaljuk el a feladatot. A nem Budapest hibájából meghiúsult, 16 európai NATO-tagot plusz az EU-t magában foglaló, nyugat-afrikai Takuba-Barkhane misszióban (az események negatív alakulásában döntő szerepet játszott a Wagner csoport), a Szahel-övezeti mali területén – francia kezdeményezésre – magyar katonák is részt vettek volna. Tudomásunk szerint
a Takuba-Barkhane misszióban részt vevő néhány kelet-közép-európai NATO-tag közül csak a magyarok kaptak felkérést a csádi misszióra.
Talán szerepet játszhatott a partnerkiválasztásban, hogy a NATO szilárd tagja, Magyarország gyakorlatilag egyedüliként „beszélő viszonyban” van Oroszországgal, ami adott esetben jól jöhet a Moszkva kapcsán több vasat is a tűzben tartó franciáknak, a Nyugatnak. (Erről megkérdeztük a külügyi-külgazdasági, illetve a honvédelmi tárca illetékeseit, amint választ kapunk, közöljük.) Budapest különleges „moszkvai kapcsolata” a csádi házigazdák számára is emelhette Magyarország vonzerejét.
Központi szerep
Csád afrikai központi földrajzi helyzeténél fogva kiemelt szerepet játszik a szomszédos Szudánban és Líbiában zajló, polgárháborús jellegű összecsapások kezelésében. Az Egyesült Arab Emirátusok amerikai értesülések szerint innen támogatja „az egyik felet” a szudáni harcokban. Délen pedig ott van a Közép-afrikai Köztársaság, amely a minap támaszpontot ajánlott fel a Putyin-rendszernek – miután legalább féltucatnyi hadúr, helyi potentát fegyveres szervezete ácsingózik a hatalomra és a vele járó pénzre, a mérhetetlen ásványkincsek kínálta bevételekre. Ezek északon, a csádi térségében állomásoznak, és fenyegetik Csád biztonságát.
Putyin lovat váltott
Moszkva kényszerűségből lovat váltott, és emiatt építi a déli szomszéddal a kapcsolatokat. Pedig Csád ideiglenes elnöke, Idriss Muhammad Deby idén év elején még Oroszországban járt, és Vlagyimir Putyin elnökkel is tárgyalt. Az elmúlt hetekben a kulisszák mögött viharos események történhettek, az oroszokat kipenderítették Csádból.
Moszkva is több vasat tartott a tűzben,
és abban a percben átváltott Csád déli szomszédjára, a Közép-afrikai Köztársaságra, amely örömmel fogadta a „nagy testvért”, és még katonai bázist is felajánlott Putyinéknak. Ahova az oroszországi vezetés a híresztelések szerint vélhetőleg a Kreml által betört, négy egységre szétszabdalt Wagner zsoldoscsapatok – ma Redut-harcosok, az Africa Corps (Afrika-hadtest) – egy alegységét telepíti.
Csádot mindkét fél tömte fegyverekkel. Légierejében szovjet Szu-25-ös „repülő tankoktól” amerikai C-130-asokig, hadseregében szovjet T-55-ösöktől kínai 59G harckocsikig sok minden van. Dél-afrikai források az Adji Kossei katonai légibázison (a csádi főváros polgári repülőtere mellett, ahol a magyarok tervezett körlete is lenne) fényképfelvételeket készítettek a drónvilágban nagyméretűnek számító, 750 kilogramm hasznos terhet elbíró török gyártmányú, de csádi felségjelű, két turbólégcsavaros motorú Aksungur hírszerző-felderítő-megfigyelő (ISR) és csapásmérő, pilóta nélküli repülőgépről, bizonyítandó, hogy a versenytárs
Törökország érdekelt az ottani hadsereg korszerűsítésében.
A Csádnak szállított Aksungur fel van szerelve MAM-L 15 kilométer hatósugarú irányított bombákkal és egy Hensoldt Argos II. elektrooptikai kamerabeállító berendezéssel.
Átfedések
Még átfedések is vannak a magyar és a csádi hadsereg felszerelésében, mindkét testületben szerepelnek az Ejder Yalcin páncélozott csapatszállítók (Csádnak 20 darab van belőle, Magyarországon Gidrán néven licencgyártása indult). Csád emellett jó néhány Bastion páncélozott szállító járművet kapott a franciáktól, továbbá Washington 2020–2021-ben csaknem száz darab (izraeli-amerikai) MDT David könnyű páncélozott járművet adott át az afrikai államnak.
