A Hazajáró című magazinműsor készítői azt vallják, hogy hazajáró szemmel, szubjektív objektívvel tekintenek körbe történelmi hazánkon. Azt is igyekeznek meglátni és láttatni, amit a kulisszák mögött, a felszín alatt, a föld felett és a fizikai világon túl megtapasztaltak. Számukra minden egyes pillanatkép örökre a lélekbe vésődött emlékeket őriz. A képekhez a műsorból származó idézetek is kapcsolódnak, amelyek együttesen vezetik végig az olvasót a Hazajáró kalandos túráin.
A könyv előszavában Moys Zoltán író, szerkesztő, a Hazajáró magazin rendező-producere így fogalmazza meg küldetésük lényegét:
Sokan kérdezik: milyen a szülőföldhöz való ragaszkodás? Egyszerű, mondom én. Nem kell hozzá nagy dolog, elég, ha az ember elzarándokol szűkebb hazájának egyik kedves helyére, ahol kiül a dombra, vízpartra vagy sziklára, és hagyja, hogy átjárja a csend, a szépség és a szeretet. S ha azt érezzük, hogy halkan megszólít és elbűvöl a táj, akkor minden bizonnyal itthon vagyunk. Zsigmond Enikő Negyedik éve már, hogy elindultunk a haza vezető úton. Azóta töretlenül rójuk a kilométereket történelmi hazánk kanyargós ösvényein. Bármerre is járunk, mindenhol itthon vagyunk. Most, hogy újabb pihenőhöz értünk, ismét felidézzük az elmúlt időszakban meglátogatott tájakat, színeket, gondolatokat. Vannak végvidékek a szórványban, ahol már a vészharang sincs, kinek konduljon. De mennyi virágzásnak indult tájék várt ránk, ahol a tavasz, a feltámadás, a magyar élet reménye hatja át a levegőt. Mert akárhogy apad is a magyarság, akármennyi teher is nehezedjen ránk, mindig és mindenütt vannak, akik képesek életet lehelni az elhagyott tájakba, hitehagyott közösségekbe, identitást vesztett emberekbe. Miután megcsodáljuk kárpáti tájainkat és megszívleljük az őrzők intelmeit, látogassuk meg személyesen is elszakított vidékeinket és testvéreinket. Mert aki nem indul útnak, az nem tud hazatérni sem
– írja Moys Zoltán.
A könyv megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
