Orbán mást vádol azzal, amit valójában ő tesz

Nem kellett csalódnia Orbán Viktorban annak, aki előre borítékolta, a csütörtök-pénteki budapesti CPAC-Hungary konferencián fog mondani néhány meredek, a biztosítékot sokakban kiverő dolgot. Sokan, sokféleképpen elemezték már a beszédet, mi arra kértük Szentpéteri Nagy Richardot, hogy annak kifejezetten egyetlen részével foglalkozzunk. Nevezetesen azzal, amelyben Orbán arról beszél, hogy a konzervatívok ellenfelei hogyan próbálják legyőzni őt és a hozzá hasonló politikusokat. 

Orbán a beszédében  öt pontba, pontosabban lépésbe sorolta az általa progresszíveknek (régen kommunistáknak) nevezett ellenfeleit. (Progresszív annyit jelent, hogy haladó, haladás – a szerk.). 

„Először is átfogalmazzák, hogy mi a normális..., hogy az homlokegyenest az ellenkezőjét jelentse” – mondta, s egy George Orwell-i idézettel („a háború: béke; a szabadság: szolgaság; a tudatlanság: erő.”) egy huszárvágással máris a háború és béke kérdéséhez ért.  

„A második lépés, hogy a kifordított normalitást állami eszközökkel kezdik terjeszteni” – sorolta Orbán, megjegyezve, hogy „aki ellentétes véleményen van, az vagy tudatlan vagy őrült”.

A harmadik lépés, „amikor elterjesztik rólad, hogy mivel veszélyes nézeteket vallasz, biztonsági kockázatot is jelentesz”, ezért azután rád küldenek valamiféle „demokrácia-őrkutyát”, ami megállapítja: „ha nem osztod az általuk hirdetett normalitás nézeteit, ezért radikális vagy, akinek a szólásszabadságát bátran lehet korlátozni”.

A negyedik lépésben „rád uszítják a liberális sajtót. Aktivistákat állítanak hadrendbe, akik aztán jogi eszközökkel elhallgattatnak. Jön az internetes, a közösségi médiában feljelentgető álprofilok világa, és a bíróságokat és az állami szerveket feljelentéssel bombázó civilek garmadája”.

Az ötödik lépésben pedig már „az állami szervek is akcióba lendülnek” – fejtegette. „Így lesznek az állami szervek a progresszívek magánintézményei” – szerinte, egyik példaként említve, hogy ezt csinálják Magyarországgal Brüsszelben.

Mindenesetre Orbán jó hírként (hogy mást ne mondjunk, vörös farokként) azt vízionálja, hogy „az idén lezárhatjuk a nyugati civilizáció egy dicstelen korszakát. Lezárhatjuk a progresszív liberális hegemóniára épülő világrendet. A progresszív liberális világszellem úgy, ahogy van, elbukott”

Mi a csoda volt ez? – kérdeztük Szentpéteri Nagy Richardtól. A politológus felidézte, hogy Orbán a kilencvenes évek elején, amikor elkövette az első erkölcstelenségeket (a székházügy volt ilyen, illetve az, hogy az SZDSZ-től is balrábbról indulva, átlavírozta magát a jobboldalra), de akkor nem mondta meg előre, hogy „lopok, csalok, hazudok”, illetve „el fogom hagyni a korábbi nézeteimet”. Ezzel szemben most már eljutott odáig, hogy meg is mondja, „igaz, nem magára, hanem a politikai ellenfeleire tolja rá azt, amit ő maga csinál, követve a módszert, hogy ha valami rosszat csinálsz, vádold meg vele az ellenfelet” – mutatott rá. Az pedig szerinte tényleg elképesztő, hogy ennyire pontosan és szépen leírja azt, hogy mi az, amit valójában ő csinál – fogalmazott. Mindenesetre Orbán most felfedte azt, hogy ő milyen módszert alkalmaz az ellenfeleivel szemben, mégpedig tette ezt pontról pontra. 

Mit szól ahhoz, hogy aki „progresszív”, az Orbán olvasatában immár nemhogy ellenféllé, hanem egyenesen ellenséggé vált? Miután a progresszív azt jelenti haladó, akkor hogyan mondhat ilyet egy országot vezető politikus? Mire gondolhat? – kérdeztük. Szentpéteri emlékeztetett arra, hogy a jobboldalnak a progresszió, azaz a haladás valóban az ellenfele, igaz – tette hozzá –, hiába tartja magát Orbán konzervatívnak, ő valójában nem az. Vannak olyan területek – például a művészetek –, amelyek kapcsán Szentpéteri szerint nincs értelme haladásról beszélni, másutt – például a műszaki területeken – pedig éppen ellenkezőleg, igen. Amiről azonban most szó van, az egyikhez sem tartozik, az a társadalmi haladás, vagyis a progresszió – amiben a jobboldal nem hisz, ugyanis nem gondolja azt, hogy a társadalmaink ma fejlettebbek lennének, mint voltak a 18. században. A konzervatívok általában a 18. századot szeretik, azóta mindent túlságosan modernnek tartanak, mindenben a francia forradalom előtti időszakra tekintenek, amit ugyan sokan avíttnak tartanak, de nekik éppen az a jó. „Az már más kérdés, hogy Orbán valójában nem konzervatív, kizárólag azért váltott erre és vallja ma ezt, mert így látja biztosítottnak a hatalmon maradását”. A szélsőjobb szemében persze az erény, hogy valaki utálja a demokráciát, hiszen, ha az nincs, akkor nem lehet megdönteni a hatalmon lévőt – ehhez pedig kitalálja ezt a szöveget. Az Európai Unió pedig ezt nem fogadja el, így az egyik ellenség maga az Európai Unió – magyarázta.

„Az Orbán-kormány valójában ellenzékben van, nem magyarországi, hanem európai- és világviszonylatban és így is állítja be magát”. Ennek megfelelően, állandóan ágál a mainstream ellen, folyamatosan harcol, ami azonban nem illik a konzervatívokhoz, akik mindig arányosan, mérték szerint beszélnek. „De Orbán jobboldali forradalmat vizionál, s szembeállítja magát a világgal, ami most éppen főleg Brüsszelt jelenti” – szögezte le az alkotmányjogász politológus.