Nem kímélte az élet, a zenéjén keresztül azonban rengeteg szívet megérintett – Varnus Xavér 60 éves lett

Kevés olyan orgona van a világon, amit ne szólaltatott volna meg. Nem csak hazánkban, de világszerte hatalmas rajongótábora van. Az orgonaművész csodálatos tehetséggel lett megáldva, azonban a magánéletében fájdalom kiséri útját.

Takács Dóra

2024. Április 29.

Mint a legtöbb orgonaművész, Varnus Xavér is először a zongorával ismerkedett gimnazista korában, de hamar áttért az orgonára. Budapesten Kistétényi Melinda és Lehotka Gábor volt a mestere. Később pedig Párizsban Pierre Cochereau-nak, a Notre-Dame orgonistájának növendéke lett.

Fotó: Schumy Csaba

1977 óta ad koncerteket, a karrierje pedig azóta is szárnyal. Nehéz olyan országot mondani, ahol ne mutatta volna meg tehetségét. Orgonázott a lipcsei Tamás-templomban, ahol Johann Sebastian Bach volt egykor a kántor, a washingtoni és a Canterbury-i székesegyházban, Párizs három főtemplomában, a Notre-Dame-ban, a St-Sulpice-ben és a St-Eustache-ban, a Berlini Dómban, valamint a világ második legnagyobb hangszerén, a philadelphiai Wanamaker-orgonán. Emellett nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minél több embert csábítson szíve legközelebb álló művészetéhez. Már több mint háromezer koncertet adott, rendszeres szereplője médiának, valamint 5 könyve is megjelent. Mi sem tükrözhetné jobban a hírnevét mint az, hogy 53 hanglemeze, hatvan koncertfilmje készült. Youtube-on a legnagyobb népszerűségnek örvendő orgonaművész 108 ezer feliratkozóval. A magyar állam a Magyar Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjével díjazta világhírű tehetségét.

Ahol csak tudott, nyomot hagyott

Édesapja halálát követően, 8 évvel ezelőtt Berlinbe költözött, majd Kanadában telepedett le. A fővárostól távol vásárolt egy 1985-ben épült templomot, melyet nemcsak felújított, de egy csodálatos orgonával is ékesítette. „A jövőben itt fogok élni, és Isten segítségével ide hívom majd koncertezni a világ kiváló muzsikusait. Isten szavának háza mostantól Isten zenéjének házaként élhet tovább” – nyilatkozta akkor Varnus.

Két évvel ezelőtt Magyarországon is vásárolt egy templomot, ám ott a felújítás során némi akadályba ütközött. Egyik nap rendőrök hada szállta meg az építményt, ugyanis gyanús dolgok kerültek elő.

„Éppen Berlinben sétáltam a nagy múzeum környékén, amikor csöng a telefon, hogy >>Xavér, képzeld el, gyakorlatilag egy kisebb belső-afrikai háborúhoz elegendő lőszert és fegyvert találtunk itt egy vasszekrényben<<. Úgyhogy elözönlötték a rendőrök a templomot. Akkor hirtelen arra gondoltam, hogy egyébként az a fantasztikus benne, hogy még egy nyamvadt, ott ragadt puskagolyó is tulajdonképpen Bach későbbi ügyét szolgálja, mert hirtelen megint felpattant a bulvárlapok címlapjára. Mindig valahol belekerült a cikkbe Bach neve, és azért valljuk be őszintén: a bulvárlapok alanyi jogon ritkán szokták belepakolni Bach nevét a napi híreikbe ” – mondta az esetről az orgonaművész.

Kéz a kézben járt a boldogság és a gyásztól való fájdalom Varnus életében

2016-ban örökbúcsút kellett vennie édesapjától. „Valami nem működhet jól az emberben, ha ilyen fájdalommal éli meg az elmúlást, amely a világ oly természetes törvénye. Rossz lesz apa nélkül, nagyon rossz lesz, de nem hagyhatom, hogy eluraljon a fájdalom, hiszen csodálatos és teljes élet adatott neki, s ennek az életnek 52 szépséges éven át tanúja s részese lehettem. Apa is sejtszinten véste belém gondolatait, érzéseit, hangulatait. Ha magamban megszólítom, válaszol, úgy és azt, mintha még élne” – írta fájdalmasan Varnus, majd elárulta, édesanyja nagyon sokáig nem tudta elfogadni férje távozását.

Majd két évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elvesztette testvérét is, aki a konyhában, étkezés során félrenyelt és szinte pillanatok alatt hunyt el. Ádám csupán 45 éves volt.

Az önfeledt öröm, amikor 14 évesen először vehettem karjaimba a kórházban, és a veszteség érzése, amikor el kell most búcsúznom a testétől. Régi hagyományunk, hogy Kanadába való hazautazásom előtti napon anyával és Ádámmal, valamint a fiaival mindig elzarándokolunk a Fiumei úti temetőbe a családi sírbolthoz. Őseink maradványainál búcsúzunk el ilyenkor egymástól. Így volt ez idén márciusban is, nem gondolhattuk akkor, hogy ezen az ikonikus helyen találkozunk így, hármasban utoljára

– mondta a művész, aki öccse temetése után egyből két koncertet is adott.

Két hónappal ezelőtt, februárban búcsút kellett vennie édesanyjától is. „Meghalt az anyukám. Éppen olyan nemes szerénységgel tette, ahogyan élt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy karjaimban tarthattam, amikor kilehelte utolsó lélegzetét. Szívem mélyéből köszönöm a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet orvosainak és munkatársainak, hogy saját szerettükként vigyázták útját a Halál felé vezető kanyargó és sötét vizeken” – tudatta a hírt közösségi oldalán. Mint kiderült, anyukáját nem a családi kriptába temette, ugyanis külön kérése volt, ha egykor eltávozik majd, édesapja mellé helyezzék örök nyugalomra.

„Mindössze hatéves volt, amikor a nagypapám meghalt, így számára az apja inkább csak egy mitikus valaki volt, de most majd bepótolják azt az időt, amit a halál egykor elvett tőlük, még ha ehhez, most neki el is kellett mennie. Amikor kiásták a sírt, megláttam nagyapám csontjait, amire végül rákerült anya koporsója. Amíg hordták rá a földet, az járt a fejemben, hogy egy napon, amikor a fakopósó már nem oltalmazza anya maradványait, ők ketten újra egyesülnek és ez a gondolat valami végtelen nyugalmat adott azokban a pillanatokban, ahogy az a tudat is, hogy ebben az egyesülésben valahogy én is ott leszek…” – hozzátette, megtalálta a módot, amely által az egész család együtt nyugodhat békében.

Éppen a temetés előtti este akadt a kezembe egy számomra nagyon kedves kendő, amit anya arcára terítettem közvetlenül azelőtt, hogy bezárták a koporsót. Egyszerűen azért, mert egy nappal korábban megvágtam az ujjam és azzal állítottam el a vérzést. Ahogy néztem, amint átitatja a vér, megszületett bennem a gondolat, hogy ez lehet a kapocs, ami… Elkövettem még egy csínyt, csak hogy apu is ott legyen vele és ő is ott legyen apámmal. Anya halála után levágtam egy hajtincsét és elvittem a családi kriptába. Apa mellé tettem, majd apám hamvai közül kivettem egy aprócska csontdarabot és még a ravatalon belehelyeztem anya tenyerébe. Így végül nagyapámmal együtt négyen vagyunk abban a sírban. Csak öcsém hiányzik, de remélem, ő megbocsátja nekem a hanyagságomat és nem tekint erre önzőségem jeleként.

Minden fájdalom és gyász ellenére, Varnus Xavér a mai napig üdíti rajongói lelkét az Isten adta tehetségével.