Voeckler szerint szinte semmi esélyük nem lesz az olimpián, mégis hihetetlenül különleges versenyre készül

Száz nappal a párizsi olimpia férfi országúti mezőnyversenye előtt (augusztus 3.) a 44 éves Thomas Voeckler szinte minden gondolata a verseny körül forog már. Pontos elképzelése van arról, hogyan kellene kezelniük ezt a sok szempontból különleges versenyt, ahol szinte minden nagy név jelen lesz, ráadásul ők hazai közönség előtt bizonyíthatnának.

A gond csak az, hogy a franciák 2024-es szezonja nem indult valami fényesen. A L'Équipe készített interjút a franciák egykori közönségkedvencével az esélyekről.

Thomas Voeckler: Még nincs meg a fejemben, ki lesz az a négy versenyzőm, aki elindul az olimpián, még kivárok. Figyelem a versenyeket, és próbálok úgy állni hozzájuk, hogy mondjuk egy-egy gyengébb teljesítmény ne befolyásolja túlságosan a véleményemet. Ez az egész folyamat rengeteg megfigyelést és gondolkodást igényel, de én imádom ezt.

Hogy őszinte legyek, nem nyugtatott meg, amit láttam. Vannak kiváló francia tehetségeink, de az olimpiai verseny útvonala alapján nem valószínű, hogy éremmel zárunk. Lenny Martinez például nem lesz ott az olimpián, a pálya az ő képességeihez egyáltalán nem passzol. Így pedig eleve úgy kell odaállnunk a rajtvonalhoz, hogy nem leszünk az esélyesek között, mert a nagy nevek egytől egyig ezt a versenyt célozzák meg. Az olimpia lett az elsődleges célpont, Wout van Aert kész feladni a Tour de France-t az olimpiáért, pedig ez két-három olimpiával ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen volt.

Meglesz a maximális kvótánk (ez négy versenyzőt jelent), de nem leszünk erőfölényben így sem. Nem azért mondom, hogy a gyengeségeink hangoztatásával valamiféle előnyt kovácsoljak magunknak, hanem mert egyszerűen nem leszünk ott a favoritok között.

Nem akarom nagyon sötétként vázolni fel a képet, csak elmondom, amit érzek. Ettől függetlenül ez semmit sem von le az optimizmusomból. Azt kell megérteni, hogy az olimpiai verseny teljesen egyedi lesz: se nem klasszikus, se nem Tour-szakasz vagy világbajnokság. Épp emiatt lesz hihetetlenül különleges.

Augusztus 3-án négy versenyzőt állítunk oda a rajthoz, ami után 270 kilométert eltöltenek majd egy 90 fős mezőnyben. Egy ilyen helyzetben pedig semmi sem lehetetlen. Azt viszont már most tudjuk, hogy egy klasszikus hegyimenő nem fogja megnyerni az olimpiát, kivéve, ha Tadej Pogacar elindul.

Nem bonyolultabb, csak más, mint a többi esetben. Sok kritikát hallok arról, hogy kisebb lesz a mezőny (2016-ban, Rióban 144 versenyző indult, szemben a párizsi 90-nel), de ezen csak mosolygok. Ez az olimpia, nem kell, hogy ez egy átlagos verseny legyen!

Anna Kiesenhofer (a 2021-es tokiói meglepetés olimpiai bajnok) más körülmények között nyert volna? Nem biztos. Az olimpián kevésbé vagyunk urai a körülményeknek, de nem panaszkodom. Elfogadjuk ezeket és alkalmazkodunk. Nekem már van ötletem arra vonatkozóan, hogyan állunk majd neki ennek az olimpiai versenynek… hogy ez jó, vagy rossz, azt nem tudom, de ötletem már van.

Papíron, még ha keskeny és kockaköves is, akkor is könnyű lehet. De egy több mint 200 kilométeres verseny után érkezik meg a mezőny ide, emiatt kicsit olyan, mint a Poggio a Milano-Sanremón. Az a különbség, hogy itt nem lesz ott öt csapattársa az esélyeseknek. Látjuk az adatait az emelkedőnek, amik amúgy lenyűgözőek, de nem szabad ebből kiindulni, mert ez semmihez sem fog hasonlítani, amit ismerünk.

Viszont már attól, hogy csak beszélünk róla, teljesen izgatott leszek. Többször is voltam pályabejáráson, de még vissza kell mennem, mert borzasztóan nehéz felmérni a nehézségét, ráadásul itt majd úgyis csak élesben fog eldőlni minden, hiszen a párizsi forgalom miatt képtelenség előre látni mindent. Nagyon különleges ez az útvonal.

Nem kergetek hiú ábrándokat: ha ránézünk a versenytársakra, egyszerűen nincs olyan francia kerékpárosunk, aki éremesélyes lehet az időfutamon. Ezt láthattuk a legutóbbi világbajnokságon is (Bruno Armirail és Rémi Cavagna indult, a 20. illetve a 25. helyen zártak). Ettől függetlenül ez egy olimpia, a hazai olimpia időfutama, és azt akarom, hogy legyen egy versenyzőnk, aki méltó a feladatra, és azzal, hogy az időfutamon is képviseli a francia színeket, lendületet adjon a csapatunknak. Nem fogjuk beáldozni a versenyzőnket az időfutamon, de aki majd elindul ott, ugyanúgy fontos szerepet kell, hogy betöltsön a mezőnyversenyen is.

Ez nem normális. 1956-ban édesanyám született (nevet). Nem volt olimpiai érmünk azóta, hogy a versenyt megnyitották a profik előtt. Bízom benne, hogy a francia csapat minél előbb változtat ezen, de ezen a nyáron ez nem lesz egy könnyű feladat.

Forrás: L’Équipe