Milyen élete lehetett egy komédiásnak, egy zseniális dalszerzőnek, aki az első és a második világháború, a gazdasági világválság, a fasizálódás és a kommunizmus levegőjébe is beleszippantott? Olykor látszólag vidám, hiszen gyakran mulattatott, népszerű előadó is volt, de azért a személyes életében mégis rengeteg tragédia is történt: súlyos légtornász-baleset, munkaszolgálat, zsidóüldözés, rejtőzködés, mellőzöttség. Végül ő maga is önkezével vetett véget az életének, mint a korabeli legenda szerint annyian, akik a „Szomorú Vasárnap”, vagyis a világszerte ismert, Seress Rezső által szerzett „magyar öngyilkos dal” hatása alá kerültek.

Seress Rezsőt nem szokták a legnagyobb, a legsikeresebb magyar zeneszerzők közé sorolni az ilyen tartalmú nemzetközi összeállításokban. Ezeken inkább olyan művészek kapnak helyet, mint Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla, esetleg Dohnányi Ernő. vagy Ligeti György, a könnyebb műfajokból az operettszerző Kálmán Imre, de Seress Rezső, a „Szomorú Vasárnap”, vagy angolul a „Gloomy Sunday” szerzőjének dalánál aligha dolgoztak fel többen magyar szerzeményt. Az más kérdés, hogy nem a legjobb imázssal terjedt el a mű, hiszen az Egyesült Államokban hamar ráragadt a Hungarian Suicide Song, vagyis a magyar öngyilkos dal elnevezés.

A dal

Az öngyilkosok himnuszának is nevezett gyönyörű szerzemény valóban nem vidám, tényleg egy amolyan személyes „utolsó út”.

Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,

pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.

Akkor miránk vár, virág és koporsó.

Virágos fák alatt, utam az utolsó.

A szöveg amúgy nem Seress Rezső műve, hanem ő 1935-ben Jávor László versét zenésítette meg, majd hamarosan legendaként kezdett el terjedni, hogy a „gyilkos dal” kottáját találták meg különböző öngyilkosok zsebeiben.

Hogy ez mennyire volt igaz, vagy mennyire volt csak urbánus legenda, nehezen kibogozható, de a mai napig elérhetők olyan angol nyelvű videók, amelyek mindenféle drámai figyelmeztetés után indítják csak el a lejátszást és rengeteg halálesetről írnak.

Mindenesetre a történetet a nemzetközi sajtó is felkapta, és a dal már 1936-ban megjelent az Egyesült Államokban. Olyan neves énekesek is elénekelték, mint Louis Armstrong, Ray Charles, Billie Holiday, vagy Frank Sinatra, de hosszú évtizedekkel később is olyan sztárok is feldolgozták, mint Björk, vagy Simead O’Connor. Állítólag összesen több mint száz nyelven van róla felvétel, Seress milliomos lehetett volna a jogdíjakból, de ahogy sok minden másban, ebben sem volt szerencséje, nem lett sikertörténet az élete, egyetlen centhez sem jutott hozzá.

A „kis Seress”

Lássuk a művész életét! A „kis Seress” nemcsak a korára utal, hiszen életrajza elején természetesen Seress Rezső is volt gyerek, de a termetére is, mert a későbbi dalszerző alacsony ember volt, sokan hívták ezen a becenéven. Seress (születési nevén Spitzer) Rezső 1899. november 3-ám született Budapesten, iskolába nem sokat járt, inkább édesanyja tiltása ellenére egy vándorcirkuszhoz szegődött.

Légtornász lett, de Vecsésen, egy próba közben baleset érte. Túlélte a zuhanást, és a Klinikák környékén hamarosan megismerkedett a nála két évvel fiatalabb Bilicsi (Grawátsch) Tivadarral, a későbbi legendás magyar színésszel, és ő maga is színésznek állt.

Mankói miatt ugyan nem ő volt a legtipikusabb táncos-komikus alkat, de közel egy évtizedig tényleg színészként dolgozott, így tengette – rettentően kevés pénzből – az életét.

Megtanult viszont zongorázni, és bár a kottát később sem ismerte meg, önszórakozatásként gyakran játszott a színház (Műszínkör) zongoráján. A színház igazgatója meglátta benne a tehetséget, és az autodidakta zeneszerzőnek zenei feladatokat is adott. Hamarosan már szinte csak zenélt, városszerte ismert számokat szerzett, köztük pár vidámabbat is, amelyek fülbemászó dallamaival az „alsóbb néposztályok”, vagyis cselédek, inasok, segédek és trafikosok kedvelt számai lettek.

A borongós alkotó

Seressnek egyre több szomorkás dala is megjelent, miközben ő maga olykor kifejezetten vidám természetűnek tűnt a zongora mögött, de a dallamai rendre mély, végső érzelmekről szóltak, reménytelen szerelemről, boldogtalanságról, nem ritkán a halálról.

Fizetek főúr, volt egy feketém,

és egy életem, amit elrontottam én.

Sietek főúr, nincs már sok időm,

Tán ma éjszaka, akit vártam értem jön.

A két világháború között a gazdasági világválság (1929-1933) Pestet is elérte, Seress Rezső ugyan megházasodott, igazán azért nem nevezhető boldognak a viharos házassága, sokszor szorongott, félt a közelgő vihartól, rossz mentális állapotba került.

Az 1935-ben szerzett Szomorú Vasárnapról feljegyezték, hogy egy végzett zenész, Arányi Kornél öt pengőért kottázta le a Seress által csak elfütyült dallamot. Ugyanakkor eleinte ez a dal nem hozott semmi sikert, de később egy Kalmár Pál nevű, akkoriban ismert énekes is elénekelte, és ez meghozta a hazai áttörést. Ám ekkor kezdtek el megjelenni azok a híradások, hogy előbb egy cselédlány, majd egy minisztériumi dolgozó is a dal szövegével a zsebében lett öngyilkos.

A sajtó támadó hangú cikkeket írt, amelyben Seresst okolták a dalszövegért (noha azt nem is ő szerezte), a The New York Times pedig arról írt, hogy Budapesten „tömegek ugranak a Dunába egy dal hatása miatt”.  Seress szinte pillanatok alatt és nagyon az akarata ellenére világhírű lett.

A vészkorszak

Seress azonban erről eleinte nem is nagyon értesült, a zsidótörvények miatt egyre jobban szorongott, nem alaptalanul, volt, hogy a csőcselék rátámadt és megverte. Érdekesség, hogy ekkor a Szomorú Vasárnap dallamára ő maga is írt egy vészjósló politikaibb szöveget is.

Ősz van és peregnek a sárgult levelek,

Meghalt a földön az emberi szeretet.

Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,

Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.

Hiába sírok és hiába szenvedek,

Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek…

Előbb munkanélkülivé vált, majd munkaszolgálatra hívták, nem is veszélytelenre, aknamezőket kellett ellenőriznie. Édesanyja meghalt egy haláltáborban, őt magát azonban egy német tiszt mentette meg, aki a háború előtt járt Pesten, és felismerte az egykor csodált zongoristát a többi munkaszolgálatos között. A borzalmak után hazatért, de a felesége ekkor már elhagyta, igaz, később mégis visszatért hozzá.

Bár nemzetközi jogdíjakból hatalmas összeg hevert egy amerikai bankszámlán, de Magyarország politikai helyzete miatt ehhez soha nem fért hozzá, és folyamatosan nyomorgott.

Nem szabadult fel

A felszabadulás után Seress dalai a Horthy-féle Magyarország polgári csökevényei lettek, azokat sem ő, sem más nem játszotta. Ő ugyanakkor még zenélt egy ideig, sőt, 1956-ban sem hagyta el az országot, amikor erre lehetősége lett volna.

Presser Gábor, aki egy házban lakott egy időben Seress Rezsővel, úgy emlékezett vissza rá, mint aki mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, de igazán mást már nem csinált.

Utolsó hónapjaiban (1968 elején) előbb kiugrott a lakása erkélyéből, és bár ismét túlélte a szörnyű esetet, ám a MÁV-kórházban megfojtotta magát egy dróttal. Bár ő maga mindig tiltakozott, ha az öngyilkosság prófétájának, vagy az öngyilkos-himnusz szerzőjének titulálták, de tagadhatatlan, hogy voltak elég keserű saját költeményei is, mint például ezek a sorok az amúgy nem is annyira pesszimista hangvételű „Az élet egy nagy csodálatos semmi” című dalából:

Az élet, mint a cigaretta füstje,

Illanó, s ha nincsen már parázs,

Nem ér egy lyukas garast se nékem,

Ha elszáll a szép varázs.

Ha a YouTube-on valaki meghallgatja Billie Holiday előadásában Seress Rezső szerzeményét, a milliós látogatottságból igazolva láthatja, hogy Seress száma nemcsak itthon világhírű.

Ha pedig beleolvas a kommentekbe is, akkor azon is meg fog lepődni, hogy egy évszázaddal a dal megszületése után még ma is arról beszélgetnek a hozzászólók, hogy a dal miért okozhatott annyi öngyilkosságot.