Elképesztő eredményeket mutatott egy 2024 februárjában készült tanulmány, amelyben a szakértők által megvizsgált állati és növényi eredetű fehérjeminták 90 százalékában találtak mikroműanyagot.
A mikroműanyag az 5 milliméternél is kisebb műanyagdarabokat jelöli, amelyek rendszerint a műanyagok bomlása során, azok szerkezetének szétesésekor keletkeznek. A vegetáriánusok számára rossz hír, hogy ezek a részecskék nemcsak az állati eredetű élelmiszerekben találhatók meg, mivel egy 2021-es kutatás szerint a gyümölcsök és zöldségek is elnyelhetik a parányi darabokat. Sőt, a mikroplasztik napjainkban már a rózsaszín himalájai sóban, a fekete sóban és a tengeri sóban is kimutatható. A Tények.hu a Washington Post cikke alapján azt írja, hogy a kanadai McGill Egyetem szakértői szerint még a teafiltereket is érdemes időben kiemelni, mivel azok eleve műanyagból készülnek. A kutatók szerint már egyetlen teafilter 11,6 milliárd mikroműanyag- és 3,1, milliárd nanoműanyag-részecskét képes a vízbe bocsátani.
Egy liter palackozott vízben 110 000 – 370 000 nanoműanyag darabka van – Fotó: Pixabay
A Queenslandi Egyetem vizsgálatából kitűnik, hogy minden 100 gramm rizsben, amit elfogyasztunk, nagyjából 3-4 milligramm műanyag található – ha pedig instant rizsről beszélünk, a fenti számhoz még hozzáadhatunk 9-10 milligrammot.
A specialisták szerint akkor sem érezhetjük biztonságban magunkat, ha az általában egészségesnek tartott fehérjedús hús- és halételek közül válogatunk. A panírozott rákkal – amit egy étkezés során elfogyasztunk – körülbelül 300 műanyagdarabkát viszünk be szervezetünkbe, de a tőkehal, a csirke nuggets és a növényi alapú nuggets is aggasztóan sok mikroplasztikot tartalmaz. A vizsgálatok alapján a legkevésbé szennyezett állati eredetű fehérjeforrások közé tartozik a natúr csirkemell és a tofu.
A gyümölcsök és a zöldségek tekintetében az alma és a répa a legszennyezettebb, ezekben ugyanis grammonként nagyjából 100 ezer mikroműanyagot találtak a szakértők. Egy múlt hónapban készült, a CNN által is közzétett másik tanulmány alapján a palackozott ásványvizek esetében is hasonló a helyzet. Az ásványvíz literenként nagyjából 240 ezer mikroműanyag-részecskét tartalmaz.
A nanoműanyagok elterjedése még ennél is aggasztóbb: ez az egy mikrométernél kisebb részecskéket jelöli. A nanoműanyagok olyan aprók, hogy átjutnak az emésztőrendszeren, a tüdőn, és bekerülnek a véráramba, ahonnan a szervekbe, az agyba és a szívbe is eljutnak. A nanoműanyagok a placentán át a még meg nem született magzatok testébe is bekerülnek.
A szakértők által megvizsgált állati és növényi eredetű fehérjeminták 90 százalékában találtak mikroműanyagot. Fotó: Pixabay cco
A nanoműanyagok ökoszisztémára és emberi egészségre gyakorolt hatásaira vonatkozóan még csak korlátozott számú vizsgálat áll rendelkezésre, bár néhány korai laboratóriumi tanulmány olyan toxikus hatásokkal hozta kapcsolatba őket, mint a reprodukciós rendellenességek és gyomorproblémák.
A kutatók a palackozott vízben lévő nanorészecskék számának felmérése során három vezető palackozott vízmárkát teszteltek, de megnevezni nem akarták őket, mert szerintük minden palackozott víz tartalmaz nanoműanyagokat. A mintákban literenként 110 ezer-370 ezer darabkát mutattak ki, ezeknek a részecskéknek 90 százaléka nanoműanyag, a maradék pedig mikroműanyag volt. A részecskék leginkább nejlonból álltak, és feltehetően a víz tisztítására használt szűrőkből származtak. A második leggyakoribb típus a PET volt, amelyből maguk a palackok készülnek, és a palack összenyomásával kerültek a vízbe. Más műanyagok akkor kerülhettek be, amikor az adott palack kupakját le- vagy visszacsavarták. Szakértők szerint a palackokból származó nanoműanyagok problémájára megoldást jelenthetnek az alumínium kulacsok, amelyek egyúttal környezetbarát módszerek is, mivel újratölthetők.
Új hozzászólás