Hirdetés
Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Ezúttal az Ukrajna után: együtt marad-e az angloszféra és Európa című konferencia alkalmából köszönthetjük Magyarországon. Milyen viszonyban van ma az angloszféra és Európa?

– Mint mindig elmondom, nem vagyok az angloszféra szakértője. Számtalanszor jártam ugyan az érintett országokban, de sosem éltem ott. Az angloszféra és Európa cím helyett inkább azt a megfogalmazást javasoltam, hogy angloszferizmus és europizmus. Az előbbi fogalom valószínűleg új, az utóbbit már jó ideje használják. A mesterséges, nem természetesen kifejlődő európai egyesítési folyamat ugyanis összekapcsolódott egy ideológia születésével. Ma azt látjuk, hogy Európa gyengesége miatt az angloszféra uralja ismét a Nyugatot. Bízom abban, hogy Európa fel fogja ismerni saját passzivitásának és eljelentéktelenedésének a veszélyeit, és változtat a dolgok irányán.

– Növeli a megosztottságot Európán belül az, ahogyan viszonyulnak az egyes országok az ukrajnai háborúhoz?

– Az ukrajnai háború nem az oka, hanem az eredménye a Nyugaton zajló folyamatoknak. Problémáink gyökere a Nyugat önpusztítása, ami nélkül az ukrajnai háború sem tört volna ki. Ez talán erősen hangzik, de határozottan kell fogalmazni. A világ országainak hierarchiájában bekövetkezett változások eredményezték a háborút.

Korábban írtuk

– Melyek azok az önpusztító lépései a Nyugatnak, amelyek hozzájárultak ehhez a konfliktushoz?

– Európa számára stratégiai katasztrófa az ukrajnai háború, mert megmutatta relatív gyengeségét politikai, gazdasági és katonai értelemben. Ez teljesen nyilvánvaló, és ettől ismét megváltozott a világ. Európa Amerika gyenge partnere, és a gyengesége egyre inkább láthatóvá válik. Ezt még az európai politikusok is érzik valamilyen módon, ezért hoznak teljesen őrült politikai döntéseket. Az EU hozzáállása az ukrajnai háborúhoz esztelen, tarthatatlan, meg kell változtatni. Persze emellett tragikus hiba Európa túlszabályozása, a fokozódó brüsszeli központosítás, a zöldpolitika, a migrációs intézkedések, mint ahogy a multikulturalizmus erőltetése is.

– Európai vezetők, köztük Emmanuel Macron francia elnök és Donald Tusk lengyel kormányfő viszont harcias kijelentéseket tesznek a háborúval kapcsolatban.

– Macronnak egy szavát se hiszem, Tusk pedig egy kalandor, őt se venném komolyan. Látszik, hogy a mostani európai vezetők, de főleg az olyan nagy országokéi, mint Németország, Franciaország vagy Lengyelország, mind a teljes kontinens vezetőinek képében szeretnének tetszelegni, de az erős nyilatkozatokkal csak tovább rontják az ukrajnai helyzetet.

– Hogyan látja a visegrádi országok álláspontját ezen a téren?

– Helyesen tette fel a kérdést, amikor visegrádi országokat mondott, és nem visegrádi csoportot. Utóbbi már sokszor volt nagyon gyenge és megosztott. Az elmúlt harminc évben mindig akadt egy gyenge láncszem a csoportban: hol Lengyelország, hol Szlovákia, most épp Csehország az, de tegyük hozzá, volt már korábban Magyarország is. Ma szinte lehetetlen a V4-ek közös politikájáról beszélni, annyira megosztott a csoport. Az egyik oldalon Lengyelország és Csehország, a másikon Magyarország és Szlovákia áll. Cseh állampolgárként is azt kell mondanom, az én szívem az utóbbi oldalon van.

– Helyrehozható még Csehország viszonya Magyarországgal és Szlovákiával?

– Az országok tényleges kapcsolatához a mostani csörtéknek nincs közük, ezek politikai játszmák miniszterelnökök, elnökök között. Hosszú távon nem változtatják meg a kétoldalú kapcsolatokat, de okozhatnak átmeneti gondokat. Szlovákiával a kapcsolatunk érthető módon mindig is különleges volt. Azért is mentem el nemrég Pozsonyba Robert Fico miniszterelnökkel tárgyalni, hogy elmondjam, Petr Fiala kormányfő tragikus politikai hibái nem tükrözik általában a csehek véleményét.

– Közeledve a júniusi európai parlamenti választáshoz hogyan látja a konzervatív erők összefogásának esélyeit?

– A jobboldalon mintha mindenki forradalmat várna az EP-választáson, de az nem lesz. Az Európai Unió politikája a választások eredményeként egy millimétert sem fog elmozdulni. Lehet, hogy más lesz a frakciók neve, de ez mindegy, hiszen az Európai Parlament önmagában egy működésképtelen intézmény. És mivel ma nincsenek Európában valódi konzervatív pártok, elmozdulás se lehet a konzervativizmus irányába. Kisebb pártok vannak talán, de képviselőik számát tekintve jelentéktelenek.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Az Európa jövőjéről szóló vitában Orbán Viktor kormányfőnek az volt az egyik javaslata, hogy az Európai Parlamentet át kell alakítani az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése mintájára, ahová a nemzeti parlamentek delegálnak képviselőket. Támogatná ezt az elképzelést?

– Nem bánnám, ha ilyesmi megtörténne, ha alá lehetne írni egy petíciót az Európai Parlament feloszlatásáról, aláírnám, már csak azért is, mert az EP a szó eredeti értelmében nem valódi parlament. Persze nem élek illúziókban, tudom, hogy a feloszlatása most irreális.

– Ez az Európai Parlament mindeközben folyamatos harcokat vív a többi uniós intézménnyel, hogy még nagyobb hatalomra tegyen szert.

– Az Európai Uniónak forradalomra volna szüksége. Remélem, bársonyos forradalomra. Csak ez még nem most jön el.

– Mit szeretne, hogy ez a forradalom megváltoztasson Európában?

– Mindent! Az európai központosítástól vissza kell térnünk az értelmes integrációhoz. El kell felejtenünk végre a nemzetállamok felszámolásának gondolatát, azt, hogy úgy kezelik az országokat, mintha tartományok lennének. Ez mindennek az alapja.