Filmek az örmény népirtásról

Április 24. az örmény népirtás hivatalos emléknapja, a rendkívül nehéz és érzékeny témával pedig számos film foglalkozik, ezek közül válogattunk.

Az I. világháború alatt az oszmán birodalom saját alattvalói ellen fordult, 1915-ben úgy döntöttek, megsemmisítik a vagyonos, de keresztény hite miatt megbízhatatlannak tartott örmény kisebbséget. Bár a levéltári anyagok zöme megsemmisült, nagyjából másfél millióra becsülik az áldozatok számát. A népirtás emléknapja április 24., a Konstantinápolyban élő örmények elleni támadások kezdete  - az első modern kori népirtásnak számos film állít emléket.

 

Amerika, Amerika (1963)

A legendás amerikai író-rendező Elia Kazan nagybátyjának családi legendává lett századvégi története elevenedik meg ebben a monumentális lírai-naturalista filmregényben, amely "pikareszkbe bújtatott szenvedélyes vallomás". Az anatóliai hegyek közt élő görög és örmény kisebbséget egyaránt elnyomó Törökországból mindenáron Amerikába, az ígéret földjére akar jutni a görög kereskedő kamasz fia, Stavros (Stathis Giallelis). Miután a törökök a környező falvak örményeit lemészárolják, Stavros apja tudja, hamarosan a görögökre kerül a sor, így a fiút küldik előre a biztonságosnak hitt Konstantinápolyba a család vagyonával, a naiv, ábrándozó fiú azonban sorra sétál bele idegenek csapdájába – ám valahogy minden megpróbáltatást túlél, majd egy gazdag örmény kereskedőcsalád kegyeibe férkőzik, hogy megvalósítsa álmát.

Forrás: Warner Bros.

 

Ararát (2002)

Az örmény származású kanadai rendező, Atom Egoyan történetében két család históriája keresztezi egymást. A két főszereplő a felnőttkor küszöbén toporgó, örmény családjával folyamatos konfliktusban lévő Raffi (David Alpay) és a nyugdíj előtt álló David (Christopher Plummer). Raffi 35 mm-es filmtekercsekkel, kazettákkal és egy rejtéllyel megrakodva érkezik vissza Kanadába. David, a vámtiszt, akinek Raffi az utolsó esete nyugdíjba vonulása előtt, azt gyanítja, hogy a fiú drogot rejteget. Raffi azt állítja, hogy a csomagban egy Torontóban leforgatandó film kiegészítő felvételei vannak. David azonban kideríti, hogy a film már elkészült: az 1915-ös örményországi mészárlásokról szól, és egy híres örmény rendező az alkotója. Akit nem más alakít, mint az örmény származású színész-énekes, Charles Aznavour!

Forrás: Miramax

Pacsirtavár (2007)

A jómódú örmény Avakian kereskedőcsalád vidéken él, az úgynevezett Pacsirtavárban. Tiszteletben álló polgárok, gyakran adakoznak, és mindenkinek ott segítenek, ahol tudnak. A családfő ravatalánál - akinek halálos ágyán szörnyű látomása volt -, mindenki megjelenik, aki tiszteli őket, és akit ők tiszteltek, törökök, örmények egyaránt. A törökök azonban készülnek valamire: meg akarják alkotni a Nagy Törökországot,

amiben nincs helye a gazdag és "áruló" örményeknek.

A katonák legyilkolnak minden férfit a családból, a nőket és lányokat pedig Aleppo közelébe deportálják, de a legtöbben az erőltetett menet során veszítik életüket. Csakhogy egy török tiszt (Moritz Bleibtreu) beleszeret az egyik örmény lányba (Paz Vega), és megtesz mindent, hogy megmentse. A film Antonia Arslan regénye nyomán készült, amiben a szerző saját felmenőinek tapasztalatából merített, azokéból, akik túlélték az 1915-ös törökországi örmény népirtást.

Forrás: 01 Distribution

 

The Cut (2014)

Ez a nálunk sajnos nem forgalmazott film kései példája egy lehetséges megbékélésnek: a Németországban élő török rendező, Fatih Akin és az Amerikában élő örmény forgatókönyvíró Mardik Martin (Dühöngő bika, Aljas utcák) közös munkát készített az örmény népirtásról – és egy csodálatos túlélésről. 1915 elején az örmény férfiak zöme behívót kapott, majd munkaszázadokba szervezték őket, ahol vagy azonnal kivégezték vagy halálra dolgoztatták őket – ezzel azt is elérték, hogy a nők, gyerekek és öregek védelmező nélkül maradtak. Nazaret Manoogian (Tahar Rahim) is egy ilyen munkaszolgálatos alakulatban találja magát, de túléli társai kivégzését - a torkukat vágják el, innen a cím, A vágás -, azonban elveszti hitét, családját és a hangját is. Egy éjszaka megtudja, hogy ikerlányai talán életben vannak, így elindul, hogy megkeresse őket, egy ellenséges birodalmon, majd a fél világon át.

Forrás: The Match Factory

 

Az ígéret (2016)

Ezt a a történetet olyan régen próbálták megfilmesíteni, hogy az első tervek szerint még Clark Gable lett volna az egyik főszereplő, de mivel Törökország az USA egyik legfontosabb stratégiai partnere a régióban, egyik stúdió sem vállalta be a megfilmesítést,

amit végül az időközben elhunyt Kirk Kerkorian milliárdos filmmogul finanszírozott a magánvagyonából.

Egy szerelmi háromszögről van szó. Az egyik férfi fiatal vidéki örmény orvostanhallgató (Oscar Isaac), a másik sokat látott, megkeseredett amerikai újságíró (Christian Bale), a nő pedig Franciaországban nevelkedett, de örmény zenetanárnő (Charlotte Le Bon). Amikor megindulnak a leszámolások, nem csak saját és egymás életét kell menteniük, de családjukét is, nekünk pedig azon is kell izgulnunk, kié lesz a lány, így a történelmi események néhol a háttérbe szorulnak. Bár a film az örmény oldalt képviseli, nem ördögként állítja be a törököket. Christian Bale egyébként nem sokkal korábban egy másik „népirtós” produkcióban is részt vett, a kínai The Flowers of Warban (2011), amely a nankingi mészárlásról szólt.

Forrás: Vertigo Media Kft.

 

Az oszmán hadnagy (2017)

Az oszmán hadnagy tulajdonképpen a válasz Az ígéretre, amihez török producerek egy közepesen ismert amerikai rendezőt találtak Joseph Ruben személyében, és egy éppen lecsúszóban lévő hollywoodi sztárt, Josh Hartnettet, egy ismeretlen színésznőt, Hera Hilmart és egy töröknek álcázott hollandot, Michiel Huismant. A történet egy amerikai ápolónőről szól, aki az első világháború kitörése előtt Törökországba utazik. Segélyszállítmányt, orvosi eszközöket és gépkocsit akar örmények lakta távoli vidékre eljuttatni, de végül ő is ott marad, hogy betegeket ápoljon.

Bár összejön egy amerikai orvossal, beleszeret egy török katonatisztbe,

miközben az Oszmán Birodalom belép a háborúba. Az eredeti verzióban kimondják, hogy az örmények népirtás áldozatai, a végző vágásnál azonban a török producerek ezt kivágatták – valószínűleg eleve így tervezték, különben Ruben sosem vállalta volna a munkát, utólag így is le akarta vetetni a nevét -, és azt ugyan elismerik, hogy sok örmény meghalt, de ezt a „háborúban sajnos előfordul az ilyesmi” címszóval intézik el.

Forrás: 3sat