MotoGP: Marquez első ducatis győzelméért hajtott, de Bagnaia nyerte a gigászok csatáját

A szombati sprintfutam sokáig emlékezetes marad. Ugyan a versenyt napsütésben, hivatalosan száraz pályán rendezték, korábban esett az eső – ez pedig kihatással volt a sprintre is. A jerezi pálya aszfaltja ugyanis kimondottan lassan szárad, bizonyos pontokon a nedvesség makacs módon meg tud maradni. Így történhetett meg az, hogy a kívülről teljesen száraznak tűnő pálya mégsem volt teljesen az. És mivel a teljes mezőny slick gumikkal állt rajthoz, akadtak is problémáik bőven.

Két kanyar volt, ahol nagyon sokan áldozatául estek a „láthatatlan” vízfoltoknak. Ezekben nem csak a közvetítésben nem látszódtak a nedves részek, maguk a versenyzők sem feltétlenül tudták út közben, mi vár ott rájuk. Ennek eredményeképpen sokan buktak: a 25 indulóból 15-en találkoztak az aszfalttal. Köztük olyan nagy nevek, mint az élről bukó Marc Marquez, Bastianini, Vinales, Bezzecchi, Alex Marquez, vagy Binder. Bukott még Pecco Bagnaia is, habár ő nem a csúszós útfelület miatt: két embert akart egyszerre előzni, ami elég szerencsétlen szituációt eredményezett, az ütközés után pedig végül ő járt a legrosszabbul.

A káosz ura végül Jorge Martin lett, akit ugyan tempóban meg tudott verni Marc Marquez, de Martin nem hibázott és behúzta az első helyet. Mögötte Pedro Acosta érett motorozással futott be másodikként Quartararo és a szabadkártyás veterán Pedrosa előtt. Igen ám, csakhogy 5 motoros is büntetést kapott szabálytalan guminyomás használata miatt – köztük Quartararo is, így a francia 8 másodperces büntetést kapott, Pedrosa pedig megörökölte a 3. helyet.

A főfutam szerencsére már nem a körülményekről meg a kavicságyban hempergő pilótákról szólt. Itt a legnagyobbak feszültek egymásnak és meccselték le egymás között, ki a jobb. Az egész az első körben indult: a hátrébbról rajtoló Bagnaia egy elképesztő féktávot produkálva három embert előzött meg a külső íven a hátsó egyenesben. Az olasz ezzel azonnal ott termett a második helyen és rögtön a pole-ból induló Marquezt kóstolgatta. Marquez visszacsúszott a 3., majd a 4. helyre, az élen pedig Jorge Martin diktálta a tempót Bagnaiával a sarkában. Bezzecchi pedig követte őket a harmadik helyről.

Bagnaia szokatlanul agresszív volt. Az olasz kőkemény tempót diktált már a legelejétől kezdve és folyamatosan terror alatt tartotta Martint. Bezzecchi és Marquez egy jó fél másodperces lemaradásban tudott csak kapaszkodni mögöttük – az első kettő pokoli csatát vívott. Előzési kísérletekig ritkán jutottak, viszont elképesztő volt a feszültség, a motorok folyamatosan csúszkáltak, keresztbe álltak a féktávokon. Bagnaia és Martin is a határon mentek.

A verseny közepe felé azonban jött a dráma. Bagnaia épp visszavett egy nagyon picit és adott egy lélegzetvételnyi teret Martinnak, amikor a spanyol váratlanul bukott és kiesett a versenyből. Ezt követően Bagnaia óriási lehetőséghez jutott – meg is próbált élni vele. Marquez viszont érezte, hogy el kell indulnia és meg is előzte gyorsan Bezzecchit, majd több leggyorsabb kört produkálva befogta Bagnaiát is. Az olasz kapcsán végig kérdéses volt, mennyi gumija maradt a hajrára egy ilyen kezdés után, hiszen Marc jóval visszafogottabb volt a táv első felében. Marquez tempófölényben volt és 4-5 körrel a vége előtt elindította a hajrát. Támadott a spanyol, Bagnaia azonban mindig tudott válaszolni – olykor egészen a határon motorozva. Bagnaia aztán egy leggyorsabb körrel megmutatta, hogy igenis volt benne tartalék. Behozta a motort az első helyen Marc Marquez és Bezzecchi előtt és ezzel élete talán legnagyobb győzelmét aratta.

Az első helyeken olyan színvonalú motorozást láthattunk, amit csak nagyon ritkán. A világ legjobbjai feszültek egymásnak és öröm volt nézni ennek a küzdelemnek minden egyes másodpercét. Reméljük még sok hasonlóhoz lesz szerencsénk a szezon hátralévő részében.

A Moto2-ben két ember emelkedett ki igazán. Az egyik az a Fermin Aldeguer, aki hazai pályán dominálta le a futamot és fölényes győzelmet aratott. A másik pedig az a Joe Roberts, aki a 11. helyről rajtolva fantasztikus motorozással lett 2. – ezzel pedig zsinórban harmadik dobogós helyezését könyvelhette el és a bajnokságban is átvette a vezetést. Utóbbi kettőt ő az első, aki amerikaiként elmondhatja magáról Nicky Hayden óta (2006). A pódiumra Manuel Gonzalez állhatott még fel, utána Sergio Garcia és Arenas zártak. Alonso Lopez gyenge hétvégén van túl: a spanyol eleve csak a 7. helyen haladt jókora lemaradással, nem sokkal a vége előtt azonban még el is esett, így pont nélkül maradt.

A Moto3-ban kivételesen nem a féktelem küzdelemé, hanem a kopó gumik beosztásáé volt a főszerep. A nyugodt futamon fokozatosan szakadt szét a mezőny, míg a végére csak hárman maradtak elöl. Colin Veijer volt a legerősebb – a hollandot érdemben még csak támadni sem tudták az utolsó körökben -, meg is nyerte a versenyt. Mögötte David Munoz és Ivan Ortola zárt még a dobogón, Dani Holgado pedig mindössze a 7. helyen jött meg. A nap nagy vesztese egyértelműen David Alonso volt, aki még az első körben kicsúszott és az utolsó helyről próbált utána visszazárkózni. A kolumbiai fantasztikus teljesítménnyel végül 11. lett, de ilyen tempóval (bukás nélkül) könnyedén nyerhetett is volna.

A világbajnokság május 12-én folytatódik majd a legendás Le Mans-i pályán, Franciaországban.