Először az oroszok jutottak el egészen Kijev külvárosáig, majd az ukránok hajtottak végre több jelentős, területek visszafoglalásával járó ellentámadást. Tartósan azonban egyik fél sem tudta magához ragadni a kezdeményezést.
Orosz részről a beállt frontvonal mentén értek el pár kilométeres haladást néhány szakaszon. Ezeket a taktikai szintű eredményeket elborzasztó emberáldozatok és harci eszköz-veszteségek árán tudták felmutatni. Sokan megkérdőjelezik, hogy a propaganda és a lélektani hadviselés céljain túl van-e egyáltalán bármi értelme ezeknek az ostromoknak. Ezzel szemben az orosz hadviselés másik, a hazai hallgatóság felé sikerként kommunikálható területe a nagyvárosokra mért állandósult rakétacsapások. Az energetikai és közmű-infrastruktúra lerombolása sem arra utal, hogy felszabadítóként terveznek berendezkedni az egyébként leginkább orosz ajkú kelet-ukrajnai városokban. Az pedig, ahogyan célzottan döntenek romba egész lakótelepi házakat, újabb pontokkal egészíti ki a háborús bűncselekményeik eddigi listáját.
A megmerevedett frontvonal sugallta helyzet felerősítette azokat a hangokat, melyek szerint akár ideiglenes területi engedmények árán, de Ukrajnának is érdekében állna a békealku az agresszorral.
Arra a magukat nagy előszeretettel „békepártiaknak” titulálók nem adnak választ, hogy mi tartaná vissza Vlagyimir Putyint 3-5-7 év múlva az agresszió folytatásától. Egy aláírt szerződés, egy elnöki kötelezettségvállalás? Ilyen már volt, nem is egy.
Fel is rúgta az orosz elnök mindegyiket, a legarcátlanabbul éppen a Budapesti memorandum címet viselőt, csak hogy egyet konkrétan is említsünk.
Az ukránok korábbi ígéretükhöz híven olyan területekre terjesztették ki a hadviselésüket, ami láthatóan meglepte az orosz katonai és politikai vezetést egyaránt. Részben a nyugati szövetségesek által biztosított rakétatechnikai eszközök, részben a saját fejlesztésű csapásmérő drónok bevetésével fájdalmas sebeket tudtak ejteni az ellenségen. Az orosz fekete-tengeri flotta harmadának elsüllyesztése, a vadászgépek lelövése, majd a Krím félsziget katonai repterei és rakétaelhárító rendszerei elleni, videófelvételekkel dokumentált sikeres támadások után most olyasmi történt, ami valóban nagyon kényes helyzetbe hozza a moszkvai vezetést.
Már az amerikai AWACS orosz megfelelőjének, az A-50-es radarrepülőnek a lelövése is felért egy csattanós arculcsapással. De mint kiderült, az az akció csak egy hosszútávú lépéssorozat előjátéka volt. A következőkben a kijevi katonai vezetés bebizonyította, hogy mennyire gyenge Oroszország rakétaelhárító és légvédelmi rendszere.
Kiderült, hogy a világ második legerősebbjének mondott hadsereg nem képes megvédeni sem a stratégiai jelentőségű katonai bázisokat, sem a kiemelt fontosságú ipari létesítményeket.
A Krím félszigeten, a Dzsankoj légibázis területén precíziós rakétatalálatokkal pont a rakétatámadások elhárítására odatelepített két C-400-as légvédelmi egységet lőttek rommá az ukránok. De ezzel nem ért véget az amerikai Patriotok orosz megfelelőinek megaláztatása. Nem kisebb döbbenetet váltott ki az, ahogyan az ukrán drónok kijátszották az Oroszország európai területeit védeni hivatott légvédelmet. A kőolaj-finomítók elleni drónos akciók Oroszország sebezhetőségén túl még azt is bemutatták, hogy Ukrajna rendelkezik saját gyártású, 1000 kilométeres hatótávolságú csapásmérő eszközökkel.
Mindezek után tévedtek azok, akik azt hitték, hogy a meglepetést már nem lehet tovább fokozni. Pedig lehetett, méghozzá két sebezhetetlennek gondolt katonai célponttal.
Április 19-én Ukrajnától 300 kilométerre, mélyen Oroszország légterében sikerült lelőni egy TU-22M3-as stratégiai vadászbombázót. Mindezt a frontvonaltól olyan távolságra, ahol nem feltételezték, hogy bármi is fenyegetné a rakéták ukrajnai célpontok elleni indítását. Milyen rakétával szedték le a NATO-kódja szerint Backfire néven ismert sugárhajtású vadászgépet? Ezt találgatják a mai napig nemzetközi szakértői értékelésekben, mivel ilyen találatra, ilyen akcióra képes eszközökkel, technológiával csak az Egyesült Államok és talán még Izrael rendelkezik.
Ukrán katonai információk szerint C-200-as rakétával hajtották végre az akciót. Ezt az állítást mindenképp érdemes kellő kétségekkel kezelni. Haditechnikai szakértők úgy vélik, hogy a Szovjetunióban 1967-re hadrendbe állított C-200-as rakéták az évtizedek alatt komoly fejlesztéseken estek át. Ahhoz azonban, hogy képes legyen ilyen távolságból eltalálni a TU-22M3-as bombázót, az ukrán rakétamérnököknek kellett kitalálni valami újat.
Ahogyan a TU-22M3-as az orosz nukleáris csapásmérés egyik eszköze, úgy a másik rendkívüli célpont is a birodalom atomháborús haditechnikájának a része. A 29B6 Container nevű nagy hatótávú rádiólokációs eszköz radarállomásnak csak álszerénységgel nevezhető. Az 1300x200 méteren elterülő, 30 méter magas építmény 3000 kilométeres távolságig képes bemérni a repülőket és a rakétákat egyaránt. Az Ukrajnától 700 kilométerre található eszköz monitorjain az oroszok „elláttak” Londonig, Párizsig, Szicíliáig és Máltáig egyaránt. Ha valamit, akkor ezt a radart valóban érdemes volt védeni. A jelek szerint mégsem sikerült. Az ukránok drónjai állítólag nem csak eljutottak idáig, de el is találták ezt a 2013-ban üzembe helyezett különleges építményt. A műholdfelvételeket kielemezve kiderült, hogy a drónok nem okoztak látható, a működés szempontjából kritikus sérüléseket, de a támadás bekövetkezte még így is sokkolta a moszkvaiakat.
Az orosz légvédelem mostani tehetetlenségét minden túlzás nélkül a szovjet elődök 1987-es megszégyenüléséhez hasonlíthatjuk.
Akkor május 28-án Finnországban felszállt egy Cessna 172-es kisrepülő, átrepült a szovjet határon és Moszkvának vette az irányt. A négyüléses gépet egy 19 éves német fiatalember, Mathias Rust vezette. A szovjet légierő észlelte a kikapcsolt jeladóval alacsonyan repülő gépet, de valamiért úgy gondolták, hogy az a posta egyik csomagszállítója. Nem lőtték le, így nyugodtan átrepülhetett egy éppen javában zajló nagyszabású hadgyakorlat fölött is. Ott a radarok beazonosították, mint nem ellenséges repülőgépet. Az orosz fővárosig eljutva Rust végül egyszer leszállást imitálva átrepült a Vörös tér felett, majd éles fordulót véve a Kreml melletti Moszkvoreckij hídon landolt. Onnan a járókelők csodálkozással vegyes barátságos integetését viszonozva elgurult a Vörös téri Vaszilij Blazsennij-székesegyházig, ahol több mint egyórás tanakodás után letartóztatták. Rust 19 hónappal a kalandos repülése után elnöki kegyelemmel szabadult. Nem úszta meg ilyen olcsón a Cessna 900 kilométeres berepülését a szovjet katonai vezetés, és különösen a birodalom légvédelmének parancsnoki állománya. Állítólag több száz vezérkari tisztet váltott le Mihail Gorbacsov; a peresztrojka atyja így próbált mihamarabb túllépni a leleplező szégyenen.
Arról, hogy most, 37 évvel később mennyire hullanak a tányérsapkás fejek Moszkvában, még nem hallani híreket. Pedig ezúttal is indokolt lenne a tisztogatás, mivel nem egészen két hónap alatt még a tudatlan civilek számára is szemmel láthatóvá vált Oroszország sebezhetősége.
Pedig az igazi cirkusz csak most kezdődik. Washingtonban elhárultak az akadályok: a 2024 évre betervezett 61 milliárd dolláros ukrán csomag megszavazásával elindulhattak az újabb fegyver szállítmányok.
A következő hetekben az ukránok a háború menetét döntően befolyásolni képes darabszámban fogják hadrendbe állítani a 250-560 kilométeres hatótávolságú Storm Shadow robotrepülőket, a 300 kilométeres hatótávolságú MGM-140 ATACMS rakétákat, és hozzájutnak a kellő mennyiségű hagyományos tüzérségi lőszerhez is.
Az ATACMS rakétákból eddig huszonvalahányat juttattak az ukránoknak, most 1000 darab vár átadásra. A britek Storm Shadow robotrepülőket küldenek, az eddigi húsz után most 1600 darabot készítettek elő. Ezzel új fejezet nyílik, mivel kezdetét veheti a megszálló csapatok felőrlése és kiszorítása elsősorban a tengermelléki földsávból és a Krím-félszigetről.
Mostanra az európai szövetségesek is összeszedték magukat és képesek valóra váltani a korábbi ígéreteiket. Útnak indulnak a lőszerszállítmányok és elkezdődhet az ukrán légtér rakétavédelmi lezárásának folyamata. A közeljövőben a meglevők mellé további hét Patriot és egyelőre ismeretlen darabszámú IRIS-T egységet vehetnek át az eddigiek rendszereket is meglepő hatékonysággal üzemeltető ukránok. Ennek az eseménysornak a legfontosabb eleme az lesz, amikor megérkeznek az első F-16-os vadászgépek. Ezek szinte bizonyosan a levegő-levegő kategóriában Sidewinderekkel és AMRAAM rakétákkal, a levegő-föld kategóriában pedig Maverick, HARM és Harpoon rakétákkal lesznek „felöltöztetve”.
Történelmi jelentőségű, hatmilliárd dolláros katonai támogatást nyújt Ukrajnának az Egyesült ÁllamokBár lassan, de kezd összeállni a kép. Az agresszor gazdasági hátországának támadása mellett az orosz radarrendszerek és légvédelmi képességek gyengítése, a gyenge pontok kimutatása volt az ukrán speciális műveletek legfőbb célja. Ezek sikeresek voltak. Így viszont már az ukránok is forró nyarat ígérnek.