A kifosztottak kifosztottak maradtak

A magyar zsidóság javainak jó része kézen-közön eltűnt. A vagyonok és jövedelmek lefoglalását 80 éve, 1944 áprilisában rendelte el a német megszállást követően megalakult Sztójay-kormány. A Nyugatra hurcolt értékekből magyar tisztviselők, németek, amerikaiak és franciák is részesedtek. Az egyéni kárpótlás helyett az elrabolt vagyon maradéka nemzetközi zsidó szervezetekhez jutott, a kifosztottak pedig kifosztottak maradtak.

Eltűntek a luxusautók a pesti utcákról – írta valamivel több mint egy héttel a német megszállás után a szélsőjobboldali Esti Újság. „A járókelők éppen csak hogy meglátták a prémes kabátokba burkolózó, szivarozó tulajdonosok jellegzetes profilját. […] Az egyik nagy pesti garázsban valóságos palotaforradalmat okozott a zsidók autóhasználatát megtiltó rendelkezés – a tulajdonosok olyan jajgatást rendeztek, mintha a siratófalnál tépnék meg ruhájukat, – azt mondták, így nem lehet élni!, mi lesz velük?!”

A szélsőséges propaganda által következetesen és hazug módon kizárólag gazdagnak bemutatott zsidóságot nem csupán autóhasználatában korlátozták – addig sem. Az 1938 óta hatályban lévő különböző jogfosztó törvények igyekeztek kiszorítani a zsidónak bélyegzetteket a jogi pályától a filmgyártásig a legkülönfélébb szakmák területéről, a vállalatokból, felszámolni a „zsidóbirtokot”, és fajgyalázásként büntetni a zsidók és nem zsidók közti szexuális kapcsolatot. Mindezek ellenére a zsidóságot a német bevonulásig a tömeges deportálás és a tömeges fizikai megsemmisítés veszélye – az 1941-es Kamenyec-Podolszkijba való kitoloncoláson kívül – nem fenyegette. A környező országokból is sokan menekültek ezért Magyarországra.

• Miként is zajlott a vagyon elvétele?
• Mi lett a különféle elvett holmikkal?
• Mikor és hogyan merült fel a kárpótlás és mi lett belőle?