Az Eurostat elmúlt öt évének statisztikája szerint évente 3100-3300 halálos munkahelyi baleset történik az Európai Unióban, ezek közül 62-82 Magyarországon. A hivatalos adatok szerint Magyarországon 2019-ben 24.055, míg 2023-ban 20.658 balesetet jelentettek le a munkáltatók.

A két dátum közötti években 20.000 és 21.500 között mozgott a jelentett munkabalesetek száma. A halálos munkabalesetek száma a jelzett időszakban 84 és 62 között mozgott. A legalacsonyabb adat a 2023-as, a 62 halálos eset.

Többnyire a kisebb vállalkozások nem jelentenek

A munkajogi és munkavédelmi szakjogász az Economx megkeresésére elmondta: a jelzett statisztikában nem szereplő, látens, a munkáltatók által nem jelentett, kisebb sérüléssel járó balesetek jelentősen növelik az esetszámot. A baleset bejelentésének elmulasztása általában a kisebb vállalkozásoknál történt munkabalesetek esetén fordul elő.

Bujtor Gyula szerint mivel a súlyos munkabalesetet a munkáltatók nehezen tudják eltitkolni, így többségében azért a kkv-k is bejelentik ezeket a hatóságnál. A szakértelem (munkabiztonsági szakember) hiánya és a pénzügyi korlátok miatt a legtöbb súlyos munkabaleset az 1-9 főt foglalkoztató munkáltatóknál (2023-ban 74 db) illetve a 10- 49 fő között foglalkoztató munkáltatóknál (39 db) következett be.

A szakjogász által kivizsgált több száz baleset tanulságai között szerepel az, hogy szinte minden esetben közrejátszott az emberi mulasztás, illetve a gépek nem megfelelő karbantartása, valamint az időjárási viszonyok figyelmen kívül hagyása.

Annak ellenére, hogy a munkavállaló jogosult az utasítást megtagadni, ha annak végrehajtása az életét, a testi épségét vagy az egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, erre azonban szinte soha nem kerül sor. Az ok: tartanak a munkáltató retorziójától.

A tavalyi év statisztikája a következőkről tanúskodik: 

  • halálos kimenetelű munkabaleset: 62 eset
  • súlyos csonkulásos kimenetelű munkabaleset: 36 50 eset
  • egyéb súlyos kimenetelű munkabaleset: 55 eset
  • összes súlyos kimenetelű munkabaleset: 153 eset
  • csonkulásos kimenetelű munkabaleset: 192 eset

(Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium)

A nagy megrendelők és multinacionális társaságok szerencsére megkövetelik a területükön dolgozó alvállalkozóktól, hogy a munkabaleseteket kivizsgálják és bejelentsék a hatóságnál. Ezt sokszor azzal érik el, hogy a saját biztonsági őrük, portaszolgálatuk felvesz egy jegyzőkönyvet, amiben rögzítik a baleset idejét és egyéb adatait. A kamera felvételek is arra szoríthatják az alvállalkozót, hogy szabályosan járjon el.

Adatkezelési problémák

Gondot okoz az is, hogy a megrendelő, fővállalkozó olyan adatokat, jegyzőkönyveket kér a balesettel kapcsolatosan az alvállalkozótól, ami adatvédelmi szabályokba ütközik. Szerencsésebb ilyenkor egy összefoglaló jelentésben tájékoztatni a megrendelőt, a fővállalkozót a kivizsgálás megtörténtéről és eredményéről, illetve a balesetet kiváltó okokról.

A munkabiztonsági szakember, aki a balesetet kivizsgálja, önálló adatkezelőnek minősül, ezért ő bekérheti a sérülttől például a zárójelentést és egyéb orvosi papírokat. Ugyanezt például a cég munkaügyese már nem teheti meg, mert ő nem láthatja ezeket a szenzitív adatokat tartalmazó iratokat. A kifizető helynek minősülő munkáltatóknál az üzemiségről szóló határozatot hozó ügyintéző szintén megismerheti a teljes dokumentációt.

Nincs megfelelő kockázatértékelés

A munkáltatóknak az 1993. évi XLIII törvény és az 5/1993. (XII.26) MüM rendelet a munkavédelemről szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról előírásai szerint a veszélyességi fokától és a foglalkoztatottak létszámtól függően kötelező alkalmazni megfelelő képzettségű munkabiztonsági szakembert az előírt teljes, vagy részmunkaidőben. Lehetőség az is, hogy a munkabiztonsági szolgáltatásra szerződés alapján kerüljön sor.

A munkáltatóknak tehát vagy saját szakembert kell foglalkoztatnia munkavállalóként, vagy külső szolgáltatóval kell hosszú távú szerződést kötnie. A kkv-ék egy része csak eseti megbízás keretében kér fel munkabiztonsági szakembert egyes égető problémák megoldására, ami nem felel meg a fenti jogszabályi követelménynek.

A munkabalesetek egyik oka, hogy a munkáltatók az egyes munkákra nem készítenek megfelelő munkavédelmi kockázatértékelést és abban nem írják elő a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzése érdekében.

A másik ok, hogy sok kisebb létszámot, de húsz főt meghaladóan foglalkoztató munkáltatónál nem választanak munkavédelmi képviselőket, akik a baleset megelőzésben jelentős szerepet vállalhatnának.

Az alkalmi munkavállalókkal kapcsolatos gondok

Az I. veszélyességi kategóriába sorolt munkáltatók közül (például építőipar, mezőgazdaság, feldolgozóipar) sokan alkalmaznak egyszerűsített foglalkoztatottat (alkalmi munkavállalót) amely során a helyismeret hiánya, a megfelelő oktatás elmaradása miatt nagyobb a munkabaleset bekövetkezésének esélye – hangsúlyozta Bujtor Gyula.

Az is probléma, hogy az alkalmi munkavállalóknak ugyanolyan egyéni védőeszközöket kell biztosítani, mint a többi munkaviszonyban alkalmazott munkavállalónak.

Nem lehet azonban a szerint válogatni az alkalmi munkavállalók között, hogy éppen milyen méretű bakancs, védőruha van a munkáltatónál raktáron. Gyakori, hogy a drága egyéni védőeszközök átadása után az alkalmi munkavállaló munkavégzés nélkül távozik és eltulajdonítja az átadott egyéni védőeszközöket. 

2026-tól jelentős javulás várható

Az I. veszélyességi kategóriájú, 50 fő feletti létszámot foglalkoztató munkáltatóknál 2026. január 1-től már csak felsőfokú munkavédelmi szakképzettséggel lehet a kockázatértékelést elkészíteni, amely a balesetek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű.

Az úgynevezett veszélyes munkák során nagyobb a súlyos balesetek bekövetkezésének esélye.

Ilyen munkák például a magasban történő, a beszállással végzett, a tűzveszélyes munkák, a robbanásveszélyes környezetben végzett munkák, a feszültség alatt, vagy közelében végzett munkák, a munkaárokban végzett munkák, a daruzással, emeléssel kapcsolatos munkák.

Az ilyen veszélyes munkákra külön munkavégzési engedélyt adnak ki a munkáltatók, megrendelők, amely előtt ellenőrzik a megfelelő felkészültséget, az előzetes oktatás megtörténtét, a védőfelszereléseket, a balesetek megelőzésére tett intézkedéseket. A munkáltató kötelezettsége, hogy mindennap, munkakezdés előtt meggyőződjön arról, a munkavállaló a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban jelent-e meg a munkahelyen.

Megnövelt nyugdíjkorhatár és foglalkozási megbetegedés

Bujtor Gyula szerint a munkabalesetek száma a megnövelt nyugdíjkorhatár miatt is növekedni fog. Egyes szakmákban olyan fizikai megterhelésnek vannak kitéve a munkavállalók (útépítés, magasban, vagy beszállással végzett munka stb.), amely magában hordozza a balesetek veszélyét.

A foglalkozás egészségügyi orvos ugyan korlátozottan alkalmasnak minősítheti a munkavállalót, de ha nincs utánpótlás a fiatalokból, akkor a munkáltatónak nem lesz olyan munkavállalója, aki a veszélyesebb, nagyobb fizikai igénybevétellel járó munkát elvégezze.

Kevésbé hangsúlyozott az, hogy a munkabalesetek mellett egyre jelentősebb a foglalkozási megbetegedések hatása. Egyre több olyan munkáltató települ Magyarországra, ahol kifejezetten veszélyes a technológia és minden elővigyázatosság ellenére egészségre ártalmas körülmények között dolgoznak a munkavállalók.

Bírságok és kártérítések

Jó tudni, hogy 2024. március 1-től a hatóság által kiszabható maximális munkavédelmi bírság összege 100 millió forintra emelkedett a korábbi 10 millió forintról. Ezen belül növekedett a munkabaleset során történt munkáltatói mulasztások, közrehatás miatt kiszabható bírság összege is.

Munkabaleset bekövetkezése esetén számolni kell az esetleges kártérítési perrel és nagy összegű (több milliós nagyságrendű) sérelemdíj követeléssel. Fentiekre tekintettel érdemes a munkáltatónak olyan balesetbiztosítást kötni, amely a sérelemdíj követelésekre is kiterjed, bizonyos összeghatárig – tanácsolta végezetül a szakértő.

Nagy tétel az államkasszában

A 2022-ben Magyarországon bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések jelentős, összesen 382,1 milliárd forintot kitevő társadalmi költséget okoztak. Ezen belül a vállalatokat érintő költség megközelíti a 248,1, a háztartásokat terhelő a 10,4, míg az államháztartást terhelő a 123,7 milliárd forintot.