Akárcsak a szerelemben, a jócselekedetekben sem számít az életkor, sőt! Gyakran az évek olyan előnyöket tartogatnak, melyekről csak akkor szerzünk tudomást, amikor mi is abban a csónakban evezünk. Vagy ha eltekintünk az előítéletektől, és az élet gyakorlatias oldalát kezdjük el vizsgálni.
Közel az aranykorhoz, egy felnőttnek rengeteg értékes élettapasztalata van, és nagyobb anyagi stabilitást ér el, mint a fiatalabb társai. Ezeket pedig nevelőszülőként remekül kamatoztathatja és igazán nemes célra fordíthatja. Annál nemesebb pedig, mint egy árván hagyott gyermeken segíteni, nincs is a világon. Vagy mégis: ha egy gyermek helyett egyenesen öt sorsáról gondoskodsz!
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
Juan és Rosa Narvaez az a házaspár, aki ahelyett, hogy pihenéssel töltötte volna az élete hátralevő éveit, úgy döntött, hogy teljesen új kalandba kezd. Öt gyermeket – testvéreket fogadtak örökbe. Amikor felhívást kaptak a kiskorúak befogadásáról, nem haboztak, azonnal igent mondtak, és ma már egy olyan családjuk van, ami felülmúl minden elvárást.
A házaspár számára nem idegen a nevelőszülőség. 25 éve tartó házasságuk alatt nyolc gyermek gondjait viselték. Megvan a nevelési stratégiájuk: míg Juan „az edző”, addig Rosa a „házifőnök”, és ezzel a technikával még sosem vallottak kudarcot.
Amikor szóba került az öt testvér örökbefogadása, egyikük sem rémült meg a kihívástól. A környezetükben viszont sokan őrültnek vagy angyalnak nevezték őket, amiért a koruk ellenére vállalták ezt a hatalmas feladatot.
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
„Egyik sem vagyunk” – felelte Rosa. Aztán viccesen hozzátette, „talán egy kicsit őrültek”. De mindvégig érezték és tudták, hogy ennek így kellett lennie, ezt a sors akarta így, és nem bánták meg, hogy ekkora fába vágták a fejszéjüket. Bár az ismerkedés első heteiben Narvaezéknek komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük.
Őszinték voltak a gyerekekkel, és biztosították őket arról, hogy addig maradnak náluk, amíg biztonságos nem lesz visszatérniük a szüleikhez. Idővel viszont annyira megszerették a kicsiket, hogy a sajátjukként fogadták az életükbe ezeket a gyermekeket.
Sugárzik belőlük a boldogság, hogy egy nagy család lehetnek, és bíznak abban, hogy az örökbefogadott gyermekeik sikeres egyéniségekké válnak majd.
Juan és Rosa azt szeretné, hogy nagyobb házba költözhessen, hogy még több hátrányos helyzetű gyermeknek nyújthasson segítséget. Szívből remélik, hogy a gyermekek, akiket felnevelnek, jó sorsuk lesz, és egy napon majd megköszönik nekik, hogy megmentették az életüket.
A házaspár munkáját a biológiai lányuk segíti, aki egyébként két unokával ajándékozta meg Narvaezéket. Úgy érzik, az ő életük ettől teljes, hogy szeretetüket és nagylelkűségüket megoszthatják másokkal.
Juan és Rosa története sokakat inspirál. Azt mutatja, hogy helyzetünktől függetlenül mindig adhatunk esélyt egy gyermeknek egy jobb életre.
