A tartós fogyasztási cikkek vásárlóit újabb jogok illetnék meg az Európai Bizottság előterjesztése alapján. Az Európai Parlament elfogadta az irányelvjavaslatot, amely egyértelműsíti a javítással összefüggő gyártói kötelezettségeket, és arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy csere helyett javíttatással hosszabbítsák meg a termékek élettartamát. Az irányelv végső változatát még a Tanácsnak is jóvá kell hagynia.
Az új jogszabály a javítás választása esetén 12 hónappal meghosszabbítja a jótállást, továbbá előírja, hogy a gyártóknak időben és megfizethető áron kell gondoskodniuk a meghibásodott termékek javításáról, valamint tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a javításhoz való jogukról. A gyártók a jótállási időn túl is kötelesek lesznek megjavítani bizonyos háztartási készülékeket, így például a mosógépeket, a porszívókat, sőt az okostelefonokat is. A javítás idejére a fogyasztók cserekészülékre tarthatnak igényt. Ha pedig egy adott cikket mégsem lehet megjavítani, első körben felújítottat kell ajánlani helyette.
A több mint 140 szervezetet tömörítő Right To Repair Europe, amely a javítási jogokért küzd, ugyan üdvözölte a jogszabálytervezetet, de kritizálják, hogy az érintett termékek köre továbbra is túl szűk, tíz termékcsoportra terjed ki, továbbá a törvény csak a magánfogyasztók által vásárolt árukra vonatkozik.
Ennek a jogszabálynak ideje volt megszületni, de biztosan lehetett volna ambiciózusabb – mondta lapunknak Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének ügyvezetője. – A magyarokra még mindig jellemző, hogy inkább megjavíttatnák az elromlott nagy háztartási gépeket, de a visszajelzések szerint ebben egyre komolyabb nehézségekbe ütköznek. Vagy egyáltalán nem találnak szervizt, vagy olyan a gyártási konstrukció, hogy nem lehet kicserélni egy-egy kisebb alkatrészt, hiába csak az ment tönkre. Általánosan elmondható, hogy a nem javíthatóság lerövidíti a készülékek élettartamát, így nő az elektronikai hulladék mennyisége. A kisebb, olcsóbb eszközök esetében, mint például egy turmixgép vagy hajszárító, nem nagyon próbálkoznak a szervizzel, egyszerűbb újat vásárolni" - magyarázza az ügyvezető.
Az utóbbi években sajnos sorra tűntek el a márkaszervizek, így ha a cég vállalja is a javítást, külföldre küldi, ami meghosszabbítja a várakozási időt.
Az emberek ezért inkább lemondanak az egész hercehurcáról. „Vannak olyan gépek, amikhez 5-7 év után már nem is lehet alkatrészt kapni, a független javítóműhelyek, amelyek még próbálják tartani a frontot, ők sem jutnak hozzá alkatrészekhez, mert a gyártók korábban nem voltak kötelesek kiszolgálni őket. Illetve a telefonoknál, laptopoknál, tableteknél gyakori, hogy a javíthatóság ugyan megvan, de olyan drága az alkatrész, hogy majdnem eléri egy új készülék árát. Az új irányelv ezekre a kérdésekre próbál megoldást nyújtani. A cégek már a termékértékesítésnél javíthatósági időt fogalmazhatnak meg, hogy mondjuk 10 évig vállalják a javítást, biztosítják a független szervizek alkatrész-ellátását, illetve ezek a javítási határidők észszerűek legyenek - mondja Haraszti Anikó.
A szabályozás nem egységes az EU-ban, így vannak olyan szabályok, amelyek például hazánkban már érvényben vannak, míg másutt nem. Ilyen többek között, hogy ha egy háztartási gép meghibásodik, először a javítást kell felajánlani, ha ez nem lehetséges, akkor cserét, és ha ez sem sikerül, csak abban az esetben következhet az elállás. Magyarországon létezik az úgynevezett sávos jótállás, azaz a tartós fogyasztási cikkeknél összeghatártól függően kötelező vállalni meghatározott idejű jótállást, 250 ezer forint feletti értékesítési ár esetében ez három év is lehet.
Tény, hogy a háztartási gépek árának csökkenéséhez hozzájárult az a gyártói gyakorlat, hogy csökkentették vagy felszámolták az alkatrészgyártást és a szervizszolgáltatást. Ha ezeket újra biztosítani kell, az magával hozhatja ezeknek a termékeknek a drágulását. Igaz, tovább lehet majd használni az eszközöket, de a szegényebb háztartások nem feltétlenül engedhetnek meg maguknak egy ilyen nagyobb beruházást – figyelmeztetett az ügyvezető.