Dubajban az éves csapadékmennyiség csaknem másfélszerese, 142 milliméter eső hullott az elmúlt kedden egyetlen nap alatt, a 100 kilométerre fekvő Al Ain városában pedig 256 milliméternyi eső esett 24 óra alatt, ami több mint a kétszerese az éves átlagnak. Mindez áprilisban, amikor arrafelé a havi csapadékmennyiség 8 milliméter körül alakul. Azonnal összeesküvés-elméletekbe illő találgatások kezdődtek arról, mi okozhatta a ritka természeti jelenséget, hasonló utoljára hetven évvel ezelőtt történt. – A világnak ezen a részén a hosszú, száraz időszak jellemző, amit aztán kiszámíthatatlan hatalmas esőzés követ, de ez még ezekhez képest is rendkívüli volt - magyarázta a BBC-nek Maarten Ambaum, a Readingi Egyetem meteorológus professzora, aki a Perzsa-öböl régiójának időjárást tanulmányozza.
Az kétségtelen, hogy van összefüggés a rekordmennyiségű csapadék és a felmelegedés között. Ugyanis minél melegebb a levegő, annál több nedvességet tud tárolni, 1 Celsius-fok emelkedés 7 százalékkal több csapadékot jelent. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint az Egyesült Arab Emírségek területén a század végéig 30 százalékkal nőhet az évi esőmennyiség.
Ha az emberiség tovább folytatja az olaj, a szén, a földgáz égetését, és a klíma tovább melegszik, az esőzések egyre keményebben fognak sújtani, ami emberéletekbe kerül majd -
– mondta Friederike Otto, az Imeprial College London klímatkutatója
A World Weather Attribution nevű nemzetközi klímaszakértők csoportja tanulmányozta az áprilisi áradást. A kutatók megállapították, hogy a globális felmelegedés és az urbanizáció az oka a szélsőséges időjárási jelenségnek.
De az összeesküvés-elméleteket nem a sokszor hangoztatott és tudományosan bizonyított, elfogadott tények táplálták, hanem az úgynevezett felhővetés (cloud seeding), amelynek során repülőről, vagy a talajról olyan vegyi anyagokat juttatnak a vízfelhőkbe, amelyek esőcseppek kialakulását generálják, emellett a jégeső és a köd terjedését gátolják. Ilyen módszer például a kondenzációs magvak (mikroszkopikus méretű részecskék a légkörben, ilyen például a tengeri só) szórása, amelyek páralecsapódást, vízgőzképződést eredményeznek. A leggyakrabban használt vegyi anyagok az ezüst-jodid és a szárazjég (szilárd szén-dioxid), amelyeknek hatására jégkristályok, hópelyhek jönnek létre, amelyek lehullás közben esőcsepekké olvadnak. Ez évtizedek óta ismert technika, az Emírségekben néhány éve, évente akár 300 alkalommal is alkalmazzák, hogy segítsenek a vízhiányon.
Meg is jelentek azok a felvetések, hogy a múlt heti nagy esőt csak és kizárólag ilyen felhővetések okozták: kedden ugyan nem, de vasárnap és hétfőn több erre képes repülőgépet láttak a térségben. A BBC nem tudta kideríteni, mikor történhetett bevetésük, de független szakértők szerint semmiképpen nem lehetett ilyen mértékű befolyása az időjárásra. A felhővetés ugyanis csak körülbelül 25 százalékkal növeli a csapadék mennyiségét, és nem képes esőt generálni tiszta égboltról.
A közvetlen emberi tevékenység, mint az özönvíz okozója, azért sem valószínűsíthető, mert a számítógépes modellek - amelyek nem veszik számításba a felhővetést - már előre megjósolták, hogy egyéves csapadékmennyiség fog hullani 24 óra alatt.
Ha tehát a mesterséges csapadékképzés nem is okolható katasztrofális események előidézőjeként, a klímaváltozás hatásainak kivédésére tett más próbálkozások - például a földmérnök lenni - tekinthető legalább is ellentmondásosnak. Kanadai tudósok az ország északi partvidékén a Cambridge-öbölben azzal próbálkoztak ugyanis, hogy a tengerből vizet pumpáljanak a jégmezőre, hogy vastagítsák a jégtakarót. Az ehhez vezető elmélet szerint a felmelegedés egyik oka a napfényt visszaverő fehér hó- és jégtakaró eltűnése az északi sarkvidéken. Az alóla előtűnő sötétebb föld- és óceánfelszín viszont elnyeli a napfényt, így felmelegedik, ami azután a légkört is fűti. Ha a jégtakaró vastagabb, akkor tél végén később olvad el, rövidebb ideig lesz sötét az óceán felszíne.
– Az északi-sarkvidéki kísérlet végső célja az, hogy elegendő tengeri jeget sűrűsítsen ahhoz, hogy lassítsa vagy akár meg is fordítsa a már tapasztalt olvadást
– mondja Shaun Fitzgerald, akinek a Cambridge-i Egyetem Klímajavító Központjában dolgozó csapata áll a projekt mögött.
A földmérnökségnek vannak elméletileg sokkal jobban megalapozott formái, például a faültetés vagy a szén-dioxid föld alatti üregekben való tárolása. A jégvastagítás azonban még kísérleti stádiumban van, és sok szakértő ellenzi. Legnagyobb problémának azt tartják, hogy elvonhatja a figyelmet az igazán szükséges cselekvésekről, a kibocsátások csökentéséről. A másik ok, hogy a csapadékjéggel, a hóval ellentétben a tenger vize sós, a tisztán ebből álló jégtakaró nyáron gyorsabban olvad. És persze rengeteg pénzbe kerülne. A számítások szerint tízmillió olyan szélerőművel hajtott pumpa, amit a kísérletben használtak - ez ezer liter vizet önt a jégtakaró felszínére percenként -, kellene ahhoz, hogy az északi sarkvidéki jégtakaró egy tizedét ellássák vastagító tengervízzel. Számos tudós – köztük az ENSZ éghajlati és időjárási testületei – arra figyelmeztetett, hogy ezek a megközelítések súlyos kockázatokkal járhatnak, beleértve a globális időjárási minták megzavarását. Sok kutató szeretné teljes tiltásukat látni. A geomérnöki technológiák óriási bizonytalanságokkal járnak, és új kockázatokat jelentenek az ökoszisztémák és az emberek számára. A kutatók tisztában vannak az aggodalmakkal, egyelőre csak kísérleteznek, mondják. Az Északi-sark körüli óceán jege az 1980-as években indult gyors csökkenésnek, valószínűleg 2050-re, de lehet, hogy hamarabb is megszűnhet létezni.