Április 19-én 30 éves lett a hiphoptörténelem egyik-, ha nem legfontosabb lemeze. Az Illmatic egy fiatal, nehéz sorsú New York-i fekete srác naplója, egyben kiáltványa is volt, mellyel azonnal helyet követelt magának a kor nagyjai között. Majd felül is múlta őket. Az akkor még alig nagykorú Nasir bin Olu Dara Jones, vagyis Nas üstökösként bukkant fel, és mindössze tíz erős dal kellett neki ahhoz, hogy visszaállítsa a keleti parti hiphop megtépázott renoméját.
Az Illmatic DNS-ében – szövegileg, instrumentálisan és az attitűdjét tekintve is – ott van minden, amitől a hiphopot hiphopnak lehet nevezni. Ahogy a Prefix magazin szerzője, Matthew Gasteier 2002-ben megfogalmazta, „az Illmatic a legjobb hiphoplemez, amit valaha csináltak. Nem azért, mert tíz nagyszerű számot tartalmaz tökéletes beatekkel és hibátlan rímekkel, hanem mert magába foglal mindent, ami a hiphopban olyan nagyszerű, és ami miatt a műfaj méltó helyet tölt be a zenetörténetben.
Ha minden más hiphoplemezt megsemmisítenénk, az egész műfajt rekonstruálni lehetne ebből az egy albumból.”
A hiphophagyományt összegző, mégis új irányokat és távlatokat nyitó lemez ráadásul pont akkor jelent meg, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A hiphop alapjait már lefektette a '80-as években többek között a Sugar Hill Gang, Grandmaster Flash, a Run-D.M.C., LL Cool J, a Beastie Boys, vagy a De La Soul, a Public Enemy, illetve az N.W.A a Straight Outta Comptonnel. Aztán 1991-ben berúgta az ajtót az A Tribe Called Quest és az akkor még kevésbé ismert, jóval több politikai témát érintő Tupac Shakur, vagyis 2Pac,majd rá egy évre Dr. Dre is szólóban, de még bőven volt helye a versenynek.
Az aranykor aranya
A Wu-Tang Clan 1993-ban generált addig sosem látott hullámokat, Nas pedig jókor volt jó helyen, ugyanis belecsöppent a hiphop aranykorába, amit a szakértők 1988 és 1996 közé tesznek Nem mellesleg a keleti és nyugati parti hiphop közti viszály is épp ekkoriban kapcsolt eggyel magasabb fordulatszámra. Bár senki nem kérte, mégis jött egy pofátlanul fiatal szószóló, aki Notorius B.I.G. és a Wu-Tang mellett összefoglalta a keleti part problémáit és hiteles nyersességgel szólalt meg New York hangján.
A Columbia Records által leszerződtetett Nas (aki 1989-ben tűnt fel a színtéren, és sokak érdeklődést felkeltette a Live at the Barbeque-ban hozott soraival) ritka költőiséggel nyúlt számos nehéz témához a lemezen, köntörfalazás nélkül taglalta az utcai élet nehézségeit, a Queensbridge-lakótelep szomorú valóságát, és a közösséget megroppantó erőszakot, illetve a drogproblémákat is. A N.Y. State of Mindban nyíltan beszél a bűnözésről és arról, hogy mivel kellett szembesülnie az utcákon, illetve több helyen utal a ‘80-as- és ’90-es évek Amerikáját megrázó crackkrízisre is, ami amellett, hogy katasztrofális károkat okozott Egyesült Államok-szerte, a queensbridge-iek életét is pokollá tette.
A rapper felszólalt a marginalizált csoportokat – köztük őt magát és társait – érintő társadalmi egyenlőtlenségek és a rendszerszintű rasszizmus, illetve szegénység ellen, a Wu-Tang Clan saolinjaihoz hasonlóan hangot adva ezzel azoknak, akiknek a segélykiáltásait nem akarták meghallani. Nas váteszi magasságokba emelkedő mesélőként rámutatott, hogy
hiába egy kurva az élet, a világ csak a tiéd, és üres zsebbel, feketeként is meg tudod hódítani azt.
Ezzel a karakán, de választékos nyelven átadott filozófiával – illetve tűpontos, rafinált rímelési technikájával – még magasabbra tette a lécet a szövegcentrikus hiphopban, amin belül az identitás kérdése és annak elemezése fontosabbá vált, mint addig bármikor. Beszédes a lemez borítója is, amit a Howard Hanger jazztrió A Child is Born című 1974-es lemezének borítója inspirált. A fotón Nas látható 7 éves korában, arca pedig szinte összefolyik Queensbridge betondzsungelével: itt tök mindegy, hány éves voltál, a közeg hamar kiölte belőled a gyermeki ártatlanságot.
Nas jött, az Illmatic borítója (Biggie Ready to Die-jával egyetemben) pedig mindannyiunk emlékezetébe beleégett, így lehet, hogy azóta minden valamirevaló rapsztár rátette már a gyerekkori fotóját valamelyik lemezének a borítójára. Elég, ha Drake-re, Lil Wayne-re, vagy Kendrick Lamarra gondolunk.
A telepről a Kongresszusi Könyvtárig
A Nas önhibájából kiszivárgott Illmaticet imádták a rapszakértők, a slágerlistákon mégis rosszabbul teljesített a vártnál. Lassan, de biztosan hatott, és kellett némi idő, hogy elérje azt a státuszt, ahogy ma emlékezünk rá. Ahogy a Wired magazin a jubileum apropóján közölt cikke is emlékeztet, az Illmatic még egy teljesen más klímában született, amit mai fejjel, a digitális- és streamingkorszak csúcsán szinte lehetetlen felfogni. Nem rendeztek neki megjelenési bulit, nem adott hírt róla az MTV, sem a VH1, és a New York Times is hallgatott, pedig Nas épp New Yorkot képviselte,
annak minden mocskával és keserédes gyönyörével együtt.
Az Illmaticből első héten 60 ezer példány fogyott, és csak 2001-re lett platinalemez, '96-ban „csak” az aranyfokozatig jutott. Összehasonlításképp az 1996-os It Was Written (aminek sikerét az Illmatic persze nagyban megalapozta) már a megjelenési évében elérte ezt az eredményt, és máig ez a rapper legnagyobb példányszámban eladott albuma. Jól jelzi az Illmatic nívóját, és azt, hogy a későbbi korok is elismerik nagyságát, hogy 2020-ban az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményébe is beemelték.
Az, hogy az Illmaticből a vártnál kevesebb fogyott az első héten, persze nem jelenti azt, hogy Nas ne szólította volna meg a maga közegét, a debütálást a hiphopzenei körök szinte rögtön alapműként emlegették. A felhajtást jól jelzi a nagy múltú Source magazin kritikája, amiben maximális ponttal, vagyis 5 mikrofonnal értékelték az albumot, ami besorolásuk szerint így „hiphop-klasszikusnak” minősült.
A korban ez több vitát is eredményezett, pláne a kelet-nyugat szembenállás erősödésével. Ha az Illmatic megérdemelt ennyit, Dr. Dre szintén forradalmi The Chronic című nagylemeze miért nem kapott 5 mikrofont? – tették fel a kérdést Nas kritikusai, akik szerint a kor zenei újságírói a nyugati parti tehetségek kárára elfogultan álltak a keleti parti hiphophoz.
Az utca zaja
Az Illmatic mindemellett instrumentálisan is előremutató volt, közreműködött rajta Nas édesapja, a kornettművészként, gitárosként és énekesként is elismert Olu Dara, illetve a kor legtöbb aranykezű producere, köztük Q-Tip, Large Professor, Pete Rock, L.E.S. és a hamarosan Budapesten is fellépő DJ Premier is.
A Wu-Tang debütálásához hasonlóan az Illmaticen is uralkodóak voltak a kreatívan használt, atmoszférateremtő hangminták, a soul- és jazzdalok ötletes és nyers felhasználása, ami a keleti parti hangzás alapelemévé vált. A Telex After 25. playlistjén az Illmatic előtt tisztelegve ezeket gyűjtöttük csokorba.
A The Genesis című nyitódal abból a Live At The Barbeque-ból mintázott, amin Nas először feltűnt, a N.Y. State of Mind az 1973-ban kiadott Flight-Time és a legendás Kool and the Gang egyik slágerét gyúrta össze. A The World is Yours az amerikai jazz-zongorista, Ahmad Jamal dallamaiból inspirálódott, de Q-Tip és társai – fejet hajtva az őket megelőző nagyok előtt – Biz Markie-t és Whodinit is mintáztak, akik Nas előtt, a '80-as években rakták le a hiphop alapköveit.
Az egyik legszórakoztatóbb minta Michael Jackson Human Nature című slágeréből származik, ennek a jól beazonosítható dallamát az It Ain't Hard To Tell című Nas-dalban hallani, ami az Illmatic záróakkordja is egyben. És ez csak pár példa a sok értékes zenei kincs közül, a Spotifyon fellelhető eredeti dalok mindegyike megtalálható az After aktuális playlistjén.
Mindenki Nas miatt ragadott mikrofont
Amellett, hogy az Illmatic amerikai előadók több generációját is arra késztette, hogy mikrofont ragadjanak, Magyarországon is óriási hatást gyakorolt számos rapperre. Többek közt inspirálta az Akkezdetphiai tagjait, Saiidot és Újoncot, DJ Kool Kaskót, One-AB-t, az NKS-ből ismert Zenki Mefistót, Dopemant és a legtöbb kétezres évek elején felfutott, mára már veteránként ismert hazai rappert és producert.
Glsch, a Slow Village rappere szintén Nas miatt kezdett el rappelni. „Nagyjából 12 éves lehettem, amikor ez a lemez egyik pillanatról a másikra teljesen felforgatta az akkor még éppen kialakulóban lévő zenei identitásomat. A lényeg, hogy már a lemez kinézete első ránézésre szerelem volt. Egy ártatlan arcú fekete kisfiú, a rajta áttetsző blokkházak, és a markáns tipográfia, nem is kellett több” – meséli a szólóban is aktív előadó. „Betettem a Thomson típusú felültöltős cédélejátszómba, már a The Genesis odaszögezett, de aztán
a N.Y. State of Mind című dallal, a lemez második trekkjével megérkezett a nagybetűs hiphopzene az életembe.
A mai napig, ha meghallom azt a basszusmenetet, az instant libabőr. Ezt követően megszámlálhatatlanul sokszor hallgattam meg ezt a lemezt úgy, hogy egyáltalán nem értettem a szöveget, és az album jelentőségét sem ismertem akkoriban. Volt, hogy a bevásárlásoknál inkább a parkolóban maradtam, hogy discmanről hallgathassam oda-vissza, és emlékszem, hogy akár egy hónapig is pörgött lemezcsere nélkül” – meséli Glsch, majd folytatja.
„Nyilván lehetne itt beszélni a nyers, hiperrealisztikus szövegekről, a '90-es évek New York hiphop egyik ”koronaékszeréről„, DJ Premier, Q-Tip és Pete Rock produceri munkáinak nagyszerűségéről, de számomra a legfontosabb az a körülírhatatlan hatás, amit akkor és ott megéltem. A beatek és a flow tökéletes összhangját, egy rapmogul születésének első, fontos és mérhető lenyomatát megtapasztalni angol tudás nélkül, tinédzserkorom hajnalán, nagyjából 2005-ben, több, mint 10 évvel a lemez megjelenése után.
Azt hiszem, végérvényesen itt ért el az, hogy nem tudom mi ez a zene, nem tudom, mit mond ez a szöveg, de én ezzel szeretnék foglalkozni.”
A hagyaték ünneplése
Ahogy Glsch is említi, Nas mostanra valódi mogul lett (övé a Mass Appeal kiadó, ami médiafelületként is aktív), emellett színészként is ismert, 2021 óta pedig Grammy-díjjal is büszkélkedhet. Ezt a King's Disease lemezért ítéltek oda neki, hiába járt volna már jóval korábban az elismerés a hiphop-közösség szerint.
A rapper az Illmatic-jubileum apropóján a napokban kiadott egy combos merchandise-csomagot ruhákkal, poszterekkel és illatosítókkal, illetve bejelentette az Illmatic Európát és Egyesült Királyságot érintő turnéját is, ami idén ősszel indul Helsinkiben, november 2-án pedig Bécsben lép fel Budapesthez legközelebb.
Nas és DJ Premier (aki a 10-ből 3 dal producere is volt) ezen felül bejelentették rég várt kollablemezük érkezését, amiről lassan 20 éve pletykálnak. A cím, a megjelenési dátum és a dallista egyelőre ismeretlen, az első szám viszont már megjelent a lemez évfordulóján Define My Namecímmel. Az évfordulót ünnepelve Nas kiposztolt egy megkopott archív fotót is az Instagramjára, amin producertársaival szerepel.
„Szemcsés képek szemcsés időkből” – írta a rapper. „Volt egy álmom, hogy ráveszem a kedvenc producereimet, hogy dolgozzanak a debütáló albumomon. Pontosan tudtam, hogy mit akarok, és hogy milyennek kell lennie. Április 19-én aztán odacsaptunk.
Bár a lemez a megjelenés előtt kiszivárgott, mi így is a történelem részei lettünk.”