Már nem akar senkit sem meggyőzni, hogy az a meccs nem volt bunda

Vágólapra másolva!

Nagyon kis klubból indulva jutott el a patinás Bp. Honvédba, amellyel aztán öt bajnoki címet nyert. Gyimesi László a nyolcvanas évek egyik legjobb magyar futballistája volt, imádott olyan gólpasszokat adni, amilyenekre csak ő volt képes, ennek ellenére mindössze 12-szer játszott a válogatottban, de ennek megvan a maga története. Két évet is úgy játszott, hogy nem ő írta alá a szerződését, abba pedig belefáradt, hogy bárkit is meggyőzzön, a Volán elleni meccs nem volt bunda.

Gyimesi László mindenféleképpen futballista akart lenni. Még az sem térítette el a szándékától, hogy az iskolájában félévkor öt tantárgyból is megbuktatták, köztük testnevelésből is, hogy inkább az atlétikát válassza. Egy ismeretlen kis klubban, a Műanyag SC-ben pallérozódott, és annyira tehetséges volt, hogy a kispesti legenda, Tichy Lajos személyesen csábította a Bp. Honvédhoz, derül ki a Magyar Nemzet vele készített interjújából.

Gyimesi László, Bp. Honvéd, — Gyimesi Lászlónak már nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy nem lehetett ott az 1986-os világbajnokságon
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

Viszonylag hamar beverekedte magát a felnőtt csapatba, amely a nyolcvanas években hat bajnoki címet nyert. Erről ezt mondta az interjúban:

"Már a hetvenes évek végén is nagyon jó csapatunk volt, ha nincs rengeteg sérülés, már akkor aranyérmesek lettünk volna.

A keretről mindent elmond, hogy legalább tizenöten voltunk válogatottak, korban, tudásban, játékfelfogásban és szerkezetben is ideális csapatot alkottunk. Az edzőnk, Komora Imre megelőzte a korát, de nem edzőként, hanem menedzserként.

Neki köszönhetően komoly pénzeket kaphattunk a sikerekért, és bár rengeteg időt töltöttünk edzőtáborokban, ami nem tett jót a családi életnek, a motivációval és a körülményekkel minden rendben volt. Szoktam mondani, hogy ha ez a csapat kétszáz kilométerrel nyugatra van, és a futballszakmára nagyobb rálátással rendelkező edző irányítja, többször is eljutott volna négy közé a BEK-ben.

Az interjúban arról is szó esett, hogy Gyimesi László sokkal jobban szeretett gólpasszokat adni, mint gólokat szerezni.

Önmagát sohasem akarta vagy tudta menedzselni, de így meghatározó futballistája volt annak a roppant sikeres Bp. Honvédnak.

Fiatalon mutatkozott be a válogatottban is, ám egy külföldi meccs után Komora Imre vezetőedző és csapatot kísérő elhárító tiszt azt hitte, disszidálni akart, és példát statuálva vele öt évre elfelejthette a válogatottságot – az interjúban Gyimesi László ezt a történetet is részletesen elmesélte.

Szóba került az is, hogy miért nem volt tagja a csapatnak a mexikói világbajnokságon:

"Nyolcvanöt decemberében játszottunk Mexikóban, és amikor hazaérkeztünk, Mezey György szövetségi kapitány azt mondta, ez a keret az alap, hozzánk csatlakoznak majd még néhányan, és találkozunk januárban, amikor megyünk majd edzőtáborba valamelyik arab országba.

Azóta várom a repülőjegyet, nem kaptam meghívót, és senki sem szólt a miértről egyetlen szót sem. Sohasem kérdeztem rá, miért estem ki a keretből, mert már túl vagyok rajta.

Úgy vélem, Mezey Györgynek a maga szisztémájához ott volt Nyilasi Tibor és Détári Lajos, én csak kispados lehettem volna."

Megtudhatjuk azt, hogy miért játszott két évet is úgy Kispesten, hogy valaki más írta alá a szerződését, Gyimesi László beszélt a Genkben töltött évekről, a mai Bp. Honvéd dicstelen jelenéről, és arról is, hogy miért nem dolgozott magasabb szinten edzőként.

A teljes interjú a Magyar Nemzet honlapján érhető el.