A drámai láncleesés és G felvezetése – emlékezetes pillanatok a tavalyi Giróról

Remco Evenepoel és Fetter Erik betegsége, dráma az utolsó időfutamon, Roglič láncleesése és fordítása, G szökése - meg persze G felvezetése -, illetve a meseszerű befejezés Rómában.

Három hét alatt rengeteg minden történt a 2023-as Giro d’Italián, de mire emlékszünk elsőként? Mi volt az a pillanat, ami azonnal beugrik a tavalyi versenyről?

Ha esetleg nincs meg minden azonnal, most elhoztunk pár versenyzőt és néhány emlékezetes történetet a legutóbbi olasz körversenyről.

A rózsaszín trikót végül Roglič szerezte meg, és ahogy megszerezte, azt tényleg sosem felejtjük el. Ki ne emlékezne arra, hogyan veszítette el a szlovén versenyző 2020-ban a Tour de France-t? Igen, pont egy hegyi időfutamon kapott ki Pogačartól.

Önmagában nagy sztori, hogy tavaly ugyanígy nyert háromhetest, de az, hogy mindezt egy láncleesés után, a saját, szinte állandó balszerencséjén is túllépve tette meg, az nem csak széppé, de felemelővé tette a sikerét.

„Még soha nem jártam Rómában, pedig egészen csodálatos. Főleg ebben a mezben. A nagy győzelmek után mindig kell egy-két nap, ameddig felfogod, hogy mit csináltál valójában. Legalábbis én így vagyok vele. Nem is tudnám hirtelen hova tenni ezt a Girót, nehéz rangsorolni, mert minden versenynek más a jelentősége, és minden győzelemnek más az értéke. De ez egy olyan Giro volt, amit örökre magammal viszek, és soha nem fogok elfelejteni” – mondta Roglič a tavalyi verseny vége után.

Hogy miért sír az egyik szemünk mégis a végeredményt látva, azt a másnapi utolsó szakasz mutatta meg. Geraint Thomas, aki mindössze 14 másodperccel maradt le élete második háromhetes győzelméről, fogta magát, és a római körözés során beállt felvezetni az egész versenyt vonat nélkül „végigszenvedő” barátjának, Mark Cavendishnek. A brit sprinter pedig meg is nyerte a szakaszt, győzelemmel búcsúzva a Girótól.

„Korábban a saját podcastemben azt jósoltam, hogy nyerni fog egy szakaszt, szóval valamit tennem kellett” - mesélte mosolyogva Thomas.

G-nél jobb és sajnálhatóbb vesztest most nem nagyon találunk a mezőnyben, de az a tudat vigasztalhat mindenkit, hogy a brit versenyző hosszabbított az Ineosszal, így 2025 végéig láthatjuk versenyezni. Talán mondani sem kell, hogy Thomas az 1 hét múlva rajtoló Girón is ott lesz.

A 176 versenyző kezdte el a tavalyi Girót, de csak 125 ért el Rómáig. Vagyis 51-en nem fejezték be a versenyt. Ez a szám kiemelkedőnek számít, egészen 2003-ig kell visszamennünk, hogy ennél is több feladót (73) találjunk. A fő ok ezúttal nem az időlimit volt – erről a szervezők még az utolsó előtti szakaszon is külön gondoskodtak – hanem a koronavírus (sajnos ezért szállt ki Fetter Erik is), de rendesen szedték áldozataikat a bukások is.

Ráadásul a kiesők nemcsak a mezőnyt tették ki, hanem jó páran az összetett esélyesei voltak. Ha Remco Evenepoel nem kapja el a koronavírust, teljesen más versenyt látunk, de Tao Geoghegan Hart bukása is alapjaiban változtatta meg az erőviszonyokat. És akkor az olyan neveket, mint Alexander Vlasov, Hugh Carthy, Mads Pedersen vagy Filippo Ganna, nem is említettük…

Nem a legerősebb sprintermezőnnyel indult el a 2023-as Giro, a verseny után mégis olyan érzésünk lehetett, hogy valaki egyértelműen berobbant. Jonathan Milan ugyan csak egy győzelemmel zárta a Girót, de négy második helye mellé begyűjtötte a ponttrikót, ezzel 1979 óta ő lett a legfiatalabb versenyző, aki megszerezte a ciklámen trikót.

A nyers erő, amit Milan a hajrák során mutatott, egyedi a jelenlegi mezőnyben, annyira, hogy egészen a fénykorában lévő Marcel Kittelt juttatja az ember eszébe. Nagy szavak ezek, de nem mi mondjuk őket, hanem Thomas De Gendt nyilatkozott így, neki pedig nyugodt szívvel hihetünk.

Milan egyébként a csapatváltása után már ebben az idényben is bizonyított, hiszen például a Tirrenón két győzelemmel és ponttrikóval zárt.

Milan sokak számára lehetett meglepetésember, de meg sem közelíti azt az ismeretlenséget, amiből a Giro másik idei sztárja, Derek Gee érkezett. A kanadai bringást legfeljebb pályáról ismerhettük, országúton a tavalyi Giróig nem sok komoly eredménye volt.

Gee ezt nem egy emlékezetes győzelemmel, hanem azzal érte el, hogy konkrétan folyamatosan ott volt a szökésekben. Túlzunk, de tényleg csak egy picit: a kanadai hét szakaszon összesen 1045 kilométert volt elmenésben, a nyolcadik naptól kezdve többször szökött, mint nem. És nemcsak a létszámot tette ki, hanem parádésan versenyzett. Hihetetlen, hogy nem került győzelem a neve mellé, cserébe négy második hely a szakaszokon igen, ami egyben a pontversenyben és a hegyi trikóért folytatott harcban is második pozíciót jelentett a Giro végén.

Gee egyébként nem sokkal a Giro vége után 2028 végéig szerződést hosszabbított az Israel csapatával.