„Minden úgy kezdődött, hogy megőrültem… Persze akkor még nem tudtam, hogy számomra egy életre szóló kaland kezdete lesz a menopauzával. Nem tudtam, hogy a folyamat sokkal több, mint némi hőhullám és hangulatingadozás, és azt sem, hogy nemcsak a tüneteket kell túlélni, hanem jön ez a változókor nevű jelenség, amelyre egyáltalán nem vagyunk felkészítve, és valahogy meg kell találnom benne a pozitívumot.” – írta Orsi Mindent a változókorról #amenopauzaösszeköt című könyvének bevezetőjében.

– Hogyan lettél menopauza aktivista, a téma szakértője?

– 2018-ban az endometriózis műtétem előtt kérdezte meg tőlem egy nővér, hogy menopauzában vagyok-e. 44 évesen fogalmam sem volt róla, hogy mit válaszoljak. A változókorra mindig is úgy gondoltam, mint amivel bőven ráérek foglalkozni 50 felett. Ez után a kellemetlen incidens után azonban a lábadozásom időszakát többek között arra használtam, hogy beleássam magam a témába.

Magamon az első tüneteket fél évvel később vettem észre: képes voltam mindenen felkapni a vizet, állandóan feszült voltam, ok nélkül szorongtam és úgy éreztem, nem tudom kontrollálni az indulataimat. És akkor szépen összeraktam, hogy ezek a perimenopauza mentális tünetei, melyek jórészt azért jelentkeznek, mert a nyugtató hatású progeszteronhormon kezd kifogyni a szervezetemből. Amikor én ezt felismertem, írtam róla egy bejegyzést a blogomra „Akit a menopauza szele megcsapott” címmel és a Facebook-oldalamra is kiposztoltam. Aznap pedig létrehoztam egy zárt csoportot, arra gondolva, hogy ez mégiscsak intim téma. Három nap alatt ötszáz nő csatlakozott hozzám. Segítséget vártak tőlem, ám akkor még nem voltam eléggé felkészült, ezért elkezdtem kutatni: felvettem a kapcsolatot orvosokkal, a Magyar Menopausa Társasággal és próbáltam információkat gyűjteni. Egyre inkább azt éreztem, számomra ez egy küldetés, ami azóta is hajt.

– 2022-ben már jelent meg egy könyved a Toszkán Love Story, amiben a szerelemre és önmagadra találásod történetét meséled el (mindezt 40 felett) és a Jaffa Kiadó nemrég adta ki a másodikat, a Mindent a változókorról-t. Ez utóbbi megírása mennyire jelentett kihívást számodra?

– Ezzel a könyvvel újabb szintet kellett lépnem. Bár a téma feldolgozása könyv formájában már évek óta foglalkoztatott, sokáig úgy éreztem, még nem jött el az ideje. Maga a téma sem egyszerű, írni róla meg pláne nem az, hiszen tudományosan megalapozottnak, hitelesnek és aktuálisnak kell lenne, miközben nem lehet túl száraz sem. Próbáltam megtalálni az egyensúlyt, hogy ne legyen túl „orvosi”, viszont legyenek benne olyan új és hasznos információk, amelyek valóban segítenek az érintetteknek. Nehézséget jelentett az is, hogy mi kerüljön a könyvbe, hiszen a menopauzáról napokig lehetne beszélni, ugyanakkor valahol mégiscsak határt kellett húzni.

– Egyébként mi a tapasztalatod, az orvosok mennyire felkészültek a változókor témájában?

– A menopauzális medicina még nagyon fiatal – mindössze 30 éves –, sok mindent nem tudunk még, és amit tudunk, sokszor az sem teljesen pontos, de az jó, hogy egyre több kutatás jelenik meg a témában. Az orvosok sajnos nem tanulnak sokat a menopauzáról az egyetemen, bízom benne, hogy ez változni fog. Természetesen vannak elhivatott és megfelelő tudással rendelkező orvosok, de jó lenne, ha többen lennének, egyelőre hiányban vagyunk.

– Miért történik meg a menopauza?

– Létezik például a nagymama-elmélet, amely szerint a menopauza célja, hogy a nők egy bizonyos kor felett már ne saját utódokat produkáljanak, hanem inkább az unokáikat segítsék, és hogy ne legyenek versenytársaik a saját lányaiknak. Dr. Miriam Stoppard A változás kora című könyvében pedig arról ír, hogy a klimaktérium egyáltalán nem természetes, a menopauza a természet – pontosabban a petefészek – hibája és nem szabad belenyugodni. Az orvosok minden más területen meg akarják változtatni a szervezet helytelen működését, miért a klimax maradjon ki ebből a körből? Ez egyáltalán nem igazságos.

A másik, hogy tovább élünk: 1920 és 2020 között a születéskor várható átlagos élettartam megduplázódott, vagyis simán élhetünk akár 80-90 évig is, ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag az életünk felét menopauzában töltjük. Ahogy a világ népessége növekszik, és ennek mind nagyobb hányadát teszik ki az 50 felettiek, a kifejezetten a posztmenopauzában lévő nőkre is kellene irányulnia az orvosi ellátásnak. A menopauzán minden nő keresztülmegy, ezért furcsa, hogy az orvosok mennyire nem naprakészek ezzel kapcsolatban. Ráadásul a változókornak annyiféle tünete van, hogy jogosan merül fel a kérdés, miért nem fognak össze a különféle tudományterületek: a pszichológia, az endokrinológia, a kardiológia és a nőgyógyászat a kutatására és a kezelésére. Mert nem mindenkinek a szabálytalan menstruáció a legkellemetlenebb tünete, hanem az alvászavarok vagy az olyan mentális tünetek, mint a ködös agy, a memóriaromlás vagy a hangulatingadozások.

– Mennyire tájékozottak a nők, tudják egyáltalán, hogy menopauzában vannak? Felismerik a tüneteket?

– Amikor a menopauza beköszönt, a test újrakalibrálódik és ennek nagyon változatos tünetei lehetnek. A nőknek mindössze 25%-a nem észlel semmiféle tünetet magán azon kívül, hogy elmúlik a menstruációja, de azért nem ez a jellemző – amióta a témával foglalkozok, pár ilyen nővel találkoztam – és ők is csak suttogva merték elmondani, nehogy a többiek meghallják. Viszont ismerek olyan nőket, akiknek még 60-70 felett is vannak hőhullámai.

A hangulati zavarokról, szorongásról pedig sokan nem gondolják, hogy a hormonális változások következményei.

– Hogy látod, miről esik kevés szó, miről szeretnének a nők többet tudni?

– A tünetekről és azok kezeléséről, lehetőleg természetes módon. És bár sok nőnek segít az életmódváltás vagy a gyógynövényes készítmények, a tudomány jelenlegi állása szerint a menopauzális hormonterápia (MHT) a leghatékonyabb a tünetekre. De azt is ki kell emelni, hogy a hormon sem ér semmit, ha mellette nem élünk egészségesen. A hormon jelenleg mumus kategória, mindenkinek a mellrák ugrik először be róla. 50 felett mindenképpen megnőnek a betegségek a kockázatai, ezért nagyon fontos a rendszeres mellrákszűrés. Akkor is, ha nem kapunk hormont. Az egészségtudatos nők nemcsak figyelik a testük jelzéseit, de eljárnak kontrollra is, így ha baj van, arra még nagyon korán, gyógyítható állapotban fény derül.

A menopauza megtörténik, bármit is csinálsz. Lehet tagadni, az attól még van, és változások sorát indítja el a testedben. Tracy Anderson, az amerikai fitnesz idol tette ki a közösségi oldalára, hogy visszafordította a menopauzát. De erre még ő sem képes. Valószínűleg arról lehet szó, hogy még egészségtudatosabbá vált és ez jó hatással volt a szervezetére, a tünetei visszavonultak. Attól még, hogy nincs tünetünk, a rendszeres szűrések és kontrollvizsgálatok alól ne akarjunk kibújni, hiszen például a csontritkulásnak vagy egy kezdődő szív- és érrendszeri problémának nem feltétlenül van észrevehető tünete.

– A menopauzáról nem szokás beszélni. Szerinted miért szégyelljük ennyire a változókort?

– Azért, mert a menopauza nálunk egyet jelent az öregséggel, az öregedéssel és ezt nyíltan felvállalni egy fiatalságkultuszt éltető társadalomban nem trendi.

És ebben annak is nagy szerepe van, hogy a fiatal, vonzó nőket sokkal jobban megbecsülik a társadalmunkban, mint az idősebb, tapasztaltabbakat. Ráadásul a menopauza időszakában a nők majdnem fele szorong attól is, hogyan fog megváltozni a külseje.

– Azért látsz jó példákat is a menopauzában lévő nők támogatására?

– Szerencsére egyre több munkahely nyit abba az irányba, hogy a változókorban lévő kollégáknak segítsen. A Tescónál például már 4 éve van erre program. Ott az a helyzet állt fent, hogy a kommunikációs igazgató “comingoutolt”, vagyis felvállalta, hogy ő bizony küzd ezzel, aztán felmérték, hogy hány negyven feletti nő dolgozik náluk, és kiderült, hogy több mint háromezer, akik potenciálisan mind érintettek a menopauza által. A kolléganőknek zárt FB-csoportot vezetek, edukálunk, beszélgetünk és persze nézzük, hogyan tudunk érdemben segíteni a kolléganőknek.

Szerencsére sok vállalathoz hívnak edukációs előadást, érzékenyítő tréninget tartani. Voltam olyan cégnél, ahol a vezérigazgató a felesége miatt akarta, hogy menopauzabarát munkahellyé váljanak, mert látta, mennyire gyötrelmes tud lenni ez az időszak egy nő számára. De nem csak a munkahelyen fontos a támogató attitűd, sokkal könnyebb a tünetekkel, a változással való megküzdés, ha valakinek olyan partnere van, akivel beszélhet róla, min megy keresztül, és aki nem vitatja el a menopauza létezését, nem tartja hisztériának. És ezért is jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol minderről lehet nyíltan beszélni. Minél több nő vállalja nyíltan a menopauzát és az azzal járó tüneteket, annál inkább válik mindez láthatóvá össztársadalmi szinten is és talán ezáltal az elfogadottsága is nő.

– Sok nő egyébként maga is nagyon bizonytalan, hogy az ő tünetei már a menopauza miatt jelentkeztek vagy valami másról van szó. Mi alapján lehet egyértelműen behatárolni, hogy a tünetek már a menopauza kezdetét jelzik?

– Három dolog alapján lehet beazonosítani a menopauza kezdetét: az életkor, a tünetek és a szabálytalan menstruáció – illetve annak elmaradása – alapján. A bizonytalankodóknak szoktam javasolni, hogy vezessenek tünetnaplót, hogy mikor, melyik tünet jön elő, mert azokból egy idő után összeáll egy mintázat. Nagyon jó lenne, ha több információ állna rendelkezésre, ezért tartom előrelépésnek, hogy a Magyar Menopausa Társaság a HAOSZ (Háziorvosok Online Szervezete) együttműködésben fog edukációs anyagokat kitenni a háziorvosi rendelőkbe. Végül is oda jár mindenki a legtöbbet. Persze ez önmagában még mindig nem elegendő, szükség lenne olyan szakemberekre is, akikhez az érintett nők bizalommal fordulhatnak a kérdéseikkel, így nemsokára elkészül az MMT listája, melyen a menopauzára szakosodott orvosokat lehet megtalálni majd.

– Honnan szerezhetünk naprakész információkat a menopauzával kapcsolatban?

– Ez nehéz kérdés, mert nincs két egyforma menopauza megélés.

A könyvem sem arról szól, hogy én majd megmondom a tutit, több száz kutatást olvastam el és szűrtem át, hogy a releváns információkat kiszedjem belőlük, amit aztán a Magyar Menopauza Társaság elnöke lektorált mondatról mondatra. Sokszor kapok leveleket konkrét problémákkal. Olyankor azt szoktam javasolni, menjenek orvoshoz és mutassák meg a könyvemből az oda vonatkozó részt, mert abban a most fellelhető legaktuálisabb kutatási eredmények vannak. Sokan ezt meg is teszik, majd visszaírnak, hogy sajnos az orvos nem vette őket komolyan.

Gyakran látom azt is, hogy a nők azért nem fordulnak szakemberhez az életminőségüket jelentősen rontó tünetekkel sem, mert abban szocializálódtak, hogy egy nőnek mindent ki kell bírnia. Pedig egy friss kutatás szerint a túl gyakori és túl intenzív hőhullám a későbbi stroke vagy infarktus egy komoly rizikófaktora lehet. Persze vannak bizonyos tünetek, amelyekkel együtt kell élnünk és el kell fogadnunk, ám sokra létezik megoldás. Miért szenvedjünk? A hormonterápia is egy ilyen lehetőség, de nagyon sokan akkor veszik igénybe, amikor a tünetek már teljesen ellehetetlenítik az életüket. Amikor elkezdik, már csak azt bánják, hogy nem kezdtek bele hamarabb.

– Nem beszéltünk még a hormonterápiáról, ami igen ellentmondásos téma. Ennek egyik oka pedig egy rosszul értelmezett kutatás.

– A menopauzális hormonterápia, azaz MHT az ösztrogén pótlására összpontosít, amelyet a szervezet a menopauza után már nem termel, hogy kezelje a menopauza bizonyos tüneteit és a csontritkulást. Az MHT hatékony terápia a már említett vazomotoros tünetekre és az urogenitális atrófia kezelése mellett ízületi és izomfájdalmakra, hangulati ingadozásra, alvászavarokra és szexuális diszfunkciókra (beleértve a csökkent libidót is). Az életminőség és a szexuális funkció is javulhat használata során.

Az ösztrogén 1960 körül indult el hódító útjára az USA-ból, 2001-ben az amerikai nők körülbelül 40%-a szedett hormont. Aztán 2002-ben jött egy ominózus kutatás, amely megakasztotta a hormonterápia karrierjét. Ekkor publikálták ugyanis a Women’s Health Initiative (WHI) nevű amerikai tanulmányt, amely többek között azt a következtetést vonta le, hogy a hormonpótlás mellrákot okoz, ezzel világméretű ellenérzést keltve a hormonpótlással szemben.

Érdemes megemlíteni, hogy a 2002 előtti ötven évben körülbelül 40 vizsgálat erősítette meg azt a tényt, hogy a posztmenopauzában lévő, MHT-t szedő nőknél a koszorúér-betegségek előfordulása és a teljes halálozás 30-50%-kal alacsonyabb, mint az MHT-t nem szedők körében. A menopauzát követően az ösztrogén csökkenésével megszűnik a nők védettsége a koszorúér betegségek és a szívinfarktus ellen, ezek a betegségek gyakoribbak lesznek, ezért a halálozási statisztikát az ő esetükben is a szív- és érrendszeri betegségek vezetik.

Amikor 2021-ben a saját olvasóim között készítettem egy felmérést, hogy hányan szednek hormont, akkor az 1200 résztvevő 4 %-a , míg 2023-ban már 8 %-a vette igénybe a terápiát. Bár nem olyan hatalmas a változás, de mégiscsak növekvő tendenciát mutat és ez bizakodásra ad okot. Az európai protokoll szerint korai menopauza során illetve tünetkezelés céljából lehet MHT-t felírni. Ám nemzetközi viszonylatban le vagyunk maradva: míg Magyarországon az érintett nők mindössze 1%-a szed hormont, Angliában ez 16%, Amerikában pedig még több, köszönhetően a rendelkezésre álló készítmények és igénybe vehető terápiák sokféleségének. Jelenleg az egyik legjobb kombináció a transzdermális ösztrogén (spray, gél formájában) orális vagy vaginális progeszteronnal párosítva.

– Mikor lehet szedni hormont: ha még van vagy ha már nincs menstruáció?

– Alapvetően nem attól függ, hogy van-e vagy nincs menstruáció, hanem a tünetektől, hiszen azok enyhítésére kapjuk a hormont. Ha vannak tünetek és van indikáció a hormonterápiára, akkor menstruáció mellett is van a hormonnak létjogosultsága.

– A hormonterápia mellett mivel tudunk még segíteni magunkon, ha beköszönt a menopauza?

– Szükség lenne olyan hosszú távú, követéses vizsgálatokra, amelyek egyértelművé teszik, milyen hatást gyakorolnak az életmódbeli tényezők, köztük az étrendi tényezők a menopauza időpontjára. Ezek ismerete döntő fontosságú lenne az orvosi gyakorlat, a közegészségügy és a reproduktív biológia szempontjából. A menopauza az az időszak, amikor egyre gyakrabban fordulnak elő olyan súlyos egészségügyi problémák, mint a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás. Nagy előrelépés lenne, ha tudnánk pontosan, milyen életmódbeli változtatások szükségesek ahhoz, hogy késleltessük a menopauzát, ezáltal meghosszabbítva a természetes ösztrogénvédelmet.

Mint sok minden mással kapcsolatban, a menopauza esetében is igaz: szedhetünk hormonokat, tornázhatunk, diétázhatunk, de az agyunkkal is rengeteget tehetünk.

A menopauza kikényszeríti, hogy foglalkozzunk a testünkkel és a lelkünkkel, nem engedi, hogy elhagyjuk magunkat, így igazából a megoldás mi magunk vagyunk arra, hogy hogyan éljük meg ezt az izgalmas életszakaszt.