A paradicsom ápolási munkái az ültetéstől a szedésig című cikkünk második részét olvashatjátok.

Nehéz egy általános, mindenki számára használható receptet megadni a fitotechnikai munkákra, így a levelezésre, a kacsozásra a fürtcsonkításra vonatkozóan, mert ezek a növényápolási munkák a klímaviszonyok mellett függnek a fajtától, a növényállomány fejlettségétől, ezért csak a növényállomány kondícióját látva, a növények pontos ismerete alapján lehet eldönteni!

A fürtkocsánytörés megelőzése, fürttartó klipszek felhelyezése

A fürt kocsányának erős meghajlása (törése) a téli hónapokban gyakoribb jelenség, de a későn, fűtetlen fólia alá ültetett paradicsom esetében is előfordul (1. kép.). A fény hiánya, a sok víz és nitrogén hatására kialakuló laza szövetállomány, kedvezőtlen nitrogén és kálium arány, a sűrű ültetés, a levelezés elhanyagolása mind-mind előidézheti, nem is szólva a fürtkocsánytörésre kifejezetten hajlamos fajtákról.

paradicsom

Korai paradicsomknál gyakori, de a későbbi ültetéseknél is előfordul a fürt kocsányának megtörése – fotó: Agroinform.hu

Ha a kifejlett bogyók súlya alatt roppan meg a kocsány, kisebb a vesztesség, tekintettel a paradicsom utóérő képességére, de ha még fejlődésben vannak a termések, úgy tömeggyarapodásuk leáll, aprók maradnak, nem érik el a kívánt piacos méretet. A káros jelenség megelőzésére általánosan alkalmazott a későbbi ültetéseknél is a klipszek felhelyezése (2. kép), de van arra is példa, hogy a súlyosabb fürtöket a szárhoz kötik.

paradicsom

A fürtkocsánytörés megelőzésére lehet műanyag klipszeket használni – fotó: Agroinform.hu

A fürtök csonkolása, azaz a kötések számának csökkentése

A fürtök csonkolására, azaz a kötések számának csökkentésére a téli-kora tavaszi hónapokban, gyenge besugárzás idején (150-250 W/m2 fényintenzitás alatt), de nyáron, nagy melegben is szükség lehet.

Csonkolás, fürtcsonkítás, fürtmetszés stb. néven ismert az eljárás, amit nem szívesen hajtanak végre a gazdák, csak a termésveszteséget látják a műveletben, de arra nem gondolnak, hogy a fajtára már nem jellemző túl nagy fürt gyengébb minőséggel jár, amit a fürt metszésével meg lehetne előzni. Túl nagy fürtön a növény nem tudja a bogyókat kinevelni, 100-120 grammos bogyóméret esetén, fajtától függően 6-8 darab bogyó számít optimálisnak. Az is előfordul, hogy csak a legalsó egy-két szem paradicsom marad apró, zöld, ezért fürtös formában az ilyen termés nem értékesíthető. A nagyobb energiaveszteség elkerülése érdekében a metszést akkor kell elvégezni, amikor a fürt virágzó állapotban van, illetve a bogyók még aprók.

Az „óriásfürt" kialakulhat akkor is, ha nagy a napi hőmérséklet-ingadozás, ami kora tavasszal a fűtés nélküli fóliáknál gyakran előfordul (hajnali-déli hőmérséklet-különbség). Ez fürtmetszéssel elkerülhető úgy, hogy a fürtnek egy részét, akár felét is eltávolítják. A piac a fürtösen értékesített paradicsomok esetében egyre nagyobb minőségi követelményt támaszt, ilyen tekintetben a csonkolás elkerülhetetlen.


Szárelfektetés

A szárelfektetést (rogyasztást) főleg az alacsonyabb támrendszerek esetén (2-2,5 méter), valamint üvegházakban vagy üvegházi szinten (25-30Δt0C) fűtött, nagy légterű fóliák alatt, hosszú tenyészidőre tervezett ültetésnél alkalmazzák. A növényt tartó zsinórt először drótkampóra vagy kerekes rögzítőre tekerik fel, és ezt rögzítik a támrendszer dróthuzalára. Így lehetőség nyílik a zsinór folyamatos leengedésére, idővel a növény szárának elfektetésére.

Elsősorban a termesztőberendezés magassága határozza meg, hogy a függőleges állapotban levő szárrész milyen hosszú lehet, fontos, hogy a lomblevelekkel teli szár és a zöld fürtök mindig függőleges helyzetben legyenek. A zsinórt folyamatosan 10-14 naponként kell engedni, és a növekedési ütemtől függően szükséges a növényszárat a zsineghez igazítani (tekerni). A szár leengedése a földbe szúrt alátámasztó vasakra vagy meghajlított erős dróthuzalokra történjen, egyébként a nedves talajra fektetett száron könnyen gombás betegségek (pl. botrítisz) telepedhetnek meg.

Tetejezés

A tetejezést nyár közepén-végén szoktuk végrehajtani abból a célból, hogy a növény az energiáját ne feleslegesen szár és hajtás fejlesztésére, a beérésre már nem kerülő fürtök nevelésére fordítsa, hanem az utolsó fürtök beérlelésére. Ilyen esetben a már bekötött fürtök kineveléséhez levelezéskor legalább 10-12 kifejlett, egészséges levelet szükséges megtartani. A még szedésre szánt fürt felett, a csonkolás, azaz a szár visszavágása alatt további 2-3 levelet célszerű meghagyni a turgornyomás kompenzálására, ilyenformán csökkenthető a legfelső fürtön a bogyók repedése, és a levelek árnyékoló hatása miatt kisebb a valószínűsége a legfelső fürt bogyóin a napégés okozta kár kialakulásának.

paradicsom

Nehéz egy általános, mindenki számára használható receptet megadni a fitotechnikai munkákra – fotó: Pixabay

Szedés

Paradicsomnál a virágzástól számítva a bogyók beéréséig tavaszi ültetés esetén átlagosan 45-50 nap telik el, de téli hónapokban 65-70 napra is szükség lehet. A színeződést a fürtöt takaró levelek eltávolításával, azaz több fény biztosításával gyorsíthatjuk. A szedés gyakorisága heti egy-két alkalom, amit az időjárás (hő- és fényviszonyok) nagymértékben befolyásol.

Saját, illetve azonnali fogyasztási célból történő szedés esetén teljesen bepirosodott bogyókat takarítunk be, kisebb távolságra történő szállításhoz világos pirosat, export célú értékesítésnél szalmasárgát. A kifejlett terméseken – ha a színeződés megkezdődött – lehet az utóérésre számítani, de az így pirosodó bogyók íze rosszabb lesz. Jobb minőség érdekében a szedést célszerű a reggeli, illetve a délelőtti órákban végrehajtani. Ha a paradicsom nem kerül azonnali értékesítésre, 12–13 °C-on kb. egy hétig, jó minőségben tárolható is.