"Véres pénzek" az európai fociban: elitklubokhoz csatlakozhat a Fradi

Sport

Az európai topfoci ki van tömve különböző diktatúrák pénzével, ilyen szempontból a magyar klubok háttere egész barátságos volt. Az FTC viszont most változtathat ezen az ukrajnai háború egyik főszponzorának behúzásával.

A kormányhoz hű sajtó április közepén még csak „multinacionális nagyvállalatról” beszélt új szponzorként, olyanról, ami „az idei szezonban egy Bajnokok Ligájában szereplő csapatot, illetve korábban topligás klubot is támogatott”. Akkor csupán a magyar politikát közelről követők írták be cinikusan, hogy az orosz gázóriás Gazprom lesz ez a büszke szponzor. Aztán nem sokkal később kiderült, hogy a valóság már minimum olyan jó, mint a vicc, hiszen sajtóhírek szerint tényleg a Gazprom hozza értékes rubeljeit Magyarországra, támogatva ezzel a Fradi sportsikereit. Részletek nem igazán ismertek, a magyar és az orosz világot ismerve akkor sem lesznek azok, ha megkötik az üzletet. A külügyminisztérium RTL-nek adott válaszából („Minél több nagy nemzetközi vállalat fektet be a magyar sportba, annál jobb. Ráadásul a Gazprom nem szerepel a szankciós listán.”), illetve saját forrásból is úgy értesültünk, a megállapodás már tényleg a küszöbön van, bár a Ferencváros stábjában többen is problémának tartották, hogy kiszivárgott a megegyezés.

A Gazprom európai sportban játszott szerepe kapcsán érdemes felidézni: az állami cég tulajdonában lévő Zenit Szentpétervár mellett az ukrajnai invázióig a német Schalke 04 focicsapatának volt a főszponzora, illetve gyakorlatilag az összes európai tornának is a Bajnokok Ligájától (BL) kezdve egészen az ifiknek szóló tornákig, a szerb Crvena Zvezda csapatának pedig a mai napig főszponzora. A klubválasztásból nagyjából ki is rajzolódik, hogy a Gazprom azokat a klubokat támogatja, ahol jól fekszik politikailag: Németországban 2006-ban még kifejezetten jól futott az orosz vezetés, olyannyira, hogy az Északi Áramlat-2 gázvezetéket is csak akkor fújta le végleg a két fél, amikor már tarthatatlan volt a helyzet. Szerbia többféle történelmi és kulturális okból is kifejezetten oroszpárti hely. Magyarország sajnos beleillik a sorba: a Ferencváros táborának egy részét pedig biztosan nem fogja zavarni az ukrajnai háború egyik pénzfelelős cégének megjelenése, hiszen még a múlt év végén is el lehetett csípni a stadion melletti felüljárón sokatmondó „fuck Ukraine” feliratokat egyfajta nemhivatalos közösségi állásfoglalásként.

Oroszország tulajdonképpen a 2010 óta szigetelődik el fokozatosan diplomáciailag, de a gázcégen keresztül legalább a nemhivatalos csatornákon keresztül tűzközelben tudták magukat tartani azzal, hogy embereik (akik ezáltal az orosz állam emberei is) ott lehettek a BL-meccsek VIP-páholyaiban, találkozván különféle befolyásos gazdasági és politikai szereplővel is. Mindeközben a Gazprom logója is egyfajta alternatív imidzsjavítás volt: a cég igazán látványosan akkor kezdett terjeszkedni, amikor a 2000-es években az Ukrajnával két körben vívott gázháború idején sokat romlott a megítélése. Miután megjelentek a Bajnokok Ligája és társai környékén, az elérés annyit javított, hogy pár év múlva már az európaiak nagyjából fele úgy vélekedett, hogy a Gazprom megbízható energiaszállító. 

Az, hogy most Budapest lett a cél, valószínűleg nem valami nagy megegyezéscsomag része Magyarország és Oroszország között, egyszerűen a belépési lehetőségek szűkülése: bár tényleg nincs szankciós listán a Gazprom (bár egyes vélemények szerint ez nem sokáig lesz majd így, akkor aztán mehetnek ki a fradisták fenyegető üzeneteket firkálni), Európa nagy részén egyszerűen nem látnak szívesen se a sportvezetők, se a szurkolók orosz cégeket.

Nagyjából vitathatatlan: erkölcsileg nagyon mélyen kell ahhoz lenni, hogy elfogadjuk, sőt, büszkén elfogadjuk egy olyan cég pénzét, ami nemcsak pénzzel, de konkrét magánhadsereggel is jelen van Ukrajnában, de ezzel majd csak Kubatov Gábor klubvezetésének és a vele szorosan összefonódó magyar államnak kell majd elszámolnia igazán. Ám a profi futball így is tele van hasonló forrásból érkezett pénzekkel. Ezek közül csak a jéghegy csúcsa, hogy Roman Abramovics egy ideig a Chelsea mellett titokban egy holland fociklubot is pénzzel tömött mindenféle szabályt áthágva (a Vitesse-t akkora pontlevonással büntette a holland szövetség, hogy ezzel kiesnek az első osztályból). Nyilván sokatmondó egyes focisták jelleméről, ha a világ felé épp szórakoztatással nyitni próbáló, de azért ezzel párhuzamosan újságírókat feldaraboló diktatúrákba igazolnak egy vagyonért (erről a jelenségről és politikai vonatkozásáról ebben a cikkünben írtunk), viszont az már figyelemreméltóbb, hogy ugyanennek a diktatúrának saját focicsapata is létezik 2021 óta Angliában. A Newcastle United ugyanis gyakorlatilag a szaúdi királyi család birtokában van. Az angol Premier League klubjainak nagyjából a háromnegyede áll külföldi tulajdonban, ami persze nem mindig jelent rosszat, de feltűnik ott az Egyesült Arab Emirátusok és Kína pénze is, és akkor még nem is beszéltünk az olyan csúcspéldákról, mint a párizsi PSG, amit az emberi jogokkal szintén nem túl jó viszonyt ápoló Katar tett labdarúgó nagyhatalommá. A 2010-es években arról is szó volt, hogy a Manchester United a mianmari junta birtokába kerül. Bár szeretjük a nyugati futballt valamiféle kánaánnak elképzelni a magyar adóforintokból táplált hazaihoz képest, valójában nem túlzás azt mondani, hogy mondjuk az angol mezőnyhöz hasonlítva a mesterségesen felpumpált magyar bajnokság egész emberbarát forrásokból gazdálkodik, hiszen a Gazprom érkezéséig sehol nem volt olyan szponzor vagy tulajdonos, ami, miközben igazolásokat fizet ki, másként gondolkodókat vet börtönbe.

 
Jaszir bin Otman ar-Rumajjan, a Newcastle United szaúd-arábiai elnöke és Amanda Staveley brit üzletasszony a klub kisebbségi tulajdonosa a newcastle-i St. James' Park stadionban 2021. október 17-én. Fotó: MTI/EPA/Peter Powell
 

És ezek még csak nem is csak a szponzori megállapodások: az FC Barcelona például valahogy csak beleegyezett korábban abba, hogy a jótékonysági alapon hordott UNICEF-logót lecserélje a katari légitársaság hirdetésére a mezén. Még ennél is vannak egyértelműbben problémás esetek: az angol Arsenal például az Emirátusok légitársasága mellett a ruandai államtól fogad el pénzt, cserébe büszkén írják mezükre a Visit Rwanda feliratot. A partnerség megszületésekor egy, az 1994-es ruandai népirtás alatt hőssé vált emberi jogi aktivista lánya is kérte, bontsák fel a megállapodást a diktatúrával. A ruandai államhoz ezer szállal kötődő Visit Rwanda egyébként a német Bayern Münchennel is hasonló szponzori megállapodásban áll. Fontos kiemelni, Ruanda megítélése a foci szponzorálásán túl azért is problematikus, mert a Nyugat annak ellenére lelkes szövetségese az országnak, hogy Paul Kagame elnök 99 százalék feletti eredményekkel nyeri a választásokat. 

 
Az Arsenal játékosai, mezükön az Emirates, a mez ujján a Visit Rwanda hirdetésével
Fotó: MTI/AP/Christian Bruna
 

Nem lehetnek büszkék a spanyolok sem a diktatúrák és a labdarúgás kapcsolatát illetően. Az ország egyik legnépszerűbb klubjának, az Atletico Madridnak nagyon sokáig Azerbajdzsán volt a főszponzora. Egyszerűen ott virított a csapat mezén az ország neve, később ez a 2015-ös bakui Európa-játékok hirdetésére változott. Mentségükre legyen mondva, hogy a tavalyi azeri etnikai tisztogatás idején már nem a kaukázusi ország nevét viselték, hanem a szaúdi nemzeti légitársaság logóját...

A profi focit mostanra olyan szinten elárasztották a különféle diktatúrák „véres pénzei”, hogy azt is nehéz eldönteni, mi fér bele: a valóban elit szolgáltatást nyújtó légitársaságok? Turisztikai hirdetés? Egyáltalán mit tartunk minimumnak? A Gazprom akár mérce is lehet a különösen aljas források számára, de akkor ezek szerint embereket feldarabolni, nőket halálra kövezni az a kategória, ami elfogadható egy szponzori megállapodás megkötésénél? Vagy tényleg csak a másik ország ellen indított nyílt háború a vörös vonal?

Az egész persze onnantól válik nehézzé, hogy ha azt nézzük, közel sem csak egyes klubok kétes emberi minőségű vezetői tartják a markukat bárkinek, aki elszórna náluk egy kis pénzt. Lehet itt szidni ugyanis a Fradi vezetését, amiért egyfajta háborús bűnt hordanak majd a mezükön, de közben az előző labdarúgó világbajnokság Katarban volt, 2034-ben pedig Szaúd-Arábiában lesz (és akkor az 1978-as argentin és a 2018-as oroszországi tornát nem is említettük). Innen nézve ha a foci minőségében nem is, de a foci körül ólálkodó vezetők minőségét tekintve tényleg felvettük a versenyt Európa elitjével.

(Címlapképünkön: Kylian Mbappe, a Paris Saint-Germain játékosa ünnepel csapattársaival a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének FC Barcelona - Paris Saint-Germain visszavágó mérkőzése végén a barcelonai Lluis Companys Stadionban 2024. április 16-án. A mérkőzést a Paris Saint-Germain nyerte 4-1-re, és 6-4-es összesítéssel az elődöntőbe jutott. Fotó: MTI/AP/Emilio Morenatti)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?