Az orosz–ukrán háború kitörése utáni harmadik évébe lépve elmondható, hogy számos kérdés és körülmény máig tisztázatlan maradt. Emiatt pedig rendkívüli módon érdekli a történész szakmát és a kutatókat az, hogy mi is történ valójában. Ennek apropóján már kezdenek kutatások születni, hogy mi történt a kezdeti, zűrzavaros időszakban – írja cikkében a brit The Guardian.
Szergej Radcsenko történész és Samuel Charap politológus által a múlt héten közzétett tanulmány a kevéssé ismert, de következetes béketárgyalásokra összpontosít, amelyek 2022 tavaszán zajlottak Oroszország és Ukrajna között a konfliktus lezárásáról. Mint ismert, ezeket a tárgyalásokat Isztambulban tartották, a felek pedig a legtöbb pontban egyetértettek, azonban a kritikusok szerint a Nyugat, az Egyesült Államok és főképp Boris Johnson, akkori brit miniszterelnök szabotált. Olvasóink emlékezhetnek: Vlagyimir Putyin orosz elnök hasonlóképpen érvelt a híres interjújában, amit Tucker Carlson amerikai sztárújságíró készített vele.
Elsősorban Charap és Radcsenko kutatásában rávilágít arra, hogy valójában a valóság ennél kicsit bonyolultabb. Mint írják, Johnson közvetlenül nem szabotálta a 2022 tavaszi tűzszüneti megállapodást; valójában nem volt aláírásra kész megállapodás Oroszország és Ukrajna között. A két fél nem állapodott meg sem a területi kérdésekben, sem a háború után engedélyezett katonai fegyverzet szintjeiről. Ukrajna tárgyalási pozíciója biztonsági garanciákat tett szükségessé, amelyeket a nyugati államok vonakodtak megadni. Ukrajnán belül pedig belpolitikai kérdések merültek fel a „denazifikációval” kapcsolatos orosz követelésekkel kapcsolatban – írják a kutatók.
Orosz–ukrán háború
