A szerző a Concorde részvényelemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.

Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már mostanra is túl sok feszültséget okoztak. Az Egyesült Államok korábban is többnyire pragmatikus gazdaságpolitikát és szigorú biztonságpolitikát folytatott, így hamar rájöttek, hogy az ESG-politikában is változásokra van szükség ahhoz, hogy a nyugati világ megőrizze energiabiztonságát és iparát. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy Európa egyelőre nem változtat, márpedig ha ez így marad, akkor búcsút inthet jó pár iparágnak a kontinensen.

Az ESG, vagyis a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok figyelembevételének ötlete a fenntarthatóság és etika jegyében már hosszú ideje a köztudatban van. Azonban csak a 2010-es évek végén került fókuszba a nemzetközi világban, ahol a legjobban érintett iparágak közé tartozott az energetika, olajipar, bányászat és fémfeldolgozás. Ezután számos vállalat döntött úgy önszántából vagy szabályozói kényszer hatására, hogy jelentős erőforrásokat allokál az ESG-re. Nagy remény fűződött ahhoz, hogy ezáltal fenntarthatóbbá és etikusabbá válik a működésük, növelhetik a társadalmi jólétet, valamint az iparág társadalmi elfogadottságát. A legtöbb energetikai, olajipari és feldolgozóipari vállalat célul tűzte ki, hogy 2050-re szén-dioxid-semleges lesz, és ennek érdekében hajlandó volt jelentős összegeket beruházni a megújuló energiaforrásokba.

Az olyan nagy olajvállalatok, mint a BP, a Shell vagy az Equinor ambiciózus új stratégiával és tervekkel állt elő, aminek központjában a megújuló energiaforrások felé történő diverzifikáció állt. Ez a diverzifikáció az energiatermelés mellett magában foglalta a földalatti szén-dioxid leválasztás- és tárolási technológiát, valamint a hidrogén értékláncot. Bankok, befektetési alapok és biztosítók elkezdték az ESG-kritériumokat beépíteni kölcsönzési, befektetési és biztosítási gyakorlataikba, előnyben részesítve azokat a projekteket és vállalatokat, amelyek megrendíthetetlen elkötelezettséget mutattak az ESG iránt. A kormányok és a nemzetközi szervezetek ezalatt kidolgozták a megfelelő keretrendszereket az ESG-irányelveknek való megfelelés ösztönzésére, szabályozására és felügyeletére, valamint esetenként az azokat be nem tartók megbüntetésére.

Az európai olaj- és gázipari vállalatok, mint a BP, a Shell vagy az Equinor, rendkívül erős kötelezettségvállalásokat tettek (az Equinor például a nevét is megváltoztatta Statoilról). Közben amerikai társaik – például az Exxon vagy a Chevron – többnyire csak távolból figyelték a dolgokat, és sohasem köteleződtek el igazán az ESG iránt. A legnagyobb nemzetközi befektetési cégek, mint a Blackrock és a Goldman Sachs, valamint az Európai Beruházási Bank százmilliárdokat terveztek befektetni ESG-fókusszal.

Szabályozás terén messze az EU volt a legaktívabb szereplő. Az EU szabályozási kerete magában foglalja az ESG-vel összhangban álló tevékenységek szigorú minősítését, az ide tartozó adózást, a kölcsönzési normákat, valamint a hitelhez tartozó pénzügyi fedezetek szabályozását. Például az Európai Központi Bank hatásköre alá tartozó bankok az eurózónában nem fogadhatnak el olyan eszközt hiteljelzálogként, amely nem felel meg bizonyos ESG kritériumoknak, ami nagyban akadályozza sok energetikai és nehézipari projekt finanszírozását.

Az életben csak a változás biztos, az előrehaladás nem

Habár a megújuló energia évtizedek óta benne van a köztudatban, valamint a 2000-es évek végétől egyre nagyobb figyelmet kapott, részaránya a primer energiatermelésben gyakorlatilag stagnál a 1970-es évek óta. A kereslet sokkal gyorsabban nőtt, mint amennyivel a megújuló energiatermelés nőni tudott ezen idő alatt.

Mivel alig történt szemmel látható előrelépés ezen a területen, a fenntarthatóság népszerűsítésére létrejött nem kormányzati szervezetek (NGO-k) elvesztették türelmüket és komolyabb eszközökhöz nyúltak. A Milieudefensie (Föld Barátai) pert indított a Shell ellen, mondván, hogy a cég nem követi a nemzetközi klímaegyezményekbe foglalt célokat.

2021 májusában a Shell első fokon elvesztette a pert a hágai nemzetközi bíróságon, ahol kötelezték arra, hogy a 2019-es szén-dioxid-kibocsátását 45 százalékkal csökkentse 2030-ig. A sikeren felbuzdulva számos hasonló pert indítottak jó pár energetikában érintett vállalat ellen, ilyen volt a TotalEnergies vagy a BNP Paribas (mint környezetszennyező tevékenységeket finanszírozó bank) is. Ezt követően nagy népszerűséget kapott az az ötlet, hogy a bíróságok aktív szerepet vállaljanak ily módon a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fő érv, hogy a nagyvállatoknak kötelességük a klímatudománnyal és a nemzetközi klímaegyezményekkel összhangban cselekedni.

A győzelmi eufória rövid életű volt, néhány hónappal később megnőtt a feszültség Oroszország és Ukrajna között, ami az egekbe repítette a gázárat Európában már hónapokkal a fegyveres konfliktus kitörése előtt. Ezt követően két rendkívül viharos év következett az energiapiacon, kaotikus olaj-, gáz- és villamosenergia-árakkal, amik komoly gazdasági károkat okoztak az energiaimportőr országoknak Európában és a világon. Ez a kaotikus állapot felébresztette az embereket, vállalatokat és egyes országokat az ESG-eufóriából. Az energiaellátás biztonsága azonnal a figyelem középpontjába került, hiszen az oroszok kezében erős geopolitikai fegyver a befolyás az olaj, a földgáz és az atomenergia értéklánca fölött.

Keresleti oldalon is jelentős változások történtek. A sok jó tulajdonsága mellett kevésbé köztudott, hogy a mesterséges intelligencia mögötti szuperszámítógépek és adatközpontok igazi energiafalók. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint ezeknek a szuperszámítógépeknek az energiaigénye 2026-ra elérheti az 1000 terawattórát, ami több mint a duplája a 2022-es szintnek, ami négy év alatt Németország teljes energiafelhasználásával egyenlő növekedés. Ilyen energiaigény-növekedés mellett jó, ha meg tudja tartani a jelenlegi részarányát a megújuló energia.

Sok megújuló energiával foglalkozó cég a rekord magas energiaárak mellett is bajba került az elmúlt években. A világ legnagyobb offshore szélfarm üzemeltetője, az Ørsted hatalmas veszteséget ért el 2023-ban, és 4 milliárd dollárt le kellet írnia veszteségként. Ezt követően 2024-ben úgy döntött, hogy jó pár év agresszív terjeszkedése után kivonul az offshore szélenergiából Amerikában, Norvégiában, Spanyolországban és Portugáliában. Amerikában annak ellenére lettek komoly pénzügyi gondjai, hogy a Biden-kormányzat rekordmennyiségű pénzzel támogatja az iparágat az inflációcsökkentő törvénycsomag által.

A kudarcot legfőképpen az erősen megemelkedett beruházási és üzemeltetési költségek okozták, valamint az, hogy csak alacsony értékesítési árat tudnak realizálni, mivel kiszámíthatatlan a szélenergia-termelés. Az adott kormányzat által támogatott fix áramátvétel nélkül a legtöbb szél- és napenergia-projekt nem működik. Ezzel párhuzamosan a Siemens szélturbinákat gyártó részlege is komoly veszteségeket ért el, és újra kell strukturálnia az üzletágat.

Az energiaigény és energiaellátást érintő előrejelzések kritikus szerepet játszanak egy adott ország vagy országcsoport energiaügyi politikájának döntéshozatalában. Előrejelzések különböző forrásokból érkeznek, beleértve nonprofit szervezeteket, mint az IEA vagy az amerikai Energiainformációs Hivatal (EIA), valamint nagyvállalatokat, mint az ExxonMobil. A nonprofit ügynökségek és a vállalatok által készített előrejelzések, melyek alapján milliárd dolláros befektetések történnek, jelentős különbségeket mutatnak. A nonprofit szervezetek és a nagyon ambiciózus ESG politikát folytató cégek, mint a BP sokkal gyorsabb zöldátállással számolnak, mint például az Exxon vagy a kőolajexportőröket tömörítő OPEC+.

2024 márciusában vezető republikánus törvényhozók ezen probléma kapcsán azzal vádolták meg az IEA-t, hogy objektív előrejelzések készítése helyett szurkolóként vesz részt az energiaátmenetet érintő témákban. Az ideológiailag vezérelt előrejelzéseikkel pedig félrevezetik a döntéshozókat, és aláássák az ország energiabiztonságát azzal, hogy elriasztanak mindenkit attól, hogy megfelelő mértékben fektessen be olaj-, gáz- és szénipari projektekbe.

Fordulópont az olajcégeknél

Az új, radikálisan megváltozott energiapiaci helyzetet követően a Shell frissítette a stratégiáját. A korábbi vezérigazgató, Ben van Beurden 2021-ben ambiciózus energiaátmeneti stratégiai célokat fogalmazott meg. Az új vezérigazgató, Wael Sawan, aki 2023 elején került a cég élére, egyik első lépéseként mérsékelte a cég energiaátmenettel kapcsolatos vállalásait. 2023 júniusában bejelentette, hogy a vállalat hisz abban, hogy a szénhidrogének még hosszú távon velünk maradnak, és sokkal lassabb lesz az átállás, mint előzőleg gondolták. Rögzítették azt is, hogy a Shell 2030-ig szándékozik fenntartani a jelenlegi szénhidrogén-termelését, és újra növelni fogja ilyen irányú beruházásait is. A megújuló energiákért felelős alelnök, Thomas Brostrøm ezt követően lemondott, azt mondta, hogy ez nem az a stratégiai cél, amely miatt a Shellhez csatlakozott.

A döntés a Shell részéről érthető, mivel a Shell és a BP krónikusan alulteljesített az amerikai társaikkal szemben a részvényesi hozamok tekintetében a megújuló forradalom kezdete óta.

Az elmúlt év izgalmas volt más nagy olajvállalatok számára is. A Bluebell Capital Partners – mint tulajdonos – mind a Chevront, mind a BP-t arra ösztönözte, hogy összpontosítsanak a tradicionális olaj- és gázipari tevékenységeikre az ESG-elvek és az energiaátmenet erőltetése helyett. Utóbbi ugyanis nem áll összhangban a részvényesek érdekeivel, hagyják meg az ilyen jellegű tevékenységet a tisztán zöld cégeknek.

2024 elején az ExxonMobil Texasban beperelte az Arjuna Capital és a Follow This kisbefektetői csoportokat, hogy megakadályozza egy klímapolitikával kapcsolatos javaslat szavazásra bocsátását az éves közgyűlésen. A javaslat a jelentős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését sürgette volna, kiemelve a hatalmas különbséget a fenntarthatóságra irányuló befektetői elvárások és az ExxonMobil profitközpontú működése között. Az ExxonMobil érve, hogy a pár ezer dolláros tulajdonnal bíró két cég valójában klímapolitikai aktivista csoportokat takar, akik próbálnak a tulajdonosi álarc mögé bújni.

Számos olaj- és gázipari vállalat nemrégiben elkezdett visszavenni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentési célkitűzéseiből, mivel azok teljesíthetetlennek és kontraproduktívnak bizonyultak. A CREAWeek konferenciát 2024 márciusában tartották, ahol az olaj- és gázipar globális vezetői egyetértettek abban, hogy a jelenlegi ESG-politika kudarcot vallott, és még a nagyon nagy ügyfelek sem hajlandóak elfogadni a megújuló energia termeléséből eredő magasabb árakat. Ezzel szemben pedig az olaj- és gázpiaci környezet nagyon pozitív, a profitok rekordmagasságokban járnak.

Úgy tűnik tehát, hogy amíg piacalapú gazdaság van, és a szereplők nem hajlandóak a magasabb árakat elfogadni a megújuló energiatermelésből származó villamos energiáért, addig a megújuló energia térnyerése korlátozott lesz. Emellett minden nagyobb szereplő a tradicionális olaj- és gázipari tevékenység bővüléséről beszélt az Egyesült Államokban, különösen a nem-konvencionális olaj és gázmezők (konyhanyelven palaolaj és palagáz) kaphatnak kiemelt szerepet az elkövetkező években.

Fordulópont a befektetői oldalon is

Jelentős változások voltak a Wall Streeten is a fejekben, miután kitört a káosz az energiapiacon az orosz-ukrán-konfliktus miatt. Több nagy pénzügyi intézet is kilépett olyan befektetőket tömörítő ESG-kezdeményezésekből, mint például a Climate Action 100+. Az elsők között lépett ki a fő véleményvezér Jamie Dimon által vezette JP Morgan, miután egy 40 fős, erre a célra dedikált iparági szakemberekből álló csapattal kivizsgálta az ügyet. Rövidesen követte őket a State Street Advisors, majd a Blackrock távozott, amely több mint 10 ezer milliárd dollárnyi vagyont kezel. A cég legendás vezérigazgatója, Larry Fink befektetőkhöz intézett éves levelében kifejtette, hogy szükség van egy sokkal pragmatikusabb energiaügyi politikára, amely magában foglalja a fosszilis energiahordozókat is, ahelyett, hogy racionalitást nem tűrő módon erőltetné az ESG-t a vállalatokra.

Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) nemrégiben eltávolított néhány igen szigorú, üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentési kötelezettséget az új vállalati jelentésekre vonatkozó tervezetéből. Az elhagyott kötelezettségek a legtöbb vállalat kibocsátásának a nagy részét adó, harmadik kategóriájú üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozott, amely jórészt a beszállítói láncok kibocsátását jelenti. Azaz a környezetszennyező tevékenységek kiszervezésével a fejlődő országokba továbbra is bármelyik cég megfelelhet a szigorúnak tűnő fenntarthatósági és környezetvédelmi szabályozásnak. Ez a visszalépés hatalmas engedménynek tekinthető a vállalati lobbisták számára.

Európában tovább mélyül a válság

Az Egyesült Államokban elindult folyamat egyelőre nem ragadt át Európára. Frank Elderson, az Európai Központi Bank (EKB) bizottságának tagja egy belső értekezleten elmondta, hogy „Amennyiben nem támogatod az ESG-t és a zöld átmenetet, ezentúl nem látunk szívesen. Miért van az, hogy egy újonnan toborzott munkavállalót gyakorlatilag át kell programozni, hogy támogassák az Európai Központi Bank ESG politikáját, annak ellenére, hogy a legjobb egyetemekről jönnek?”

Az EKB személyzetét sokkolta a kijelentés, a munkatársak többsége elfogadhatatlannak tartotta azt. A felsővezetésnek pedig megüzenték, hogy „el kellene gondolkodnia vezetési stílusán, és el kellene fogadnia, hogy a demokratikusan működő társadalmakban az embereket nem szokás átprogramozni, hanem megfelelő érveléssel és tényekkel kell meggyőzni.” Az Európai Parlamentet is meghökkentette az eset, és az EKB-t annak kivizsgálására szólította fel. Christine Lagarde, az EKB elnöke a bírálatok ellenére kiállt munkatársa mellett.

A helyzet különösen ellentmondásos, mivel az EKB elsődleges mandátuma az infláció kordában tartása, miközben a legtöbb ESG-kezdeményezés erőteljesen inflációs hatású, mivel minden tevékenységet sokkal költségesebbé tesz. Egyelőre az amerikai szereplőkkel szemben az EKB-nek és egyéb meghatározó európai intézményeknek esze ágában sincs az enyhítés, sőt inkább a további szigorításon gondolkodik, annak ellenére, hogy egy-két iparág már így is a haláltusáját vívja a kontinensen.

A válság súlyosságát jól jelzi, hogy jelenleg Európában a gáz ára nagyjából három-hatszorosa az amerikainak, és a gáz árával jól korreláló villamosenergia-árakban is hasonló a helyzet. Ennek függvényében nem csoda, hogy Európa versenyképessége már a közepesen energiaintenzív iparágakban is óriásit esett a 2010-es évek eleje óta, amikor még közel pariban voltak az energiaárak a két kontinensen.

A kézenfekvő megoldás, ami tabu

Amennyiben tényleg a fenntarthatóság és a környezetvédelem a fontos a megoldás szempontjából, akkor az egyes országok energiafogyasztására tekintve adódik egy kézenfekvő megoldás. Egy Egyesült Államokban élő ember átlagosan majdnem kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy átlag német, vagy két és félszer annyit, mint egy átlag svájci, amik egyáltalán nem szegény országok. Amennyiben egy átlag amerikai állampolgár csak annyi energiát fogyasztana, mint egy német, az nagyjából egy európányival csökkentené a világ energiafelhasználását, és még többel annak károsanyag-kibocsátását. Ez ráadásul nem kerülne szinte semennyi pénzbe, és sokkal nagyobb lenne a hatása, mint az összes jelenlegi ESG-kezdeményezésnek együttvéve. Habár a klímakonferenciákra nagyon sok okos ember jár több száz magánrepülővel, a gondolkodás egyelőre nem ebbe az irányba tart.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ blackrock esg Exxon megújuló energia Shell Olvasson tovább a kategóriában