szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Egy új kutatás szerint megelőzhető a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása a Ross-tenger térségében, ha sikerül betartani a globális üvegházhatású gázkibocsátás korlátozását.

A nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása potenciálisan 5 méterrel lenne képes megemelni a globális tengerszintet. Ezért a tudósok szerint rendkívül fontos annak megértése, elolvadhatnak-e a jégtakaró ma még stabilnak tűnő részei, illetve az olvadás üteme hogyan befolyásolja a tengerszint-emelkedést. 

A Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány szerzői a nyugat-antarktiszi Siple Coast régiót vizsgálták meg, amelynek jégfolyói a Ross-tengerbe ömlenek, azonban tengerbe jutásukat lassítja a Ross-jégself.

A Ross-jégself alja ugyanis alig olvad, az alatta áramló hideg óceánvíznek köszönhetően. A nyugat-antarktiszi jégtakaró a kutatók szerint hétezer éve több száz kilométerrel húzódott vissza az olvadás miatt, az utóbbi kétezer év alatt azonban ismét megerősödött, és elnyerte jelenlegi stabil állapotát.

Nem elírás: 128 km/h-val szakadt ketté a jég az Antarktiszon

Máskor hónapok vagy évek kellenek ahhoz, hogy egy jégtáblán egy 10,5 km hosszú repedés keletkezzen. Egy most bemutatott esetben ehhez 5 perc is elég volt.

A tanulmány elkészítésén dolgozó nemzetközi kutatócsoport, köztük ausztrál tudósok és a NASA sugárhajtómű-laboratóriumának (JPL) munkatársai számítógépes modellszimulációkkal vizsgálták a jégtakaró visszahúzódását és előretörését, valamint azt, hogy a jégtakaró viselkedését hogyan befolyásolta az óceán és a földköpeny.  

„Tanulmányunk célja az volt, hogy feltárjuk, mi történt a múltban a nyugat-antarktiszi jégtakaróval ebben a régióban, hogy jobban megjósolhassuk, mi fog történni a jövőben” – mondta Dan Lowry, a tanulmány vezető szerzője. 

A kutatók megállapítása szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró viselkedésének elsődleges mozgatórugója a víz keveredése a tenger mélyén. 

Egyetlen turistának sem szabadna itt lennie, mégis tele van velük az Antarktisz – helyszíni riport

Egy út több mint 5 és félmillió forintba kerül, de néhány év alatt még így is 40 százalékkal nőtt az Antarktiszra utazó turisták száma. Sokan azért mennek az érintetlennek hitt sarkvidékre, mert exkluzivitásra és magányra vágynak, miközben a jéghegyek mögött, egymás takarásában várják sorukat az újabb és újabb hajók.

Amikor a víz tengeri jéggé fagy, só szabadul fel, és sűrű, hideg, sós víz keveredik az óceán mélyének vizébe, ami például a Ross-jégself alatti tengerüregbe is bejut. Ez a sűrű hideg víz védi a jégtakarót attól, hogy a melegebb óceánvíz a közelébe kerüljön és megolvassza.

Az Antarktiszról kiemelt jégmagok vizsgálata és a geológiai feljegyzések alapján régebben ez az óceáni keveredés gyengébb volt, így az olvadás erősebb lehetett. A kutatók hozzátették, hogy a jégtakaró méretének csökkenésével az alatta lévő földköpeny terhelése is csökken, és a földkéreg lassan felemelkedik, amivel viszont elősegíti a jégtakaró megerősödését. 

Ott bukkantak az életre, ahol eddig nem is sejtették, hogy létezhet: az Antarktisz jege alatt

A kutatók mérései szerint az antarktiszi jég alatt is rengeteg fitoplankton él, annak ellenére, hogy fényre van szükségük az energiatermeléshez.

A tanulmány szerzői szerint a jégtakaró visszahúzódását és előrenyomulását leginkább az óceán hőmérsékletének változásával lehet magyarázni, de a földkéreg reagálásának mértéke is befolyásolja, hogy a jégtakaró mennyire van kitéve az óceán hatásának. A jégtakaró, az óceán és a földkéreg mind kölcsönhatásban vannak egymással, és befolyásolják egymást.

Egy friss kutatás szerint a Nyugat-Antarktisz egy másik részén, az Amundsen-tenger partvidékén a jégtáblák alatti tengerüregek vize már meleg, ezért ez a jég már olvad, és további olvadása elkerülhetetlen akkor is, ha a károsanyag-kibocsátást globálisan csökkentik. 

Lowry azonban azt állítja, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró a Siple Coast régióban még megmenthető a visszahúzódástól.  „Modellezésünk segített annak megértésében, mi okozta a változásokat a múltban; tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésével, a párizsi megállapodás célkitűzésének megfelelően, meg lehet állítani az óceán felmelegedését azon a szinten, ami nem okozza a jégtakaró összeomlását. Ez a régió érzékeny, de ott még nem tartunk” – fogalmazott a tudós.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.