)
Hadd kezdjem egy személyes emlékkel: csaknem harminc éve, 1995 szeptemberében az egyetemi és főiskolai sportolók olimpiáján, vagyis az universiadén találkoztunk először. A Fukuokába utazó küldöttség tagjai közül éremesélyesnek számított az olimpiai bajnok úszó Darnyi Tamás és a tornász Ónodi Henrietta, vagy az akkor még „csak” világbajnok vívó Nagy Tímea, de a Kaliforniában tanuló Kiss Balázs nem tartozott közéjük. Sőt nem is sokat tudtunk róla – aztán aranyérmet szerzett Japánban.
Akkoriban még egyáltalán nem voltam ismert magyar körökben. Aztán 1995-ben először jöttem haza úgy, hogy a semmiből lettem valaki. Tavasszal teljesítettem a világbajnoki kiküldetési szintet, aztán egy kaliforniai versenyen az idény legjobb eredményét értem el, ami országos csúcs is volt, és megint egyetemi bajnok lettem. Amerikai felfogással éltem és versenyeztem, vagyis mindent meg akartam nyerni, és ezt hangoztattam is. Mert ha nem nyerni akarsz, minek mész oda…? Ám itthon ez nem tetszett, az álszerénység volt az elvárás. Nyáron Európában versenyeztem, de utána visszautaztam az amerikai edzőmhöz, majd újból vissza Európába a göteborgi világbajnokságra. Az akklimatizáció azonban nem sikerült, emiatt csak negyedik lettem a vb-n. Azt hiszem, ez nem rossz eredmény, pláne nem első nekifutásra…
)
Egy fiatal atléta a távoli Amerikában
Tavaly a budapesti világbajnokságon az egy Halász Bence kivételével minden magyar versenyző elfogadta volna!
Tőlem akkor nem fogadták el, talán az amerikai mentalitásom, a nem titkolt győzni akarásom miatt. A menedzserem tanácsára a világbajnokság után a magyar sajtónak mindig azt mondtam, hogy az első hatban akarok lenni, és máris szeretettel fordultak felém, a szerény gyerekhez. Amerikában az amerikai „sapkám” volt rajtam, Magyarországon pedig a magyar.
Az universiade utáni évben olimpiai bajnok lett Atlantában. Ez a győzelem itthon az érdeklődés középpontjába állította, és nyilván Amerikában is megnőtt az ázsiója...
Az olimpiacentrikus Magyarországon furcsán hangzik, de Amerikában többet jelent, ha négyszeres egyetemi bajnok valaki, mint ha olimpiai aranyérmes lenne. Olimpiai bajnok sok van, de négyszeres egyetemi bajnok nagyon kevés. Ott nem egyesületekben, hanem egyetemi versenyrendszerben zajlik a sportolás, a középiskola utáni időszakban az egyetemen válik ifjúságiból felnőtt sportolóvá valaki. Óriási a rivalizálás, hogy bekerülj az egyetemi ösztöndíjasok közé, mert a szülőknek nagy terhet jelentene a tandíj kifizetése. A legfrissebb adatok szerint 530 ezren versenyeznek az egyetemi versenyrendszerben, közülük 30 ezer az atléta. Felfoghatatlanul nagy szám! Egy olimpián tíz-tizenegyezer versenyző vehet részt, Amerikában meg harmincezer csak az atléta. Az egyetemet nem lehet kihagyni, olyan klasszisok sem tudták, mint a kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewis és a hétpróba világcsúcsát 36 éve tartó Jackie Joyner-Kersee. Egyedül a kosaras Kobe Bryant került a középiskolából egyből a Los Angeles Lakers csapatához. Az egyetemi bajnokságok hatalmas eseménynek számítanak, tömött stadionok előtt zajlanak, mert a végzett diákok is visszajárnak, támogatóként is az egyetem mellett maradnak. Az egyetemi patriotizmus egy vallás. Mivel egykori egyetemem sportcsapatai a trójai (angolul: Trojans – F. M.) nevet viselik, egy életre én is trójai vagyok.
(Videó az olimpiai aranyról)
Méghozzá olyan trójai, aki első magyarként az egyetemi Hírességek Csarnokába kerül. Mit kell tudni erről az elismerésről?
Mivel több mint százéves története van az egyetemi sportnak, az edzők szövetsége mindig kijelöl egy időszakot, amelynek sikeres versenyzői kerülhetnek be a hírességek közé. Most az 1990 és 2000 közötti időszakból választottak ki 13 amerikai sportolót és engem. Az ünnepélyes beiktatásra az egyetemi bajnokság első napján, június 2-án kerül sor az oregoni Eugene-ben.
Nyolcból nyolc
Az Egyesült Államok Atlétika Edzőinek Szövetsége oldalán olvasható közlemény szerint az 52 esztendős veszprémi születésű sportoló a Dél-Kalifornia Egyetem színeiben 1993 és 1996 között vetetlen volt, zsinórban négyszer nyert bajnoki címet – ő volt a negyedik, aki egy számban erre képes volt–, 1995-ben 81,94 méterrel győzött, ami a mai napig fennálló rekord. Az amerikai egyetemi közegben minden idők legjobb eredményei közül az első nyolc fűződik Balázs nevéhez, aki pályafutását az 1996-os atlantai olimpián aratott győzelmével koronázta meg.
A magyar atlétikai szövetség hogyan reagált? Gratuláltak?
Még egy sms sem érkezett, de pontosan ezt vártam... Nincs kapcsolatunk egymással. A környezetem azonban lelkes és büszke volt, láttam a közösségi oldalakon és máshol is, és ez engem lelkesít, büszkévé tesz, és ez a legfontosabb. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki üzent!
Húsz éve, 2004-ben fejezte be versenyzői pályafutását, azóta eltűnt a sportéletből. Mi ennek az oka?
Világéletemben visszahúzódó voltam, azt tartottam, hogy az eredményeim beszéljenek helyettem. A pályafutásom befejezése után pedig új életet kezdtem, 32 évesen a nulláról építettem föl magam. Most különösen azért örülök az amerikai elismerésemnek, mert kézzel fogható példa arra, hogy Veszprémből indulva is végig lehet járni egy utat. Ha szó nélkül elengedjük ezeket a példákat, és általánosságban is értve elengedjük a kiemelkedő sportolóinkat, akkor a magyar gyerekek előtt kevés hazai példakép marad. Ma láthatóan több a külföldi, ezért látunk Messi- vagy Ronaldo-mezben rohangáló kis focistákat. De a külföldi példaképek messze vannak! A magyar sportszövetségek és egyesületek – tisztelet a kivételnek – nem használják jól a bajnokokat. Azt kellene megszervezni, hogy a fiatalok rendszeresen találkozhassanak velük, tanácsot kérjenek tőlük, megtudják, ők mit éltek át bizonyos helyzetekben. A gyerek mindent megkap az edzőjétől, de a győzelem „receptjét” csak egy bajnoktól kaphatja meg. Amerikában a győzelem attitűdjét tanultam meg, ami olyan, mint egy jó betegség, el lehet kapni, ha látom-hallom más példáját. A gyerekeket csábítja egy jó autó vagy márkás óra, amit a sztároknál lát. Számomra fiatal sportolóként ez a példa Gécsek Tibor volt, és elhatároztam, hogy én, a veszprémi Endrődi Sándor-lakótelep kulcsos gyereke is eljutok olyan szintre. Tibi ott volt előttünk példának, meghatározó atléta volt azokban az években, később felnőttként már egymás ellen versenyeztünk, és sokat beszélgettünk egymással.
Kik azok a kulcsos gyerekek?
Kulcsos gyereknek lenni régen fogalom volt: anyu, apu dolgozott, a gyerekekre nem volt, aki vigyázzon délutánonként és nyáron (hol volt még akkor a babysitter fogalma?), így aztán akár már hatévesen is kaptak lakáskulcsot, hogy aztán – természetesen szigorú instrukciókkal ellátva – önállóan közlekedjenek és lássák el magukat. (Forrás: csaladhalo.hu)
Úgy tudom, az 1952-es olimpia kalapácsvető bajnokától, Csermák Józseftől kapta azt a tanácsot, hogy a harmadik dobástól kezdődik a verseny. És Atlantában tényleg a harmadik dobása ért aranyérmet!
Józsi bácsit közvetlenül az olimpia előtt kerestem fel, bensőséges beszélgetést folytattunk tapolcai otthonában. Azt mondta, nem kell faltörő kosként az első dobással győzni, legyen tervem, a céltudatos versenyzés híve volt. Az atlantai döntőben, a párás levegőben eszembe jutottak a szavai, és azt gondoltam, ha ő meg tudta csinálni, nekem is sikerülhet. Egyébként Józsi bácsi tanácsa az életre is adaptálható, vagyis legyen terved, például egy tárgyaláson konkrétan fogalmazd meg az elképzeléseidet, ne lopd mások idejét a puhatolózással. Terv nélkül ne kezdj bele semmibe, a remény nem stratégia! Ha ezt az egy mondatot megjegyzi egy fiatal sportoló, ha ez a beszélgetés néhány fiatalnak erőt ad, hogy bármit elérhetsz, megvalósíthatod az álmaidat, már megérte vállalnom ezt az interjút.
Az egykori veszprémi „kulcsos gyerek” elérte, amit akart? A kérdés butának tűnik, egy olimpiai bajnoknak nem is illene feltenni, de valóban kihozott magából mindent? Az atlantai győzelem után a példakép Gécsek Tibor mögött ezüstérmes lett az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon, többször ért el országos csúcsot, de…
Persze, sok maradt bennem, több nagy eredményt is kihozhattam volna magamból, de ebben sérülések is akadályoztak. Érdekes, amikor futás közben néha a pályafutásomra gondolok, nem a jó dolgok jutnak eszembe, hanem az, amit elrontottam, a hibák, mert mindig azokból tanultam. Például a göteborgi világbajnokság előtt elrontott akklimatizáció, mert rossz időpontban érkeztem a versenyre. De az olimpiai arany kárpótol mindenért.
Ha ezt nem mondaná, akkor is sejteném, hogy meghatározó volt életében az atlantai 81.24 méter, ugyanis az e-mail címében is szerepel ez a szám. Sok volt sportoló illeszti be a válogatottságainak számát, vagy egy meghatározó évszámot, eredményt az elektronikus névjegyébe.
Pedig én nem tudatosan választottam ezt. Korábban teljesen átlagos címem volt, amit a szolgáltatóváltáskor meg kellett változtatni. Hirtelen ez jutott eszembe. Bevallom, bajban vagyok, amikor le kell diktálnom, mert nem sokan értik, mi ez a szám.
)
Manapság már nincs sok köze az atltikához, az ingatlanbiznisz és Veszprém városa áll a fókuszban
Végezetül árulja el, mivel foglalkozik mostanában, ha már a magyar atlétika lemondott egy olimpiai bajnokáról!
A fő tevékenységem az mindig is ingatlanberuházás/-fejlesztés volt, de voltak, vannak kihívásaim és megbízásaim az eredeti szakmámból amit az USC Marshall School of Businessben tanultam: főleg marketing és management terén. Bár az atlétika hűtlen szerető, a saját városom legalább nem felejtett el. Büszke is vagyok rájuk! Tavaly Veszprém volt Európa Kulturális Fővárosa, és a városvezetés olyan jól látta el a feladatát, hogy ezt a programot tovább kell vinni a sport területén. Szeretnénk, ha a városunk lenne a Veszprém-Balaton-régió sportközpontja, és ebben, a pályázat előkészítésében segítem a döntéshozókat. Kihívás, hogy megmozdítsuk a passzív lakosokat, az utcán futó-kocogó, vagyis láthatóan aktívan sportoló résznél pedig megfigyeljük, hogy mit csinálnak szívesen, és azt a területet erősítjük. Az amerikai minta alapján gondolkodom, vagyis senkire sem kell ráerőltetni a mi elképzelésünket, és meghatározni, hogy mit sportoljon, hanem ahhoz csak biztosítani kell a feltételeket, amit saját elhatározásából csinál. Egyébként az atlantai olimpia volt az utolsó, amely a lakosság elhatározásából, alulról jövő kezdeményezésből született. Ott nem volt szükség népszavazásra, kilencven százalékos volt az ötlet támogatottsága.
Ha szereti a kalapácsvetést...
)
Meghalt a három olimpián szereplő magyar sportoló
)
Gécsek Tibor: „A 80 méter fölötti dobás dobogót jelent"
)
Zsivótzky Gyuláról nevezhetik el az atlétikai vb stadionját – videóval
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)