A gerinccsatorna-szűkület egy progresszív állapot, melynek során a csatornában futó idegekre gyakorolt nyomás fokozatosan korlátozza a mozgékonyságot, és intenzív, az alsó végtagok irányába sugárzó fájdalmat okoz. Az általában gerincstabilitási probléma miatt megvastagodott szalagok egyre nagyobb terhelés alá helyezik az alattuk húzódó idegeket és idegköteget. A korai felismerés és műtét megelőzheti a tartós idegi károsodást, de a betegek gyakran csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már jelentős fájdalmat vagy mozgáskorlátozottságot tapasztalnak.
„A gerinccsatorna-szűkület kezdeti tünetei gyakran enyhék és nehezen felismerhetők. Ez az elváltozás sok esetben éveken vagy évtizedeken keresztül alakul ki, és gyakran csak akkor válik egyértelművé, amikor a konzervatív kezelési megoldások már nem segítenek, így az esetek többségében a gyors műtéti beavatkozás jelenti az egyetlen lehetőséget a teljes gyógyulásra” – avat be dr. Czigléczki Gábor endoszkópos gerincspecialista, a Dr. Czigléczki Endoszkópos Gerinc Központ vezetője.
A probléma gyökere
A gerinccsatorna-szűkületben érintett páciensek először a járástávolság csökkenését tapasztalják, és fokozatosan veszítik el a mozgékonyságukat, ahogy az idegek egyre inkább fojtás alá kerülnek a csatornában. Az erős, egyik vagy mindkét alsó végtagba sugárzó fájdalom mellett egyértelmű tünet lehet még a séta közben gyakran beiktatott pihenő, súlyosabb esetekben 200, 100, majd néhány méterenként, egészen addig, amíg a betegek már ki sem tudnak mozdulni otthonról.
„Amikor a csigolyák, ízületek és szalagok az idő előrehaladtával kopni kezdenek, ez a folyamat gyakran gerincstabilitási problémákhoz vezet. A szervezet a szalagok segítségével próbál kompenzálni, ami idővel a szalagok megvastagodását eredményezi. Ez rövid távon segíthet, de paradox módon hosszú távon a gerinccsatorna további szűküléséhez vezet, növelve az idegek nyomását” – hangsúlyozta az endoszkópos gerincsebészet egyik hazai úttörője.
Hagyományos műtéti megoldások kontra endoszkópos technika
A hagyományos műtéti eljárások hosszú lábadozási idővel és jelentős szöveti károsodással járnak, mert legalább 15-20 centiméteres bemetszésre van szükség ahhoz, hogy a sebészek hozzáférjenek az érintett műtéti területhez, és felszabadítsák az idegeket, illetve ideggyököket a szalagok általi nyomás alól. Ezzel szemben a két munkacsatornás endoszkópos technika minimálisra csökkenti a szöveti károsodásokat, és jelentősen lecsökkenti a gyógyulási időt.
A módszert eredetileg Dél-Koreában fejlesztették ki, ahol a gerinccsatorna-szűkületek kezelésének 80 százalékát endoszkópos eljárással végzik. Dr. Czigléczki Gábornak köszönhetően, Európában szinte elsőként, 2018-tól Magyarországon is elérhető a két munkacsatornás endoszkóp használata a mindennapi gerincsebészeti gyakorlatban. A technika nagyban növeli a műtéti terület átláthatóságát és a sebészeti beavatkozás biztonságát.
„Az endoszkópos gerincműtétek során két apró, 1-2 centiméteres metszést ejtünk, ezeken keresztül vezetjük be az eszközöket a gerinccsatornába. A nagy felbontású kamera segítségével a teljes műtéti terület belátható, és az idegeket nyomás alá helyező szövetek precízen, minimális szöveti károsodással eltávolíthatók. Nincs szükség a gerinctartó izomzat leválasztására sem, ami jelentősen csökkenti a műtét utáni fájdalmat, és felgyorsítja a betegek regenerációját. A kisebb sebek gyorsabban gyógyulnak, és az esztétikai eredmény is kedvezőbb” – mutat rá az innovatív műtéti eljárás előnyeire dr. Czigléczki Gábor.
A gerinccsatorna-szűkület komplex probléma, időbeni felismerése és kezelése kulcsfontosságú a betegek életminőségének megőrzése érdekében. Az endoszkópos technikával végzett műtéti eljárások új reményt kínálnak azok számára, akik ebben a betegségben szenvednek, minimalizálva a műtéti kockázatokat és maximalizálva a gyógyulási esélyeket.
