Darvasi László akadémiai székfoglaló előadásán az idő kereteire fittyet hányó nagyelbeszélés születésébe avatta be a közönséget

Gigamű, avagy üvegpalota.

Rúzsnyom Rákosi elvtárs tekintélyes tojásfején, Isten lehelletének alkoholszaga, holdfény és Auschwitz – részleteket ismerhettünk meg Darvasi László szerző nemsokára megjelenő, háromkötetet regényéből. Az alkotó szerdán csatlakozott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiához (SZIMA), székfoglalóját Neandervölgyiek – avagy hogyan születik a nagyelbeszélés címmel tartotta nagyszámú közönség előtt a CEU-n. Az előadásra azért a modern egyetemépületben került sor, mert a Magyar Tudományos Akadémia székházát jelenleg felújítják.

Ferencz Győző, a SZIMA elnöke elmondta:

A törökszentmiklósi származású szerző az irodalmi műfajok széles skáláján alkot, írt verset, esszét, novellát, drámát, regényt. Egyik fontos írói álneve: Szív Ernő. Ferencz Győző szerint kivételes tehetsége abban áll, hogy igen zárt, alternatív, szürrealista elemekkel tarkított világokat épít a különféle könyveiben. – A zárt világ nem menekülési útvonal, ugyanis bárki bármelyik könyvét elkezdi olvasni, lassan földereng neki, hogy valójában arról a világról beszél, melyben élünk – tette hozzá.

A termékeny, számos kötettel rendelkező és igényes szerző csúcsműve érkezik meg a Könyvhétre, a Neandervölgyiek június 5-étől vásárolható meg. A Magvető kiadó gondozásában megjelenő, több mint ezerhétszáz oldalas mű kétségkívül a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb alkotása lesz idén. A Neandervölgyiek monumentális cselekménye 1908-tól 1957-ig tart, helyszíne a magyar vidék, a főváros környezete. A Neandervölgyiek egyszerre történelmi és családregény is, melyben több generációt ismerhetünk meg, tagjainak történelmi traumáit, tapasztalatait.

Darvasi László a gigaregényt Feszty-körképszerű képfolyamhoz hasonlította, ebből a körképből ragadott ki és olvasott föl hosszabb-rövidebb részleteket. Ezzel elmondása szerint azt szerette volna érzékeltetni, hogy mi mindennel kell szembesülnie egy írónak, amikor ekkora munka ül a nyakában. A szerző előbeszéddel készült a nagyelbeszélésről. – Tudjuk, a regény minden szabálynak és elvárásnak fittyet hányhat, ha ahhoz van kedve, és igen sokszor érez is ilyen késztetést. Lényegesnek tűnő momentumokat könnyed legyintéssel intéz el, más, feleslegesnek ítélhető cselekedetekre oldalak tucatjait szánja, fecseg, nem mond eleget, váratlanul legyilkolja a legkedvesebb szereplőt, az izgalom tetőfokán elalszik. Egy novellához legalább fegyelem kell, ha más nem, a lendület és a kitartás fegyelme. Egy regénynek nincs feltétlenül szüksége humorra, fegyelemre vagy precizitásra, egy nagyregény akármilyen emberi tulajdonsággal bírhat a butaságtól a léhaságig, a kegyetlenségtől a katatón viselkedésig. Lehet kicsinyes, viszolyogtató, önző és gonosz. De mondhatom így is: a novella alkalmi viselet, a regény hónapos szoba vagy üvegpalota. Lakni lehet benne – hangzott el.

Alkalmi italozás közben merengtek el a szereplők a teremtés mibenlétén és a perisztaltikán, egy haláltábort megjárt fiatalember szerelmi légyottjáról hallhattunk részletet. Politikai humoreszkkel ért föl az a részlet, amelyben maga Rákosi Mátyás színpadi sírásra és csókra kényszerít egy színésznőt. A Neandervölgyiek magában rejti mindazt a sokféleséget, azt a számtalan emberi tulajdonságot, amit a szerző részben emlegetett. Igazán laknánk már benne.