A magyar gazdaság jövőjét kikre is építjük? Ideje többet megtudnunk róluk - Csath Magdolna írása

Elemzések2024. ápr. 26.Csath Magdolna

Egyre divatosabb a gazdaságpolitikában a világon szinte mindenhol a nemzeti bajnokok „kinevelésének” fontosságát hangsúlyozni. A magyar iparpolitika is egyik célkitűzéseként  a nemzeti bajnokok számának 40-re emelését fogalmazza meg. Azonban nagyon fontos, hogy világossá tegyük, mit is értünk „bajnok” cégeken.

Ez nem is olyan nehéz, hiszen a  „bajnok” megnevezésnek van „történelmi múltja”.

Hermann Simon, a kölni egyetem professzora már az 1980-as években átfogó kutatást végzett azzal kapcsolatban, hogy minek is köszönheti a német gazdaság a sikereit. A kutatás során azt találta, hogy azok, az elsősorban közepes méretű, német – gyakran családi tulajdonban lévő - cégek dinamizálják leginkább a gazdaságot, amelyek erős pozíciókat építettek ki a világpiacon innovációra, minőségre és tudásra alapozva.

Ezeket a cégeket – amelyeket Simon professzor bajnokoknak nevezett el – azonban nem az állami támogatás nevelte ki, hanem elsősorban a kiváló cégmenedzsmentnek köszönhették eredményeiket.

Az állami „kinevelés” ugyanis – ahogyan erre a professzor kutatásai során figyelmeztetett -  pénzt adhat, amiből persze lehet venni gépeket, eszközöket, de innovatívvá, minőségorientálttá nem tudja tenni a céget. Az a menedzsment feladata. Fontos megállapítás volt a kutatás elején az is, hogy a „bajnoknak” minősíthető cégek mind német cégek voltak, és nem volt közöttük Németországban működő külföldi tulajdonú vállalkozás. Ezért lehetett őket „nemzeti bajnokoknak” tekinteni.A számuk növelését sem lehetett állami szintről „betervezni”, hiszen bár a gazdaságpolitika megkísérelheti anyagi támogatással növelni a „bajnokká fejleszthető cégek” számát, de a támogatás még nem teremt korszerű menedzsmentet, innovációra képes, nagytudású és elkötelezett munkaerőt, azaz a piacon is sikeres „bajnokokat”.  

Simon professzor kutatása eredményeképpen azonosította azokat a jellemzőket, amelyek a cégek piaci sikereit megalapozták. Meglátásait pedig nemzetközi sikerré vált könyvében foglalta össze. (Hidden Champions of the 21. Century. Success Strategies of Unknown World Market Leaders. Springer, 2009).

A könyv azóta több kiadást is megért, több nyelvre, közöttük magyarra is lefordították. („Rejtett bajnokok a 21. században, az ismeretlen piacvezető cégek sikeres stratégiái.” Fordító: Békefi József, Leadership 2010).

Ahhoz, hogy jobban érzékeljük az értelmezési különbségeket, idézzük a könyv néhány fontos meglátását!

Először is – a kutatási eredmények alapján - mi jellemezte azokat a cégeket, amelyeket „bajnokoknak” lehetett tekinteni?

  • a vezetés ambiciózus és világos célokat tűzött ki. A célokhoz mozgosító időtartamot is rendelt.
  • nem volt feltétlenül növekedési kényszerük: nem nagyobbak, jobbak akartak lenni, amit innovativitással, minőséggel és kiváló, tartós vevői kapcsolatokkal értek el. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően persze akár még növekedhettek is.
  • kiváló volt a piaci megitésésük (reputációjuk)
  • részletesen és mélyen ismerték piacaikat, vevőiket, mindent megtettek azért, hogy a piaci igényeket jól megismerjék és magas színvonalon elégítsék ki.
  • az innovációnak, minőségorientáltságnak és kiváló vezetési és szervezései színvonalnak köszönhetően magas volt a jövedelmezőségük
  • a beszállítóikkal kölcsönös bizalmon alapuló tartós együttműködést alakítottak ki.
  • a „bajnokok” bevételeik nagyobb részét fordították kutatás-fejlesztésre, mint az átlagos német vállalatok
  • a K+F ráfordítás persze csak „input”. Ennél fontosabb az eredmény, például a létrejött szabadalmak száma. Ezek a cégek ezen a területen is kiemelkedően teljesítettek.
  • az innováció legfontosabb ösztönzői között a piaci igények és lehetőségek állandó kutatása, a vevőkkel való együttes fejlesztés, a versenytársak (az edző partnerek”) beható ismerete, valamint a cégvezetés ambíciói emelkedtek ki.

Végül említsük meg az egyik legfontosabb sikertényezőt, amelyet Simon professzor többször is említ. Ez az innovációt bátorító szervezeti kultúra és a munkavállalók megbecsülése, tudásszintjének állandó emelése.

Simon professzor szerint a bajnokok esetén, bár az innováció finanszírozása is fontos, de az eredményt inkább az emberek minősége, mint a költségvetés nagysága befolyásolja. A minőségi munkaerő megtartását pedig a kiváló szervezeti kultúrának köszönhető munkavállalói lojalitás biztosítja.  

Simon professzor így fogalmaz: a tapasztalatok szerint a jó és a rossz vállalatok közötti különbséget nem a gépi felszereltségben és a berendezésekben kell keresni. Többet lehet elérni egy erősen motivált csapattal egy kunyhóban, mint motiválatlan munkaerővel a legutóbbi technológiát és gépeket alkalmazó cégeknél.

Ez utóbbi kapcsán eszembe jut, hogy egy vállalati fórumon egy Magyarországon működő cég vezetője úgy fogalmazott, hogy jó lenne már egy kis válság, hogy nőjjön a munkanélküliség, ami lenyomná a béreket. Valószínű, ebből a cégből soha nem lesz „igazi bajnok”.

Simon professzor első, kisebb mintán végzett kutatását továbbiak, és nemzetközi szintre bővítettek is követték. Legfontosabb meglátásait azonban a kibővített kutatások is igazolták. Ezek lényege, hogy sikeres piaci szereplőket, valódi bajnokokat jelentős ráfordításokkal megtámogatott állami akarattal nem lehet „kinevelni”.

A sikerért, a „bajnoki státuszért”  a piacon kell megdolgozni minőségi termékekkel, innovációval, motiváló szervezeti kultúrával, felkészült, elkötelezett munkavállalókkal és mindezt felépíteni tudó kreatív és felkészült menedzsmenttel. Mindehhez az állami rásegítés csak az anyagi feltételek egy részét biztosíthatja.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora.