Borzalmas átok ül a világ legnagyobb gyémántjain

A Golconda gyémántok a világ legtisztább drágakövei, zárvány- és szennyeződésmentesek, alacsony nitrogéntartalmúak, nagyok és csillogóak, de nem veszélytelen a birtoklásuk. A két leghíresebb fajtája semmilyen körülmények között nem lehet férfiak birtokában, különben baj és szerencsétlenség zúdul a fejükre. Ahogy ez történt évszázadokon át mindenkivel, aki megkaparintott egyet-egyet a nagy gyémántok közül. A nevére rácáfoló Hope gyémánt halált és nyomort, a híres Koh-i-noor erőszakot és véres konfliktusokat vont tulajdonosai fejére. Vagy ez csak a legenda?

Átkozott Fényhegy

A Golconda gyémántok egyik leghíresebb darabja a 105,6 karátos Koh-i-noor, ami 1849 óta a brit koronaékszerek közé tartozik. A VI. György feleségének, Erzsébet királynénak készült korona egyik dísze. A gyémánt története Ázsiában kezdődött időszámításunk előtt, eredetileg 181 karátos lehetett, szabálytalan formájú, és veszélyes. A kő ősi hindu leírása arra figyelmeztet, hogy:

aki birtokolja ezt a gyémántot, az birtokolja a világot, de megismeri annak minden szerencsétlenségét is. Csak Isten vagy nő viselheti büntetlenül.

És tényleg, a történelem során a drágakő különböző hindu, mongol, perzsa, afgán és szikh uralkodók között keringett, és mind véres konfliktusokat vívtak a birtoklásért. Tulajdonosai elvesztették hatalmukat, de volt, hogy az életüket is. Nevét a 18. században kapta a perzsa sahtól, akit megihletett csillogása és elnevezte Koh-i Noor-nak, vagyis Fényhegynek. A Kelet-Indiai Társaságtól került a britek Viktória királynőjéhez, ő hozta a rendeletet, hogy:

A világ másik legértékesebb gyémántja a kicsit kékes árnyalatú Hope, azaz Remény. Ez a világ harmadik legértékesebb köve, 45,52 karátos, 250 millió dollárt ér, és ma is megcsodálható a washingtoni Smithonian múzeumban.

A Hope a 17. században kerülhetett elő az indiai Kollur bányából, 1666-ban a francia drágakő-kereskedő, Jean-Baptiste Tavernier kezébe került, róla kapta a Tavernier Blue nevet. Tőle XIV. Lajos francia királyhoz vándorolt, majd XVI. Lajos feleségének, Marie Antoinette királynénak a nyakában csüggött. Ekkor „francia kéknek” hívták, de jött a forradalmi zűrzavar, a királyi párt kifosztották, majd kivégezték. Innentől elveszítjük a Hope gyémánt útját, viszont egy hasonló méretű és formájú kékes kő 1812-ben felbukkant Londonban Daniel Eliason gyémántkereskedőnél. Tőle vette meg egy tehetős bankár, Thomas Hope, akiről a gyémánt a nevét is kapta.

2005-ben a krisztallográfusok számítógépes elemzés segítségével bebizonyították, hogy a londoni Hope megegyezik a „francia kékkel”. A 19–20. században többször gazdát cserélt, legismertebb tulajdonosa Evalyn Walsh McLean volt, egy ír–amerikai aranybánya-tulajdonos lánya, akinek 1911-ben vásárolta meg férje a párizsi Cartier ékszergyártó cégtől. Bár a Hope-ról is rebesgették, hogy átok ül rajta, Evalynt ez nem érdekelte, bátran pompázott benne jeles társasági eseményeken, például a Fehér Házban tett látogatásakor. Aztán beütött a krach, a házaspár 9 éves fia egy autóbalesetben meghalt, két évre rá a férj, Edward korrupciós botrányba keveredett, időközben mindketten alkohol- és drogfüggők lettek, Edward megcsalta Evalynt, elváltak. Edward féktelenül költekezett, a családja tulajdonában lévő Washington Postot vagyonkezelők kaparintották meg. Jött az anyagi csőd is, ráadásul a bíróságon őrültnek nyilvánították, végül egy elmegyógyintézetben halt meg. Néhány évvel később a házaspár lánya is elhunyt, állítólag altatótúladagolásban. Hogy közben Evalyn mit csinált? Tovább drogozott, ivott és rendületlenül viselte az óriási gyémántot, mígnem 1947-ben, csupán 60 évesen meghalt. A Hope-ot unokáira hagyta, de a rá vigyázó vagyonkezelő cég eladta és a Smithonianbe került, hogy már senkinek ne okozzon gondot.

De honnan jönnek ezek a földöntúli csodák?

A Golconda gyémántok nagy vulkánkitörésekkel kerülnek a Föld felszínére a kimberlit nevű (nevét a dél-afrikai Kimberleyről kapta) magmás kőzetben. A vulkáni tevékenység magmafeláramlása kimberlitkürtőket hoz létre, amikben akár 3 milliárd éves drágakövek is lehetnek. Ahol kimberlit van, ott nagy valószínűséggel gyémánt is, de hogy találunk rá a kimberlitre? Egy növény, a Pandanus candelabrum, avagy csillárfa libériai csavarpálmafaj segítségével, ami általában kimberlitkürtőkön él – valószínűleg ezek magas magnézium-, foszfor- és káliumtartalma miatt.

Egy új kutatás szerint a legértékesebb gyémántok a mai Andhra Pradesh területén található Vajrakarur kimberlitmezőről származhatnak. Yaakov Weiss, a Jeruzsálemi Héber Egyetem gyémántspecialista geokémikusa szerint ez a dél-indiai régió valóban tartalmazhat felszínközeli gyémántokat, de a Golconda gyémántok a Föld magjához közeli mélységben alakulnak ki. Ezek eredetének meghatározásához az indiai Savitribai Phule Pune Egyetem geológusai kimberlitek és lampproitok kémiai összetételét tanulmányozták. Azt találták, hogy a Vajrakarur mező kimberlit kőzetei valószínűleg igen mélyről kerültek a felszínre és olyan ásványokat tartalmaznak, amik gyakran fordulnak elő gyémántok társaságában. Műholdfelvételeket analizáltak, növényzet- és nedvességméréseket végeztek, illetve feltártak egy kiszáradt ősi folyómedret, ami gyémántokat sodorhatott Vajrakarurból a Krisna folyóba és mellékfolyóiba. Itt bukkantak a drágakövekre.

Weiss szerint meg kell különböztetni a felszíni gyémántokat a mélyebbről származóktól, mint például a Golcondáktól. Még ha el is választjuk őket egymástól, akkor sem ismert, hogy ezek az extrán tiszta drágakövek hogyan kerülnek a mélyből a Föld felszínére. Lehet, hogy vulkánkitörések alkalmával, mikor forró magmaszökőkutak lövik ki őket, így az alsó kéregbe vagy a felső köpenybe ékelődnek. Ugyanakkor ez is csak egy feltételezés, mert ezekből a szupertisztaságú kövekből hiányoznak azok az apró zárványok, amik megtartják a folyadékot a köpenyből, ahol a gyémántok születtek. Gyönyörűek és keresettek, de a geokémikusoknak nagyon kevés nyomuk van a kutatómunkához. Eredetük talán örökre homályba vész.