)
Vígan és dalolva vonultak.
„Édesanyám, kedves anyám, csak az kérésem, hogy zöld-fehér mezt, zöld-fehér mezt csináltasson nékem…” – énekelték a mezőörsi B-közép tagjai, miközben a nekik fenntartott lelátórész felé bandukoltak. Hogy egy bambira beugrottak-e a Hungária körút, Salgótarjáni út sarkán fekvő vendéglátó-ipari egységbe, nem tudni, de nem kizárt, hogy – ideiglenesen – engedelmeskedtek a bejárat fölött virító feliratnak: Netovább!
A kezdés előtt háromnegyed órával már a helyükön voltak, hatalmas üdvrivalgással köszöntötték a melegíteni érkező kedvenceiket. Addigra már rég elkészítette mindenki az örök emléket jelentő fotókat a pályán – na, ja, egy vármegyei első osztályú csapatnak ritkán adatik meg, hogy a Hidegkuti Nándor nevét viselő stadionban játszhasson.
Persze, ha van két olyan csapat, amely ezt kiérdemelte, abból az egyik a Mezőörs KSE.
A másik meg az Unione FC.
Nevezett két klub jutott ugyanis a legtovább az amatőr együttesek közül a Magyar Kupában, amivel „jogot szerzett” magának arra, hogy megmérettessen a kiscsapatok nagy meccsén, az Amatőr Kupa fináléjában.
De máris elnézést kérünk a „kiscsapat” miatt.
Tudniillik szó sincs arról, hogy hobbifocisták kergetnék lelkesen a labdát, sőt!
)
Még a mezőörsi drukkereknek is élmény lehetett nézni Czvitkovics Péter játékát (Fotó: Czerkl Gábor)
A két egylet keretéhez ugyanis nemcsak elszánt fiatalok, hanem jelentős futballmúlttal rendelkező korábbi klasszisok alkotják: Juhász Rolandtól kezdve Czvitkovics Péteren, Feczesin Róberten Szabó Tiboron, Vayer Gáboron, Debreceni Andráson és Vadász Viktoron át Vári Barnabásig itt is, ott is nyolc (!) olyan labdarúgót találunk, aki – a nela.hu adatbankja szerint – legalább egyszer pályára lépett az NB I-ben. Ezen a téren a Budapest-bajnokságban vitézkedő Unione nyerte a különversenyt 1374–626-ra.
S akkor már csak a két számot kellett összeadni ahhoz, hogy felkiáltsunk, azt a kétszázát, pardon, azt a kétezrét! Úgy bizony, a tizenhat érintett kereken 2000 első osztályú fellépést számlál idehaza! (No meg többszázat külföldön…)
Ja, és 118 válogatottság is „kifutott” a gyepre: a fővárosiak részéről Juhász Roland, Czvitkovics Péter és Feczesin Róbert, a Győr-Moson-Sopron vármegyeiektől Debreceni András ölthette magára a címeres mezt. Jó, van, aki 95-ször, a többiek némileg kevesebbszer…
)
Két korábbi válogatott futballista csatája: Feczesin Róbert és Debreceni András (Fotó: Czerkl Gábor)
Ha nem is telt meg a lelátó, a hangulat méltó volt az amatőr futball ünnepéhez, Mezőörsről még különbuszok is indultak a mérkőzésre. Jöttek kicsik, nagyok egyaránt, és persze a rokonok és barátok sem akarták kihagyni a találkozót, a bevonulásnál több játékost is a gyermeke kísért be. A mindmáig az élvonalban jeleskedő Németh Krisztián onnan nézte a mérkőzést, ahonnan az MTK-pályán nem szokta: a nézőtérről. Logikus magyarázat erre is volt: jó cimboráiért, Czvitkovics Péterékért szorított, de örömmel konstatálhatta azt is, hogy a Mezőörs belső védőpárosa még mindig a régi – 2009-ben együtt nyert U20-as világbajnoki bronzérmet Debreceni Andrással és Zámbó Bencével…
„A Mezőörs az esélyes!” – jelentette ki a kezdés előtt Juhász Roland, aki az is elárulta, hogy délelőtt még éles cipőt kellett szereznie magának, mivel a Budapest-bajnokság műfüves pályáin használatos „hernyótalpas” nem éppen ideális a Hidegkuti-stadion gyepére… Kiderült továbbá az is, hogy az örömfocit magas szinten művelő Unione profi módon készült a döntőre: a szerdai edzést lefújták, hogy csütörtök délután frissek legyen a játékosok. A többi edzés meg azért maradt el, mert más napokon nincs…
„Az Unione az esélyes!” – mondta mosolyogva szintúgy a kezdés előtt a paksi labdarúgás egyik legendája, a 46 esztendősen is aktív Vayer Gábor, aki kisebb sérülése ellenére is leült a padra, mondván, ha netán nagy szükség lenne rá, a végén beszáll. Különben is: „Ezt a meccset senki nem akarja kihagyni!” Mondta ezt csaknem háromszáz magyar, portugál és lengyel élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött…
A közös reggeli után útra kelő Mezőörs mellett a fiatalos lendület, a több negyven éven felüli spílert felvonultató Unione mellett pedig a rutin szólt. S „szólt” a két drukkerhad is, a légkört csak emelte, hogy a „Hajrá, Unione!” rigmusra rázendítő pesti szurkolókat megtapsolta a létszámfölényben lévő zöld-fehér tábor, hogy aztán szakadatlanul űzze-hajtsa csapatát. Rá is szolgált mindkét együttes a biztatásra – a Magyar Kupában a nyolcaddöntőig menetelő, ott a Vasassal szemben csak tizenegyespárbajban elbukó MKSE játékosait az is hajthatta, hogy a hírek szerint szép prémiumot dobtak fel nekik győzelem esetére. Afelől ugyanakkor nincs kétségünk, ez volt az mérkőzés, amelyen minden pénznél többet ért nekik a siker…
A 26. percben mégis távolabb kerültek tőle: noha Vass Szilárd azok közé tartozik, aki nem dicsekedhet NB I-es múlttal, első osztályú megoldások után (labdaszerzés, csel, indítás) hozta helyzetbe Aribi Hassan Khalifát, aki hasonló minőségű befejezéssel rukkolt elő – nem más, mint a korábban a Fulham kötelékébe is tartozó Somogyi Csaba felett emelte át a labdát (1–0). A kapott gól természetesen nem szegte a mezőörsi futballisták és szurkolók kedvét, előbbiek a pályán tettek meg mindent az egyenlítésért, támadták is becsülettel, de ott, ahol Juhász Roland irányítja a védelmet, senkinek nincs könnyű dolga… Egyszer-kétszer így is helyzetbe kerültek, de vagy Tavasi András védett, vagy a labda szállt fölé, mint például Venczel Zoltán fejését és Böröczky Bálint szabadrúgását követően.
)
Ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt: Juhász Roland biztos pont volt (Fotó: Czerkl Gábor)
Az 51. percben már nagyon közel jártak az 1–1-hez Bohner Roland csapata, de akkor még Tavasi bravúrral hárította Végh Tibor perdítését. A 65. percben azonban már eljött a Végh: a Mezőörs 19-ese 20 méterről lőtte a labdát a jobb alsó sarokba (1–1). Ha lehet, a „vendégek” (a kiírás szerint az Unione volt a pályaválasztó) rátettek még egy lapáttal, de a már említett rutin sokat segített a „hazaiaknak” abban, hogy tartsák az eredményt. Mindkét csapat beletett mindent, a rendes játékidő utolsó percében mindkét kapu előtt adódott lehetőség a gólszerzésre, a háromperces ráadásban még Keresztesi Botond kísérletét kellett hatástalanítania Somogyinak – következhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás, amit talán egyik gárda sem kívánt…
Ha valakin, Tavasin nem látszott a fáradtság a folytatásban sem, tíz perc alatt négy nagy védést is bemutatott! Ha ezzel nem is lőtte el minden puskaporát a Mezőörs, a hátralevő húsz percben már nem volt annyi lehetősége, az Unione-nek viszont akadt egy-kettő – gól azonban már nem esett. Izgalomra már csak az adott okot, hogy az utolsó pillanatban Bohner Roland tud-e még hármat cserélni a lefújást megelőzően – nos, tudott, Vayer Gábort, Vári Barnabást és Simigla Attilát is azért hozta be, hogy büntetőt rúgjon…
Hogy a tizenegyespárbajban mi történt, az külön cikket érdemelne. Ha azt mondjuk, dráma volt, még finoman fogalmazunk. Miután mezőörsi részről Debreceni, Vári, Végh és Simigla is belőtte, a másik oldalon pedig Kaszai Gábor kihagyta, az ötödik sorozathoz Vayer Gábor úgy állhatott oda, hogy ha értékesíti a maga büntetőjét, Amatőr Kupa-győztes a csapata. Nem is rúgta rosszul, de Tavasi elképesztő bravúrral védett.
Folytatása következett – a drámának és a párharcnak is…
A nyolcadik sorozatnál jártunk már, amikor Böröczky lövésénél újabb védéssel rukkolt elő Tavasi – Juhász Roland lábában volt a kupadiadal. Ott is maradt: a kapufáról pattant ki a labda…
Tavasi nem ismert lehetetlent, Zámbó Bence kísérletét is fogta, Gazdik Dánielen volt a világ – na, jó, Budapest és Mezőörs – szeme. És Gazdik a legnagyobbak módjára bevágta!
Kezdődhetett az ünneplés Unione módra, de járt a taps a Mezőörsnek, a két csapatnak pedig joggal zúgott a „Szép volt, fiúk!”
Még hogy amatőrök?!
Ez profi munka volt a javából…
AMATŐR KUPA, DÖNTŐ
Unione FC–Mezőörs KSE 1–1 (1–0), tizenegyesekkel: 7–6
EZT OLVASTA MÁR?
)
A mezőörsi csoda a tizenegyesekig tartott, Gera továbbjutással debütált a Vasas kispadján
)
„Ha a múlt heti sportbálból indulok ki, jobb nem is lehetne a hangulat” – a 46 éves Vayer Gábor és a Mezőörs bízik a Vasas elleni csodában
)
Negyven év, négy klub, megannyi szép emlék és egy jó fröccs – születésnapi beszélgetés a nagycsaládos apukává váló Juhász Rolanddal – videókkal
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)