A kis magyar világ bontakozik ki Weinstock Ernő erdélyi képein

A Nagyváradon született, szakmailag Budapesten kiteljesedett Weinstock Ernő (1893–1985) a két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb képeslapkiadója volt. Az általa hátrahagyott több mint tízezer üvegnegatív több száz Kárpát-medencei település épített örökségének vizuális emléke. A Sári Zsolt és Szegedy-Kloska Tamás kurátorok által összeállított tárlaton eredeti fényképei, postatiszta képeslapjai mellett tárgyi eszközei és korabeli erdélyi emléktárgyak is megjelennek. A tárlat augusztus 30-ig látogatható.

A kiállítást megnyitó beszédében Závogyán Magdolna kijelentette: a tárlat „tudományos szakmai misszió, a felelős és sikeres kultúrstratégiai együttműködés ünnepe”. Aláhúzta: az össznemzeti örökség megismerésének lehetősége minden nemzettársnak veleszületett joga, ennek érvényesítése „a közös javaink őrzésére és gyarapítására hivatott intézmények nemes küldetése”.

Rámutatott: Weinstock Ernő életútjából a 20. század kiemelkedő krónikása bontakozik ki, hiszen „a képeslapkirály” a teljes századot átélte, és a történelem viharai erőt és elszántságot ébresztettek benne. „Számomra ez a kivételesen gazdag életmű azt üzeni, hogy a legnehezebb körülményeket is megélhetjük lehetőségként, és ha alkotói nem is lehetünk egy kornak, krónikásai igen” – mondta Závogyán Magdolna.

Kiemelte a fényképész szakmai tudását, fáradhatatlan lendületét, mellyel dokumentálta a Kárpát-hazát, „annak tragikus és boldog pillanatait”. „Életének és munkásságának vezérfonala a mindenekfelett álló hazaszeretet. Minden képében ott ragyog az őszinte, a szív és a lélek legmélyéről táplálkozó rajongás kedves szülőföldje, nemzete, közössége és hazája, a Kárpát-haza iránt” – mutatott rá. Hangsúlyozta: a felbecsülhetetlen értékű Weinstock-hagyaték otthon van a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban és a Székely Nemzeti Múzeumban is, mert „valójában a nemzet szívében és lelkében van otthon”.

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója emlékeztetett: a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal több mint tíz éve működnek együtt, és ez a székelyföldi szakemberek szakmai fejlődését is támogatja, elősegíti. „Egy olyan kiállítást kaptunk tőlük, melyet amikor beajánlottak, lúdbőrös lett a hátam, hiszen ezek a képek egy nyolcvan évvel ezelőtti Erdélynek mutatják az arcát” – mondta a tárlatról. Hozzátette: a képek nemcsak „a kis magyar világot” megélt észak-erdélyi örömöt, hanem a dél-erdélyiek és Erdély kettészakításának a tragédiáját is jelzik.

Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója szavai szerint néhány anyaországi nemzeti nagy intézmény külön kiemelt, dedikált feladatának tekinti, hogy képviselje a kulturális nemzetegyesítést, és ennek az is része, hogy tudni kell, mi van egymás gyűjteményeiben. „Ezért akartuk elhozni ezt a kis anyagot is, hogy lássák, hogy nálunk mi van, és mi mindenre tudják majd ezt az erdélyiek, a szentgyörgyiek használni” – mondta.